Karácsonyi ajándékdömping: muszáj mindent megvenni a gyereknek?

Közeledik a karácsony, a gyerekek már leadták a rendelést, azaz megírták a levelet a Télapónak vagy a Jézuskának, hogy mire vágynak, mi pedig tülekedhetünk a boltokban az ajándékokért. De akkor is érdemes megvenni a huszadik babát, kisautót, műanyag slágerterméket, ami persze már minden ovis vagy osztálytársnak megvan, ha tudjuk, hogy egyáltalán nem éri meg az árát? Ha tudjuk, hogy a gyerekünk hamar meg fogja unni, mi pedig rakosgathatjuk a szoba egyik sarkából a másikba, míg szét nem törik, vagy el nem vesznek a darabjai, hogy ne lehessen használni többé?

Az a bizonyos pókemberes fogkefe

Már épp készültem megveregetni a saját vállamat, ugyanis az én ötéves fiam nem szokott jeleneteket rendezni a boltokban. Nem hisztizik, hogy vegyem meg neki az ötvenharmadik kis műanyag vackot, és összességében a karácsonyi és születésnapi ajándéklistája is teljesen vállalható. Elméleteket is gyártottam arra, miért sikerül nálunk elkerülni az ész nélküli követelődzést. A gyerekeim nem nagyon találkoznak nekik szánt reklámokkal, kerüljük azokat a csatornákat, ahol a mesék mellett reklám is megy, keveset és akkor is felügyelet mellett youtube-oznak, a reklámokat pedig ilyenkor mindig elnyomja előlük valaki. Szóval már épp nagyon büszke voltam magunkra, és magabiztosan néztem szembe a karácsonyi ajándékbeszerzés rémével, amikor jött a pókemberes fogkefe.

Képünk illusztráció (Fotó: iStock)

Általában igyekszem elejét venni a boltokban rendezett nagyjeleneteknek: ha lehet, nélkülük megyek vásárolni, ha ez nem sikerül, akkor pedig még a nyávogás elején lépek, és szó szerint lekenyerezem őket: kapnak egy kiflit, egy kis gyümölcslevet, sótlan mogyorót vagy almát, és igyekszem gyorsan végezni. Eddig többé-kevésbé sikeresek voltak az akcióim, egészen pár nappal ezelőttig, amikor a kisfiam egy bolt közepén közölte, hogy most azonnal vegyek meg neki egy háromezer forintos, pókemberes elektromos fogkefét, mert ő mindig is erre vágyott. Mivel magam is az egyik ajándékának szántam, közöltem vele, hogy ezt most nem tudjuk megvenni, de a Mikulás is tud a dologról, biztos hoz majd neki. Hát, nem hatott, sőt csak olaj volt a tűzre: ő nem tud várni, neki most, azonnal kell. Valahogy kijutottunk a boltból, és a hiszti elmúltával arról is tudtunk beszélgetni, miért nem akasztunk le és veszünk meg csak úgy ilyesmit: nem azért, mert nem engedhetjük meg magunknak, hanem mert annál értékesebb, hogy azonnal vegyünk egyet, amikor eszünkbe jut.

A kevesebb tényleg több

Az ország, ahol a gyerekek üres dobozt kapnak karácsonyra

A karácsonyi ajándékdömping egyrészt öröm, hisz elhalmozhatjuk a gyerekeinket mindenfélével, amire csak vágynak, másrészt azonban nem árt szem előtt tartani, hogy a kevesebb ebben is több. Egy átlagos kisgyereket naponta több száz célzott és bújtatott reklámmal bombáznak a játékgyártók, a kortársnyomás folyamatosan jelen van, természetes, hogy a boltokban hegyekben álló olcsó, műanyag, de rendkívül csábító játékok ellenállhatatlannak tűnnek.

Elég ilyenkor csak visszagondolni a saját gyerekkorunkra: mindenkinek volt olyan vágyott játék az életében, amiről felnőtt fejjel már látja, hogy nem sok értelme volt, sőt valljuk be, felnőttként sem racionális okok miatt vágyunk erre vagy arra. Hogy várhatnánk el akkor egy gyerektől, hogy aszerint döntsön, hogy egy játék mennyire éri meg az árát vagy fejleszti a képességeit?

Érdemes az igények feltérképezése után egyeztetni a családban.

Ha például szeretnénk elkerülni a műanyag játékok térnyerését, megbeszélhetjük, hogy a műanyag építőkockák helyett esetleg több családtag összeállva ad egy drágább, de fából készült készletet.

Nagyobb gyerekek esetében ajándékozhatunk a vágyott tárgyak egy része helyett élményt is: egy állatkerti belépő, kalandpark-látogatás vagy érdekes, gyerekeknek való kiállítás életre szóló emlék lehet, és árban ugyanott vagyunk, mint ha megvettük volna a hetvenhatodik túlárazott autót vagy Barbie-t. Köthetünk kompromisszumot is: az értelmetlennek tűnő, de nagyon csábító játékok közül beszerzünk egyet, viszont választunk olyat is, amiről tudjuk, hogy hosszú távon szívesen játszana vele, és még hasznos is.

A bőség zavara

Persze lehetünk bármilyen előrelátók és okosak, megtörténhet, hogy a gyerekünk simán továbbra is ugyanazzal a három játékkal játszik, amivel addig is, az új szerzemények meg csak gyűlnek a gyerekszobában. A szülők többféle praktikát is alkalmaznak ennek elkerülésére. Van, aki a vetésforgó technikájában hisz, azaz időről időre lecseréli a gyerekek teljes játékkészletét – persze nem kidobja a régieket, és helyettük vesz újakat, hanem pár havonta elcsomagolja a játékok nyolcvan százalékát, és másokat vesz elő, hogy a gyerekek az újdonság varázsával csodálkozzanak rá azokra a darabokra, amiket addig hanyagoltak. Fél év múlva pedig lehet megint pakolni, és elővenni a régi-új darabokat.

Ha ettől az elsőre drasztikusnak tűnő megoldástól teljesen elzárkóznak a gyerekeink, segíthet a játékhalom moderálásában, ha bevezetjük a játékos szekrény intézményét, azaz egy nagyobb, zárható szekrényt kinevezünk a játékok főhadiszállásának, és oda pakolunk be mindent. A játék elején a szekrényből lehet válogatni, a végén pedig oda is kell mindent visszapakolni. Akik ezt a rendszert használják, állítják, a gyerekeik szívesebben válogatnak és próbálnak ki olyan játékokat is, amiket addig nem, az pedig csak hab a tortán, hogy a gyerekszoba rendben tartása is sokkal könnyebb úgy, hogy egy helyre kell elpakolni szinte mindent. Mindemellett nem árt időről időre csinálni egy nagy átnézést is, és a gyerekekkel együtt eldönteni, melyek azok a játékok, amelyekkel már nem szeretnének játszani, mert kinőtték őket, és szerintük is elajándékozhatók a családban, a baráti körben, vagy olyan gyerekeknek, akik nélkülöznek. 

A karácsony a vágyak teljesítéséről is szól a kisgyerekek életében, ezt az élményt ne vegyük el tőlük – érdemes inkább év közben arra törekedni, hogy az ajándék és a vágyakozás tényleg élmény maradjon. Ha minden héten beadjuk a derekunkat, és megveszünk nekik valami vackot, ami elsőre nem is tűnik drágának, valahol útközben elveszik a varázs. Ha próbálunk figyelni arra, hogy egy játék vagy apróság tényleg valamilyen alkalomhoz kötődjön, és ne egy vásárlás alkalmával, a hisztirohamot elkerülendő landoljon a kosarunkban, számíthatunk arra, hogy a karácsonyra kapott ajándékokat tényleg értékelni fogják.