Ne mondd nekem, hogy úgyis szülni fogok!

Kaitlin Kaiser huszonéves, de már pontosan tudja, mit akar az élettől. Abban teljesen biztos, hogy gyereket nem fog szülni, ám ahogy az lenni szokott, a környezete folyton meg akarja róla győzni, hogy majd úgyis rájön, hogy az élet értelme a gyerekszülés.

„Nem akarok gyereket. Nem tudom magam elképzelni abban a helyzetben, hogy hajnali háromkor felkelek egy síró babához, hogy pelenkát cseréljek. Nem látom magam a boltban, ahogy kicsi gyerekekkel próbálok bevásárolni, vagy hogy a 13 évesemet győzködöm, hogy tanuljon, mert a jövője múlik rajta.

Nem mindig gondoltam azt, hogy nem akarok gyereket. Négy bátyám van, nagy családban nőttem fel, úgyhogy gyerekként én is azt hittem, sok gyerekem lesz majd. Részben azért, mert féltem az egyedülléttől, részben pedig, mert mindenki körülöttem azt mondogatta, hogy majd ha anya leszek, majd ha gyerekeim lesznek…

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

A kislányokról mindenki azt feltételezi, hogy egyszer anyák lesznek. Ezért ebben kezdenek el hinni. Én is így voltam vele. Aztán felnőttem, és meggondoltam magam: nem akarok gyereket. Egyet sem. Ha ezt elmondom az embereknek, akkor nagyon meglepődnek.

Olyanokat mondanak, hogy »azt hittem, anya akarsz lenni, olyan a természeted«, vagy hogy »nem tudod, mit hagysz ki«. De a legrosszabb válasz mind közül: »Fiatal vagy még, úgyis szülni fogsz, ha eljön az ideje.«

Ilyet mondani simán bunkóság. Sértő. Azt feltételezi, hogy fogalmam sincs, milyen következményei vannak a döntéseimnek. Hogy nem érnek semmit a gondolataim és ötleteim. Mintha azt mondanák, hogy nem értem, mit jelent nőnek lenni, és hogy nem is lehetek nő, amíg nem szültem. És hogy nem vagyok elég jó, ha nem lesz gyerekem.

Márpedig tudom, ki vagyok. Nő vagyok, aki szeret koktélozni este. Nő vagyok, aki megtalálja a belső békét az olvasásban. Nő vagyok, aki szereti irányítani az életét, és független akar lenni.

Abban az egyben egyetértek, hogy a dolgok elkerülhetetlenül megváltoznak. Lehet, hogy holnap lesz egy halálközeli élményem, és rájövök, hogy mindent rosszul gondoltam eddig. Felébredhetek úgy az egyik reggel, hogy azt mondom, akarok gyerekeket. Megváltozhat a véleményem, de ha ez megtörténik, az azért lesz, mert én úgy döntök, nem pedig azért, mert mások meg akarnak győzni.

Nem érzem kötelességemnek nőként, hogy gyerekeket szüljek. Ha nem szeretnék gyereket, attól nem leszek kevésbé nő. Erős, okos, független ember vagyok, aki sokkal többet tud felajánlani a világnak, mint a méhét.”