Élénken él bennem az emlék, hogy az első gyerekemnél mennyire elszálltunk a játékokkal: konkrétan kifolyt a szobájából a sok játék már egyéves korára, ő pedig semmi mással nem törődött, csak a fakanalakkal és műanyag palackokkal. Ezeket rágta, gurítgatta, kalapált velük, ezerféle módon felhasználta őket. Kibővült a repertoár az első karácsony alkalmával, amikor rávetette magát az üres dobozokra, és onnantól már abba pakolta ki-be a palackokat és fakanalakat. A játékokra rá sem nézett sokáig.
Ezért is érzem át mélyen Patrick A. Coleman sorait, amikor azt írja, mennyire megbánta, hogy ezernyi játékot vett a gyerekének babakorában.
„A világon mindenki azt mondta, hogy a babának rengeteg cucc kell, hogy rendesen működő emberforma legyen majd belőle. Legtöbbször a Facebook-hirdetések tolták az arcomba, hogy milyen fejlesztő játékokra van szüksége babakorától, mert ezek nélkül soha nem fog felnőni rendesen. Persze most már tudom, hogy mindegyik reklám hazudott.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
A babajátékok nem rosszak, nem akarom rájuk kenni az egészet. Még viccesek is lehetnek, és jó eszközök arra, hogy kapcsolatot építsünk a babával. De közben egyáltalán nincs több hasznuk, mint mondjuk a köveknek. Vannak a világon olyan babák, akiknek egész gyerekkorukban egy bot a játszótársa. Mások megtanulnak járni anélkül, hogy egy zenélő csodajárgány lenne a fenekük alatt. És vannak olyanok is, akiknek tényleg csak pár nagyobbacska kő jut játék helyett, és ők is tökéletesen funkcionáló felnőttek lesznek.
Amikor a fiaim babák voltak, ők is jól ellettek volna pár darab kővel, amiből ugyanannyit tanultak volna, mint az ezernyi játékból.
Most már tisztán látom, hogy legalább hároméves korukig semmilyen játékra nem lett volna szükségük, nélkülük is tökéletes gyerekek lennének. Ha mi, szülők megegyeznénk abban, hogy nem kell vásárolni játékokat a babáknak, akkor felszabadítanánk magunkat. A babáink pedig ugyanolyan boldogok lennének és fejlődnének attól, ami a kezük ügyébe kerül. Ha minden gyereknek csak kövek, botok, fakockák lennének a játékos dobozokban, akkor sokkal olcsóbb lenne szülőnek lenni és a babák még mindig rendben lennének.
Persze tudom, hogy a játékmentes babautópia sosem fog létrejönni, mindez csak a fantáziámban létezik. Túl sok jó játék van, amit saját magamnak is megvennék, persze, hogy megveszem a gyereknek is. De azért érdemes eltűnődni rajta, hogy kicsivel kevesebb játékkal is tökéletesen boldogok lennének a babák és fejlődnének a maguk ritmusában.”
