Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Baba

„Szörnyű látni, mennyire egyedül hagyják a frissen szült kismamákat”

A babavárás és a szülés komoly megterhelés a női test számára. A minimum, amivel megköszönheted a fáradozásait, hogy elég időt adsz neki a regenerálódásra.

„Az alapos gyermekágyas felépülés az egészséges menopauza bölcsője is egyben” – ezzel a mára feledésbe merült bábai bölcsességgel kezdi nagy visszhangot kiváltó Facebook-bejegyzését Gáborjáni Réka női és perinatális konzulens, aki szerint a szülést követő időszak nem más, mint híd az egészség és a hosszútávú jóllét felé, rossz esetben pedig a betegségek és a gyengeségek irányába, úgy véli ugyanis, hogy az ekkori regenerálódás vagy annak hiánya egész életre szól.

A jövőnkkel játszunk

„Könyörtelenül és kamatostul hajtja majd be rajtunk az idősebb kori testünk azt, ha ilyenkor nem pihenünk eleget, ha nem támogatjuk testünk elképesztő változási folyamatainak egyik legdrámaibb szakaszát (terhesség után szoptatós anyává átalakulni testi szinten is életünk egyik legradikálisabb sztorija, és akkor a lelkiekről még nem is szóltunk). Mert fontos tudni, hogy hormonális tekintetben a posztpartum és a menopauza időszakát megélő nők teste sokban hasonló.”

A szakértő szerint hónapokba telhet, amíg a fiatal női test újraépíti a várandósságot megelőző hormonszinteket – ami, ha idősebb korban szül, valamivel még nehezebb feladat (miközben persze a test szoptatni tanul), s ha hiányos a gyermekágyi megtámogatottság, akkor az rossz esetben perimenopauzáig is elhúzódó, hiányos hormonszintet okoz.

Magyarán: ha megszenvedett a gyermekágyas időszak, akkor évekkel később (mivel a test emlékszik), a menopauza alatt is párhuzamos tüneteket, megszenvedett klimaxot produkál majd – ha nem vigyázunk!

Réka szerint nem csak a hosszú távú egészség az, ami miatt ilyenkor az új anyuka a jelenlegi családi, közösségi és társadalmi támogatásnál sokkal-sokkal többet érdemelne:

„Önmagában annak is elegendő érvnek kellene lennie, hogy mennyire nehéz ilyenkor egy anyuka dolga, hogy milyen magányos az a helyzet, amibe szülés után a nők nagy része kerül. Hogy a posztpartum kimerülés szindróma járványszerűen terjed, és túl sokszor torkollik depresszióba, aminek mindenki megissza a levét.”

csecsemő

Fotó: Fortepan

Fontos tisztázni, hogy férjeink, partnereink nem arra valók, hogy ők egyedül álljanak helyt egy egész támogatói rendszert pótlandó.

„Az apukák is elképesztően szépséges érési folyamaton áthaladó férfiak, épp tanulják a szerepüket ők is.

Feldolgozzák a családi struktúra átrendeződését, keresik a helyüket ebben az új rendben, viselik a rájuk (is) zuhanó felelősség új terheit.

Ők is új énjükre lelnek a baba megszületése és a mama szülése által. És vannak már tanulmányok arról, hogy a párok majdnem olyan mértékben kerülnek depresszív állapotokba ebben az időszakban, mint a mamák.”

Végül, de nem utolsósorban Réka hozzáteszi, hogy sosem késő szülés előtti és gyermekágyas segítséget kérni.

„Ne szégyelljétek! Téves a »majd mi ketten megoldjuk« modernkori, mikrocsalád-orientált filozófiája. Nem működik. Nem az értő segítségen múlik az intimitásotok fenntartása, hanem paradox és áttételes módon épp, hogy ez menti azt meg!”

Nem véletlen, hogy szülésfelkészítőin mindig arra sarkallja a kismamákat, hogy írjanak úgynevezett gyermekágyas tervet, ami összefoglalja az első hat-nyolc hét háztartási munkáinak delegálását.

„Figyelem: ez nemcsak pénzkérdés, hanem prioritások felállítása! Vannak a pénzköltésnek bölcs módjai is, ne dőljetek be a baba-mama biznisz cinizmusának” – zárja sorait Réka, eloszlatva a szkeptikusabb kismamák és kispapák kétségeit.

Ne aggódj, mindent meg fogtok oldani ketten! Vagy mégsem?

Zölei-Szénási Ráhel egészen másként élte meg a két gyermekágyas időszakát .

„Első alkalommal úgy készültünk – hiszen a mai társadalom is ezt sugallja –, hogy a férjem és én mindent meg fogunk tudni oldani, a háztartás vezetése sem tűnt nagy problémának. A szülést traumaként éltem meg. Tudtam, hogy mit nem szeretnék, hogy rám erőltessenek – kikötözést, oxitocininfúziót és epidurális érzéstelenítést –, de nem voltam képes megvédeni ettől magunkat.

Ráhel

Ráhel

Az elvileg teljesen egészséges gyermekemet több mint öt órára elvették tőlem, nem tudtam, hogy hol van, s mivel éjszaka szültem, hiába jártam a gyermekágyas osztály folyosóját, senkit sem találtam.

Abban a bent töltött három napban teljesen összeomlottam, az anyai kompetenciáim megkérdőjeleződtek, és szinte semmilyen pihenésre nem volt módom.

Hajnalban lázméréssel ébresztettek, aztán takarítás, vizit, a látogatókat csak kint a lépcsőházban ácsorogva vagy kemény székeken ülve lehetett fogadni (gátsebbel nem tudom, hogy egyáltalán ki képes arra leülni).

Mire kiengedtek, kiderült, hogy a férjem a teljes elveszettsége miatt semmit sem csinált meg abból, amit megbeszéltünk a háztartás terén, és én ahelyett, hogy a szoptatási nehézségeimmel, a gyermekem táplálásával foglalkoztam volna, kénytelen voltam a lakást gatyába rázni.

Életének hatodik napján a kislányunk kiszáradás miatt ébreszthetetlenné vált, és kórházba kerültem vele.

Akkor a férjemmel mindkettőnk számára nyilvánvalóvá vált, hogy egyedül nem fog menni, édesanyámat hívtuk segítségül. Nálam szülés utáni depresszió alakult ki, hónapokig küzdöttem vele, nem sokon múlott, hogy a házasságunk zátonyra fusson. Végül túljutottunk ezen a ponton pszichológus segítségével.”

csecsemő

Fotó: Fortepan

Ráhelék a második babájuk érkezésére tudatosan úgy készültek, hogy az első két hétben se a férjének, se neki ne kelljen a háztartással foglalkozni, hogy az apuka a nagyobbik gyerekre, Ráhel pedig az új jövevény táplálására fordíthassa az energiáit.

„Először a dúlánk jött el mindennap két-három óra hosszára mosást betenni, teregetni, mosogatni (nekem ez jelentette a legnagyobb segítséget). Aztán anyukám volt velünk tíz napot. Sem depresszió, sem összeomlás nem volt már ekkor. A hasam, ami az első szülés után nagy maradt, a második után pikk-pakk visszahúzódott, valószínűleg a hatékony szoptatás miatt.

Nem lettek mellgyulladásaim, a gátam teljesen rendben volt, szépen regenerálódott mindenem, ki voltam virulva, és két hét után már képes voltam a mindennapi dolgokat ellátni a pici mellett.

Ettől függetlenül a szülés utáni harmadik hónapig kéthetente járt hozzánk takarító, akivel együtt kitakarítottunk. A következővel sem tenném másként.”

Saját tapasztalatai alapján Ráhel úgy véli, hogy az előre megszervezett segítség mind a fizikai, mind pedig a mentális egészség szempontjából rendkívül fontos, de legalább ennyire lényeges az is, hogy hogyan szülhet egy nő, hogy a gyermekágyas osztályon kap-e elég segítséget, és a baba mennyit lehet vele.

„Minden baba érkezésével új család is születik, és ha nem marad idő arra, hogy az új család megszokja, megismerje önmagát, akkor annak később nagyon rossz következményei lehetnek. A szervezetem is egyértelműen jelzi, hogy hálás azért a két hétért, amit hagytam neki önmaga rendezésére a második alkalommal, a házasélet is sokkal hamarabb és jobb érzéssel indulhatott újra a második szülést követően.”

Ráhel leginkább a saját hibáiból tanult, és sokkal érzékenyebbé vált a környezetében élők helyzetére.

„Számomra szörnyű azt látni, hogy maguk a családok (férjek, anyósok, anyukák) mennyire egyedül hagyják a frissen szült kismamákat.

Volt olyan ismerősöm, aki három nappal a császárja után már a férje szendvicsétől kezdve a nagyobbik gyerek ellátásán át a teregetésig mindent maga csinált.

Nem hálálta meg a szervezete, szoptatási gondjai is lettek. Minden tiszteletem az övé, hogy ilyen körülmények ellenére is kitartott több mint hat hónapon át az anyatejes táplálás mellett.”

A kétgyermekes anyuka szerint nagyon fontos, hogy amennyire lehet, az anyukák már a szülés során kerüljék azokat a helyzeteket, amikben nem érzik magukat biztonságban.

„Az anyának és a babának is az a legjobb, ha az anya a szülés során biztonságban érzi magát. Másodszor, ha kórházban szülnek, válasszanak olyan intézményt, ahol a szobájukban fogadhatnak látogatót, aki az esetleges szükségleteik rendezésében is segíthet. A gyermekágyas nővérek sajnos többnyire túlterheltek, vagy nem tudnak úgy segíteni, ahogy arra szükség lenne, továbbá a sok ácsorgás, emelgetés nem tesz jót a visszarendeződő szerveknek.

Legalább az első két hétben napi legalább két-három órában legyen mellettük valaki, aki tényleg segít a háztartásban, akár a nagyobb gyerekek óvodába, iskolába kísérésével. Negyedszer pedig, vagy főzzenek előre sokat és fagyasszák le, vagy kérjenek meg valakit, hogy meleg étel készítésével segítsen nekik a gyermekágyas időszakban” – bátorítja a kismamákat Ráhel.

csecsemő

Fotó: Fortepan

„Nem betegségből lábadoznak a nők szülés után”

Az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság szakembereinek ajánlása szerint akár már szülés után pár nappal hozzá lehet kezdeni a szervezet fizikai terheléséhez, azonban ők is hozzáteszik azt a cseppet sem elhanyagolható kiegészítést, hogy minden anyuka konzultáljon a kezelőorvosával, mielőtt bármilyen komolyabb aktivitásba kezdene.

„Az általános konszenzus az, hogy a rendszeres és intenzív edzést, azaz az erőkifejtéssel járó tornát a szülést követő hatodik héten érdemes elkezdeni. Az olyan kevésbé megterhelő mozgásformát, mint amilyen például a séta, akár már négy-öt nappal később be lehet iktatni a mindennapokba, amik amúgy is mozgalmasan telnek a pici körüli teendők miatt” – mondja dr. Gidai János, az Istenhegyi Géndiagnosztikai, Nőgyógyászati és Családtervezési Centrum szülész-nőgyógyásza.

Gidai János

Gidai János

Az intimtornával kapcsolatban megoszlanak a vélemények, vannak, akik szerint rögtön a szülés után el lehet kezdeni, a szakértő személyes véleménye szerint azonban ezzel szerencsésebb megvárni, míg a baba érkezése után végbemegy a méh természetes tisztulási folyamata, ami körülbelül két hétig tart.

„Az intimtornát – akár természetes szüléssel, akár császármetszéssel jött világra a baba – viszonylag hamar el lehet kezdeni, sőt én kifejezetten javaslom a kismamáknak a gyakorlatok végzését, mert azok áldásos hatásait nemcsak most érezhetik, hanem később, 60 éves koruk körül jöhetnek rá igazán, hogy mennyire hasznos az intim izmok rendszeres edzése.

A méh és a medencefenék izmainak szülés utáni visszarendeződése senkinél sem tart hat hétnél kevesebb ideig, teljesen hiábavaló ezeket a folyamatokat siettetni, azzal ugyanis csak kárt tehet magában az édesanya.

A várandósság alatt megnyúlt hasizmok regenerálódása is legalább hat hetet igényel, ezért sem szerencsés idő előtt terhelni a szervezetet. Arról nem is beszélve, hogy a szülés alatt megsokszorozódott hormonok (például az endorfin és az adrenalin) kiürülnek a szervezetből, ami miatt az újdonsült anyuka lelki hullámvölgybe kerülhet, ez az úgynevezett baby blues.”

Gidai doktor szerint ez a depressziószerű állapot ahhoz hasonlítható, mint amikor egy fontos megmérettetésre készülünk, és meg vagyunk róla győződve, hogy ha teljesítjük a feladatunkat, majd pár centivel a föld felett fogunk repkedni a boldogságtól és a megkönnyebbüléstől. Ez azonban az esetek többségében elmarad, és a határtalan öröm helyett erőteljes fáradtságot és kiüresedést érzünk.

„A szülés után is hasonló dolog történik az anyukákkal: a fizikai próbatétel mellett mentálisan és érzelmileg is komolyan kell teljesíteniük, ami után gyakran előfordul, hogy a baba érkezését veszteségélményként élik meg.

Ez teljesen érthető, hiszen kilenc hónapig a szívük alatt hordták a kicsit, és a köldökzsinórnak köszönhetően teljes szimbiózisban éltek, aminek a szüléssel hirtelen vége szakad.

Egy ilyen helyzetben nem a legjobb ötlet fizikai aktivitással is terhelni a szervezetet, a jó hír azonban az, hogy az esetek nagy részében a lehangoltság hamar továbbáll, és a borongós gondolatok helyét átveszi az öröm és a felszabadultság.”

csecsemő

Fotó: Fortepan

A baba születése után óhatatlanul változás áll be az anyuka alvási ritmusában, ami a hormonrendszer működésére is hatást gyakorol, ez pedig a fizikai fáradtság mellett a mentális kimerülést is fokozhatja. Amíg be nem áll valamilyen rendszer az alvás és az ébrenlét ritmusában, a komolyabb fizikai terhelés inkább ártalmasnak tekinthető, mint hasznosnak.

„A lazább aktivitás természetesen nem ellenjavallt, a gyermekágyas időszakban véleményem szerint nem szerencsés a folyamatos fekvés, hiszen az újdonsült anyuka nem betegségből lábadozik, hanem »csak« fáradt és kimerült.

A normális napi rutint szerintem egész nyugodtan folytathatja a kismama, azzal a kiegészítéssel, hogy ha elfárad, akkor legyen lehetősége lepihenni.

Például a mélyvénás trombózis vagy a bélműködés zavarának megelőzése szempontjából még szerencsésebb is, ha az édesanya mozgolódik, és nem hagyja el magát. Az nem szerencsés, ha az anyuka ebben az időszakban kartonszámra cipeli haza az ásványvizet, egy doboz tejért azonban nyugodtan leszaladhat a boltba.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top