3 ok, hogy felnőttként kezeld a gyereket

Esther Wojcicki, a How To Raise Successful People című könyv szerzője tudja, miről beszél, amikor gyereknevelésről van szó, hiszen mindhárom lánya sikeres ember lett felnőttkorában. Az egyik lány, Susan a Youtube vezérigazgatója, a másik, Anne egy sikeres cég igazgatója, míg a harmadik, Janet professzor a Kaliforniai Egyetemen. Mit csinált az anya, hogy ilyen sikeresek lettek a gyerekei? Megtanította nekik, hogy a kockázatvállalás és a kudarc jó dolog. Úgy tette ezt, hogy gyerekkorukban is felnőttként kezelte, és önállóságra nevelte őket.

Esther útmutatója a gyerekneveléshez

1. A gyerekek igazodnak az elvárásokhoz

Esther mindig úgy tekintett a gyerekeire, mint tükrökre, akikben önmagát látja viszont. Szerinte az első és legfontosabb lépés, hogy sosem szabad azt közvetíteni a gyerek felé, hogy képtelen elvégezni egy feladatot.

Amikor pedig nem sikerül megcsinálnia, amit kitűzött maga elé, akkor nem kell belőle nagy ügyet csinálni. A kudarcoknak fontos szerepük van a felnőtté válásban, meg kell látni bennük a lehetőséget a fejlődésre, és ezt kell megtanítani a gyerekeknek, hogy aztán kitartóan próbálkozzanak a céljaik elérésével.

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

2. A kicsik többet tudnak, mint gondolnád

A közfelfogással ellentétben, a gyerekek sokkal többre képesek, mint amennyit a felnőttek kinéznek belőlük. Esther szerint döntéshelyzetek elé kell állítani a gyerekeket, adni a kezükbe az életkoruknak megfelelő hatalmat, hogy beleszólhassanak a saját életük alakulásába. Képesek ellátni már ötévesen is olyan feladatokat, melyekkel önállóságra lehet nevelni őket. Ha nem akarod mindentől megvédeni, nem oldod meg helyette a problémáit, akkor tulajdonképpen bizalmat szavazol neki, és ezt azzal hálálja meg, hogy okos, rátermett felnőtt lesz belőle.

3. Együttműködés a cél

A gyereknevelést Esther szerint a többség félreérti, és azt hiszi, hogy meg kell mondani a gyereknek, mit csináljon, és mit ne tegyen. Ezzel szemben ő arra törekedett mindig, hogy együttműködjön a gyerekeivel úgy, hogy az mindenkinek jó legyen.

Az együttműködés azt jelenti, hogy tiszteled a gyerekeidet, és bízol bennük, amiért cserébe ők is tisztelni fognak téged. Például ahelyett, hogy felsorolnád, mit kell csinálniuk, vond be őket a beszélgetésbe, és találjátok ki együtt. Olyan kérdésekkel, mint „Milyen gyümölcsöt szeretnétek jövő héten?” vagy „Szerintetek hány órakor lenne jó lefeküdni aludni?” Bár furcsán hangozhat, mégis jól működik, ha bevonod őket a döntéshozásba azokban a kérdésekben, melyek az ő életükről szólnak. Így sokkal önállóbbá válnak, mire felnőnek, és egy nagy halom stressz is lekerül a válladról, úgyhogy mindenki csak nyerhet ezzel a hozzáállással.