A helyszín egy anyukacsevegő, azaz egy tízezer tagot számláló Facebook-csoport, ahol a különböző korú, érdeklődési körű, hátterű édesanyák a szoptatástól kezdve az aktuális trendeken át a legújabb mamis mémekig bármiről szívesen beszélgetnek egymással. Elég népes ahhoz, hogy emiatt még névvel is láthatatlan, de legalábbis észrevétlen maradhasson benne az ember lánya, ha kényes témáról van szó. Az pedig, amiről kérdeztem őket, pontosan ilyen volt: a szülés utáni intimitás. Nemcsak a testiség általános tabusításáról van itt szó, hanem az anya- és feleségszerepek összehangolásának zavarba ejtő voltáról is. Amit sokan még a legközelebbi barátnőikkel sem osztanak meg, arról egy idegen kérdésére megnyílhattak: szoptatás közben fél kézzel, telefonról pötyögve, altatás után suttogva bediktálva, számítógépről gépelve, miután leadták a gyereket az oviban. Néha vicces, néha elkeserítő, sokszor jóra forduló, de mindenképp nagyon egyedi és elgondolkodtató történetek ezek.
Az is hamar kiderült, hogy a beszélgetésre nagy szükség lenne, mert a babás életnek erre az aspektusára semmi nem készíti fel a nőket.
„10 perce gondolkodom, hogy leírjam-e, de hátha valaki más is magára ismer, és rájön, hogy nincs egyedül. Bár engem egy kicsit rosszul érint” – kezdi egyikük. „Sokat gondolkodtam, hogy ez normális-e, mert kevesen számolnak be hasonlóról. Végül találtam néhány kommentet a neten, amik erről szóltak, végre nem voltam ufó” – írja egy másik.
Volt, akinél könnyen visszatért minden a régi kerékvágásba. „Két dolog segített – kezdi N., aki 30 éves, és egy kétéves kislány édesanyja. – Az egyik, hogy nagyon őszinte kapcsolatban élünk, a negatívumokat és az örömeinket ugyanúgy meg tudtuk beszélni egymással, a szülés előtt és a szülés után is. A félelmeket, a kívánságokat egyaránt.
A másik pedig, hogy a mi kapcsolatunknak nagyon jó alapja, hogy jó közöttünk a szex. Szerintem ez nagyon fontos, mert ha ezelőtt nem működött volna, ezután még rosszabb lehetne.
Ő bent volt a szülésnél, így teljesen tisztában volt azzal, hogy ez mivel jár. A magzatvízelfolyástól a pelenkahordáson át a gátvédelemig mindent velem élt együtt. Ami az első együttlétet illeti, az első hetekben sokszor azt éreztem, mikor kis mancsok érintettek egész nap, hogy akkor már miért nem nagy mancsok. A konkrét behatolással kivártuk a hat hetet, de más azért volt köztünk előtte is. Nem mondanám, hogy nagyon fájt, de azért furcsa érzés volt, mert két hónap kimaradt. Inkább bizonyos pózokban kellemetlen volt, vagy jobban éreztem bizonyos dolgokat.”
Bár az első időszakban minden új családban az újszülött a prioritás, a kezdeményezőkészség nem feltétlenül tűnik el a friss édesanyákból. „A gátsebemmel szerencsém volt, mert fájdalom nélkül, extra gyorsan gyógyult, én magam is alig találtam a heget, amikor a hazajövetel napján megnéztem magam alulról – meséli a 30 éves I., aki egy egyéves kislány édesanyja. – Úgyhogy miután elmúlt a tisztulásos vérzésem, gyakorlatilag minden este sírtam a férjemnek, hogy vállalom a kockázatot, csak könyörüljön meg rajtam. Őt meg izgatták a rajtam maradt pluszkilóim (azóta is kéri vissza őket), úgyhogy két hetet sikerült kibírnunk. Azért akkor még kissé »levegősnek« éreztem a dolgokat, de már úgy ki voltam éhezve, hogy azt sem bántam volna, ha harangozik bennem! Isten áldja a Kegel-gyakorlatos appokat!”
A fáradtság, a megváltozott napirend és a kisbaba jelenléte még ezekben az esetekben is jócskán megnehezítheti a meghitt együttléteket. „A szülés után kb. öt héttel szeretkeztünk először – írja H. (36 éves, egy 8 hónapos kisfiú édesanyja) –, nem volt a legjobb elsőre, de az intimitás jólesett.
Azóta volt pár szuper alkalom, de messze nem olyan jók és felszabadultak, mint a terhesség előtt. Ebben persze szerepe van a »csak sitty-sutty üssük össze« módnak.
Várom, hogy mentálisan is legyen időnk együtt lenni, és igazi intimitás legyen, amibe nem üvölt bele mindig a gyerek (aki kitúr minket a hálószobából).”
E. (27 éves, egy négyéves kisfiú édesanyja) a dolog vidám oldalát ragadja meg: „Mióta a fiunk megvan, olyan csendben kell lennünk, mint a szellemeknek. Komolyan, néha érzem a saját szívem dobogását is. Van, hogy röhögésbe fullad a dolog, mert felvisítok, ő meg jön, hogy csitt, szivi, tátogjunk hang nélkül, mert felkel a gyerek!”
„Nehéz volt feldolgozni, hogy elvesztettem a nőiségem egy részét, és nem tudtam, hogy valaha helyre fog-e állni a rend”
„Nehéz volt feldolgozni, hogy elvesztettem a nőiségem egy részét”
Nem mindenki ilyen szerencsés. Van, hogy sokkal több időre van szükség a regenerálódáshoz. B. (33 éves, egy 8 hónapos kisfiú édesanyja) például még most is változásban reménykedik.
„Szülés után 2 hónappal próbáltuk először. A párom kedves volt, türelmes, de szörnyű volt, nagyon fájt, mintha XXS-esre szabtak volna, és mintha a varratokat is éreztem volna, ami nem valószínű. Engem nem vágtak, repedtem tokától bokáig. Sajnos a helyzet még most sem változott. Orvoshoz megyek, mert előtte nagy lepedőakrobaták voltunk, és nem hagyom, hogy emiatt tönkremenjen, ami működik.”
Nem ő az egyetlen, akinek nehéz a visszazökkenés. V. (32 éves, egy 22 hónapos kisfiú édesanyja) nagyon hasonló dolgokról számol be. „Nálunk a terhesség alatt kezdődtek már a változások, mert sajnos elvesztettünk egy babát, így nagyon féltem.
Az orvos mondta, hogy nyugodtan lehet házaséletet élni, de én nem bírtam. Azért volt ez nagyon furcsa, mert előtte úgy gondoltam, hogy ilyen tuti nincs, ha szeretsz valakit.
De sajnos van, borzasztó nehéz időszak volt! A hathetes kontroll után szexeltünk először 10 és fél hónap után, ami nagyon fájt. Talán mostanra lett jobb.”
M. (30 éves, egy kétéves kislány édesanyja) számára szintén a terhességgel kezdődött az absztinencia az orvosok javaslatára, de a szülést követő időszak sem hozott enyhülést. „A hathetes kontrollon majdnem elsírtam magam, úgy fájt.
A nyolcadik héten voltunk először együtt a férjemmel. Romantikus gyertyás este, a gyerek is végre aludt, lélekben nagyon vágytam rá, de féltem, milyen lesz. Sajnos nem alaptalanul; olyan érzés volt, mintha kést szúrtak volna belém, és nagyjából azt hittem, hogy ott helyben meghalok.
Folytak a könnyeim (szerintem a szülés nem fájt így), és ez így ment kereken egy évig. Azt hittem, sosem lesz vége. Egy év után kezdett tompulni, és másfél év után szűnt meg a fájdalom teljesen. Nehéz volt feldolgozni, hogy elvesztettem a nőiségem egy részét, és nem tudtam, hogy valaha helyre fog-e állni a rend. Bármennyire is türelmes, családcentrikus, figyelmes férjem van, azért kemény menet volt az a másfél év.”
„Nem kívánom a szexet, mert a terhességre és a szülésre asszociálok egyből”
P. két kislány édesanyja, akik közt 15 és fél hónap van. A története egészen rendhagyó. „Nálunk egy teljesen normális, hüvelyi szülés volt, kicsi gátmetszéssel. Azt hiszem, 2 hónap után kezdtünk próbálkozni, de az én részemről inkább görcsös erőlködés volt ez, mint egy tininél, aki el akarja veszíteni a szüzességét, de tulajdonképpen még nem készült fel rá. Ezt megbeszéltük, rá egy-két hétre próbálkoztunk, és nagyon fájt, mintha ezer nyílt seb lett volna ott bent.
Vártunk, próbálkoztunk, aztán egyszer sikerült. Ez az első menstruáció után történt, és nem is fájt már. Elkapott minket a hév, másnap esemény utáni tabletta, rá pár hétre pozitív teszt.
Akkor én még javában benne voltam a szülés utáni depresszióban, úgyhogy megjártunk egy bécsi abortuszklinikát is, de aztán mégis úgy döntöttünk, hogy megtartjuk a babát. Azóta egyéves a pici, de nagyon keveset vagyunk együtt, én nem kívánom a szexet, mert a terhességre és a szülésre asszociálok egyből. Mellette hulla fáradt vagyok, napi 3 órát alszom, mire odajutnánk, hogy együtt legyünk, már kel is a kicsi…”
„Az elsőnél nem akartam, hogy ott legyen, a másodiknál el sem tudtam képzelni, hogy ne legyen ott”
J. (30 éves, egy öt- és egy egyéves kislány édesanyja) története azt mutatja, hogy ugyanannak a nőnek lehet két szülés után két nagyon különböző élménye. „Első szülésem sürgősségi császár volt. Utána a szex… nagyon nehezen álltam rá.
Nem kívántam, és fájdalmas is volt. Annyira tomboltak bennem az anyai hormonok, hogy már attól is rosszul voltam, ha a férjem hozzáért a mellemhez. Úgy gondoltam: mell = baba táplálása. Nem szerettem más illatot a bőrömön érezni, csak a babáét.
Hú, azért ez így leírva elég durva. A második lányom természetes úton született. A hat hetet sem bírtam kivárni, annyira kívántam a férjemet. Nagyon intenzíven megéltem az orgazmusokat. A férjem mind a kétszer bent volt a szülésnél. Az elsőnél nem akartam, hogy ott legyen, másodiknál el sem tudtam képzelni, hogy ne legyen ott.”
„Várom, hogy mentálisan is legyen időnk együtt lenni, és igazi intimitás legyen, amibe nem üvölt bele mindig a gyerek”
„Nem minden palinak való egy szülésélmény”
Olyan is előfordul, hogy a leendő édesapákban változik meg valami a várandósság és a szülés hatására, ami miatt elveszítik az igényüket az intimitásra. E. (22 éves, egy kétéves kislány édesanyja) a következőkről számol be:
„A lányommal négyéves kapcsolatból, 20 évesen lettem várandós. A pozitív teszt napjától 0, azaz nulla volt a szexuális életünk, mert az apjának először nem volt ínyére, hogy van még ott valaki, aztán nem tetszett neki a nagy has.
Amikor a lányom megszületett, annyit tudott kinyögni a szülőszobán, hogy »kell egy kávé« – és kisétált… A szüleim hoztak nekem vidékről enni és inni a kórházba Pestre, közben az apja hazaköltözött a saját szüleihez.
Pár héttel a szülés után jött a nagy bocsánatkérés, könyörgés a szexért, de olyan mély sebeket hagyott bennem, hogy rosszul vagyok a témától. Azóta ő már csak ex, de nem tudom, hogy csak vele nem ment volna-e a szex, vagy mással sem, mert azóta nekem csak a lányom van, és ez egy jó darabig így is lesz szerintem.”
T. (45 éves, egy négy és fél éves kislány édesanyja) annak ellenére ír hasonló problémákról, hogy minden más tekintetben harmonikus a kapcsolata a férjével. „A férjem 56 éves volt, amikor a kislányunk született, végignézte a szülést sajnos.
Na, azóta nincs szex! Elmondta, hogy látta, ahogy kijött a gyerek, és ez taszítja. Aztán ott a vállalkozása, a stressz meg az öregség. Ezzel le is zártuk.
Kéthavonta egyszer van valami, de az is olyan, hogy inkább bele se kezdjünk. »Jó, csak fogja be a száját végre.« Nem minden palinak való egy szülésélmény. Egyébként minden jó, ő a legjobb férfi.”
Mit mond erről a szakértő?
Ludván-Borosné Plecskó Izabella szexológus tanácsadót kérdeztem, hogy mit gondol a szülés utáni szexről, mi nehezíti meg az anyukák dolgát, és hogyan lehetne javítani a helyzeten.
„A köztudatban él a tévhit, amely szerint a hüvely a szülés után már nem lesz a régi, kitágul, és veszít rugalmasságából. A valóság az, hogy a legtöbb esetben pár hét alatt, az önmegtartóztató, gyermekágyi időszak után szinte teljesen visszanyerheti eredeti állapotát.
A friss anyukák meglepődve tapasztalhatják, hogy az újbóli első szeretkezés emlékeztet a szüzesség elveszítésére testi és lelki értelemben egyaránt: a gátseb – akár metszés, akár repedés okozta – teljes gyógyulása is hosszú hetekbe telik, ami aktus közben feszítő, fájdalmas érzéssel járhat.
A hormonális változások miatt pedig a nedvesedés is csökken, ezáltal a hüvely szárazabb, érzékenyebb. Ez az állapot az első menstruáció jelentkezéséig, vagy a szoptatás végéig is kitolódhat, ezért a türelem mellett hypoallergén síkosítóval is érdemes készülni az újrakezdéshez. Ezek a jelenségek a császáros kismamákat is épp úgy érintik, értelemszerűen a gát helyett a hasi seb gyógyulási kellemetlenségeivel.
Ami a lelki oldalt illeti, ez az időszak kötéltánc, amikor nem csak a szülői-házastársi szerepkörökben kell megtalálni az egyensúlyt, hanem a fizikai kimerültség és a hormonok játéka is a harmónia ellen dolgozik.
Plecskó Izabella szexológus
A több hetes vagy akár több hónapnyi cölibátus után nehéz újra beiktatni az erotikát a mindennapokba, főleg a baba miatt megváltozott, még igencsak hektikus életritmus mellett. A testi változások is okozhatnak egyfajta bizonytalanságot: »Vonzó vagyok még? Képes vagyok gyönyört nyújtani? Hol a régi testem, libidóm, orgazmusom?« Az esetleges fájdalmak pedig további szorongást szülnek, holott az önfeledt és kielégítő szex alapja, az ellazulás.
Ezért ekkor különösen fontos a türelem, az intimitás és a (lehetőségekhez mért) hangulatteremtés gyengédséggel, nem szexuális érintésekkel, és természetesen az előjáték. A test gyorsabb regenerálódásában az intim torna és a pc-izmok erősítése segíthet, a szerelmi életbe való visszarázódásban pedig tudatosságra és a partner jelentős közreműködésére van szükség.
Ez megnyilvánulhat gyengédségben, bókokban, vagy épp az anya tehermentesítésében némi otthoni besegítéssel, míg ő pihen, zuhanyozik, kikapcsolódik. Ha a kapcsolat alapvetően jól működik, és a felek egymással valódi társként funkcionálnak, a szülővé válással járó mérföldkövek – várandósság, szülés, a szex- és persze alvásmentes időszakok – hosszú távon mélyítenek kettejük szövetségén. Azonban a labilisabb kapcsolatok kételyei, az elfojtott sérelmek és problémák az ilyen érzelmileg és fizikailag is megterhelő időszakokban gyakrabban kerülnek felszínre; oka helyett tüneteként annak, hogy a kapcsolat változásért kiált.
Sajnos az anyai, barátnői, de még az orvosi intelmek, beszélgetések is ritkán vonatkoznak a szülés utáni első alkalmakra. A gyakorlati jó tanácsok szinte csak az »anya-énhez« szólnak, pedig a női, házastársi szerepkör sem válik kevésbé fontossá.
Személyes javaslatom, hogy az újdonsült szülők igyekezzenek a kapcsolatukra elsőszülöttjükként tekinteni, és közösen, illetve külön-külön is feltöltődni, hiszen mindannyiuk boldogsága kell ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott és összetartó családot alkothassanak.”
