Férfiak meséltek őszintén, hogyan hatott a kapcsolatukra, amikor az abortusz mellett döntöttek a feleségükkel együtt. Nehéz élethelyzetek, melyekre nem lehet általános ítéletet mondani.
*
„A feleségem még csak a barátnőm volt, amikor az abortusz mellett döntöttünk. Három éve voltunk együtt, épp befejeztem az egyetemet, ő pedig a diplomája előtt állt. Amikor kiderült, hogy terhes, azt mondta, hogy szerinte nem tudnánk biztonságos alapokat teremteni a gyerekünknek, és az egyetemet is be akarja még fejezni.
Közös döntés volt az abortusz, mert a kapcsolatunknak azon a pontján ez volt az egyetlen olyan lehetőség, amiben senki sem sérül.
A feleségem katolikus családban nevelkedett, nehezen hozta meg a döntés, de végül az észérvek győztek, mert nem tudtuk volna anyagilag végigcsinálni, és még a tanulmányait sem tudta volna befejezni.
Azt gondolom, hogy egy gyerek születése nagyobb hatással van az anya életére, ezért a férfiaknak támogatniuk kell a nőket abban, hogy mikor szeretnének gyereket.
Nehéz döntés volt, hogy abortuszra mentünk, de igazából nem volt hatással a kapcsolatunkra, folytatódott minden ugyanúgy, azóta már rég házasok vagyunk, és van három felnőtt gyerekünk.” – Antonio, 56 éves
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
„A feleségemmel már a kapcsolat kezdetén is beszélgettünk a gyerekekről, ez aztán meghatározó tényező is volt abban, hogy összeházasodtunk. Szinte rögtön az esküvő után terhes lett, nagyon örültünk neki, de aztán kiderült, hogy súlyos fogyatékossággal születne a baba, ezért az abortusz mellett döntöttünk.
Az abortuszklinika előtt tüntetők voltak épp, amikor megérkeztünk, borzasztó volt hallgatni, ahogy legyilkosoznak minket.
Az abortusz után egy szomorú korszak kezdődött a kapcsolatunkban, elkerültünk egymást, beletemetkeztünk a munkába, túl sokat ittunk… de aztán lassan, idővel jobb lett és újra egymásra találtunk. Most már van egy ötéves lányunk, aki a legmenőbb gyerek a világon.” – Jake, 34
„2009-ben már 13 éve házasok voltunk, addigra 19 éve ismertük egymást. 2008-ban született a harmadik gyerekünk, aki után vaszektómiára akartam menni, de még 20 éves koromban hererákom volt, ezért a feleségem nem akarta, hogy piszkáljanak. Bár védekeztünk, mégis összejött a baba.
A harmadik gyerekünk alig aludt éjszakánként, amitől ki voltunk borulva, egyszerűen sem anyagilag, sem érzelmileg nem voltunk felkészülve egy új baba érkezésére.
A feleségem úgy döntött, hogy nem szeretné megtartani, én pedig támogattam a döntésében. Nehéz, fájdalmas volt lelkileg, de tudjuk, hogy ez volt a helyes döntés.” – Scott, 47 éves
