Mike Andrews nem nézte le a felesége munkáját a gyerek körül addig sem, de miután úgy döntöttek, hogy a felesége elvállal egy pár hónapos, teljes idős munkát, és apa marad otthon a kislányukkal, gyökeresen megváltozott a véleménye arról, hogy mennyire könnyű a gyereknevelés:
„Most már sokkal jobban tudom értékelni a feleségemet, de nem volt ez mindig így. Amikor a lányom megszületett, mentem mindennap dolgozni, és irigyeltem a feleségemet, hogy otthon maradhat a gyerekkel, egész nap kényelmes ruhákban mászkál, és csak a gondoskodás a feladata. Akkor még azt hittem, hogy ez egy »csak« feladat, milyen könnyű, legalábbis könnyebb, mint az én munkám.
Amikor a feleségem elvállalt egy nyári iskolában egy pozíciót, a lányunk, Maddie egyéves volt, én pedig boldogan vetettem bele magam az anya szerepébe, hogy majd én otthon maradok egész nyáron vele. Mégis mi lehet benne olyan nehéz?
Már kialakított rutinja volt a babánknak, igazán nem lehet nagy ördöngösség, csak menni kell tovább a kitaposott úton. Mekkorát tévedtem!
Képünk illusztráció (Forrás: Profimedia)
Kristálytisztán emlékszem az első napunkra: vigasztalhatatlan sírás anya után, ebéd széthajigálása a lakás különböző pontjaira, délutáni altatás teljes kudarca. Majd még azzal is szembesültem, hogy úgy néz ki a harcok után a lakás, mintha tornádó söpört volna végig rajta, és ezt mind nekem kellene rendbe tenni. Reméltem, hogy ez volt a nap nehéz része, és majd a játszótéren könnyedén csatlakozunk a már kialakult társasághoz és könnyen eltelik estig az a fennmaradó pár óra.
De aztán rájöttem, hogy az anyák közti kapcsolat olyan, mintha betrappolnék a megszentelt földre munkás bakancsban, és hiába ismerik a feleségemet és gyerekemet, én csak egy apa vagyok, nem közéjük való idegen test, akit kivetettek maguk közül. Ha akartam volna, sem tudtam volna hozzászólni a szoptatás vagy a szülés utáni depresszió témákhoz, és bután néztem, amikor megkérdezték, mi a véleményem a hozzátáplálásról.
Amikor a feleségem hazaért a munkából, egyszerre voltam boldog, hogy itt van végre és segít Maddie körül; mérges, hogy későn jött; irigy, mert a lányunk körberajongta; és frusztrált, mert csak leült a kanapéra szusszanni egyet. Aztán csalódottságot éreztem, hogy ilyen sok negatív érzelem bukkant fel bennem ahelyett, hogy megkérdeztem volna a feleségemtől, milyen napja volt..
Ahogy telt az idő, úgy jöttem bele egyre jobban a Maddie körüli teendőkbe, megtapasztaltam, milyen nehéz munkát végez minden anya, aki otthon van a gyerekével. Az a nyár nemcsak jobb apát, de jobb férjet is faragott belőlem.”
