Ha a nő gyereket szeretne, akkor a végletekig képes elmenni érte. A terhességet megelőző türelmetlenséget valószínűleg mindenki ismeri, akinek van gyereke, de változhat a mértéke annak függvényében, hogy milyen gyorsan jön össze a vágyott baba. Márpedig a legtöbb esetben nem az első hónapban pisil a kismama kétcsíkos tesztet, hanem gyakran akár fél év próbálkozás is kell a teherbe eséshez. Ez természetesen csak a tervezett babákra igaz, mintha a természet direkt szórakozna az anyák türelmével, mert bezzeg ha nem akarnak gyereket, és véletlenül egyetlen alkalommal nem védekeznek megfelelően, máris sikerül a megtermékenyülés.
Amikor azonban tervezzük, nagyon várjuk a babát, akkor gyilkos tud lenni, hogy mindenki türelemre int, és azt hallgatjuk a környezetünktől, hogy nyugodjunk meg, majd összejön, amikor itt az ideje. Jean M. Twenge pszichológus professzor a The Impatient Woman’s Guide to Getting Pregnant című könyvében épp erre a mindent betöltő türelmetlenségre kereste a választ, amely megelőzi a terhességet. A könyvhöz végzett kutatásai során azt találta, hogy a stressz már akkor eléri a nőket, amikor csak gondolnak a babára, és a türelmetlenség elviselhetetlenné válhat csupán egy hónap próbálkozás után.
„Amikor gyereket szeretnénk, az olyan mélyen érinti az alapszükségleteinket, hogy a létezésünk értelmét is láthatjuk benne.
De a szükségleteken túl van más, sokkal prózaibb oka is a türelmetlenségnek: a kontroll illúziója.
Sok nő úgy éli az életét, hogy mindent a legapróbb részletekig megtervez, legyen szó karrierről vagy házasságról. Ezért aztán, amikor gyereket szeretnének, akkor ugyanígy kontrollálni akarják a teherbe esés időpontját is, és azt gondolják, csak rajtuk múlik, hogy mikor jön össze a baba.”
Teljesen természetes, hogy elkezdünk hinni abban, hogy mi irányítjuk a terhességet is (fotó: getty images)
A pszichológus természetesen nem hibáztatja a nőket emiatt, mint mondja, erre a kontrollmániára buzdít minket a média, az orvos és a sok tanács, ami ömlik ilyenkor ránk az internetről és környezetünkből. Edd ezt, hogy terhes legyél. Állj fejen, hogy jó helyre kerüljön a sperma. Ebben az időpontban élj nemi életet, és akkor nemcsak terhes leszel, de még a gyerek nemét is befolyásolni tudod. Teljesen természetes, hogy elkezdünk hinni abban, hogy mi irányítjuk a terhességet is, és szörnyen türelmetlenek, stresszesek leszünk, mert az élet rácáfol erre.
A kontrollvesztéssel járó szorongás
Anikó egyetért a pszichológussal, ahogy meséli, nála egyértelmű volt, hogy túl sok információt olvasott össze a terhességről, azért vált annyira türelmetlenné, amikor az első babájára vágyott.
„Azt hittem, teljes mértékben felkészültem a terhességre, minden tudást magamba szívtam. Az sem zavart, hogy néha ellentmondásos információkba futottam bele. Gondoltam, ezt is kézben tartom, mint ahogy minden mást az életben. Olyan egyszerűnek tűnt, amikor az orvos, vagy a neten a cikkek beszéltek a terhességről. Csak oda kell figyelni, hogy melyik napon legyünk együtt, csak ezt a vitamint kell hozzá szedni, vagy csak a pozíción kell változtatni. Egy nagy görcs lettem az egésztől. Aztán szabályosan összeomlottam, amikor két hónap eltelt, és még nem volt pozitív a tesztem.
Rögtön meddőnek gondoltam magam, el akartam cipelni a férjemet is egy klinikára, ahol mindkettőnket kivizsgálnak.
Ekkor kerültem kapcsolatba a mostani nőgyógyászommal, akit egy kedves barátnőm ajánlott, és aki egy kijózanító kiselőadást tartott az első találkozáskor. Esze ágában sem volt meddőségi vizsgálatokat indítani, hanem helyette inkább letiltott az internetről, és előírt egy pihenős hétvégét nekünk, olyan helyen, ahol lehetőleg még térerő sincs. Nem lettem terhes ezen a hétvégén, nem ennyire filmbe illő a történetünk, még négy hónapig váratott magára a babánk, de aztán csak sikerült, minden türelmetlenségem ellenére is.”
Lelkileg megviselte a helyzet Anikót, nem volt olyan könnyű elengednie azt a tévképzetet, hogy irányítania kell a teherbe esést. Nem csoda, hiszen úgy nevelkedünk, olyan világban élünk, ahol arra tanítanak, hogy akkor növeljük a túlélési esélyeinket, ha mindent kézben tartunk. A terhesség azonban más erőknek engedelmeskedik, egy babát nem lehet sürgetni, hogy most azonnal akarjon megfoganni.
Vetélés után még súlyosabb a türelmetlenség
Ildikó is átélte a terhességi türelmetlenséget, csak még egy fokkal súlyosabb formában, mert az első magzatát elvesztette: „Most már tudom, hogy nem egyedi eset a miénk, de akkor teljesen reményvesztettnek és valahogy hibásnak éreztem magam a vetélés miatt.
Miután elvetéltem, minden terhes nőt utáltam, annyira szerettem volna én is babát.
Jellemző módon ráadásul mindenhol terheseket és kisbabás anyákat láttam, ahova csak néztem az utcán. A türelmetlenség erre nem is jó szó, talán inkább mondanám az élet minden szegletét kitöltő szorongásnak. Mi van, ha pont az én testem nem bír kihordani egy babát? Lehet, hogy ettem, ittam valamit, úgy mozdultam, ami miatt elveszítettem a magzatot? Mi lesz, ha nekem soha nem adatik meg, hogy gyerekem legyen? Van értelme az életnek egyáltalán gyerek nélkül számomra?”
Minden terhes nőt utáltam, annyira szerettem volna én is babát (fotó: getty images)
Ildikó elmondása szerint egészen pici gyerekként is természetes volt számára, hogy egyszer anya lesz. Még mielőtt összeházasodtak volna a férjével, már megbeszélték, hány gyereket és milyen ütemezésben szeretnének vállalni. Ezeket a terveket pedig csak nagyon nehezen tudta elengedni. „A türelmetlenség ebben az esetben olyan, mintha belülről önmagunkat kínoznánk – mondta el Ildikó –, újra meg újra, a nap minden percében,
az összes idegszálunkkal a babára, illetve a hiányára koncentrálunk.
Csak akkor enyhült ez a türelmetlenség kicsit, amikor a férjemmel megbeszéltük, hogy ha nem sikerül, és nem leszek újra terhes, akkor hogyan fogunk élni. Még az örökbefogadásnak is utánanéztünk, ez valahogy megnyugtatott, felengedett bennem a görcs. Végül egy évig próbálkoztunk, mire terhes lettem, és megszületett a babánk.”
Anikó és Ildikó esetében is a türelmetlenség a kontrollvesztés miatt vált kínzó mértékűvé. Jean M. Twenge a könyvében erre azt javasolja, hogy egyrészt írjunk naplót, főleg akkor, ha már hónapok óta próbálunk teherbe esni, mert bizonyítottan enyhíti a stresszt, és jót tesz a testi-lelki egészségnek, ha kiírjuk magunkból a rossz érzéseinket és tapasztalatainkat. Másrészt pedig vessünk be minden technikát, amit a depresszív időszakokban szoktak tanácsolni a szakértők: relaxálás, meditáció, rendszeres testmozgás, mert bár túl egyszerűnek hangozhat, de tényleg ezek oldják a legjobban a szorongást, és feloldható a segítségükkel az a kínzó türelmetlenség.
12 főbűn az nlc.-n
Az nlc. sorozatában azokról a főbűnökről szeretnénk beszélni tabuk nélkül, amelyek részei a mindennapjainknak, mégis valamiért szemlesütve emlegetjük őket, mintha igazi bűnösök lennénk. Ez persze nem egy nagy online búcsúcédula-börze, senkit sem szeretnénk feloldozni. Egyszerűen arról van szó, hogy ideje nyíltan beszélni arról, hogy vannak bőven gyengeségeink, amit hol elég elfogadni, hol pedig érdemes mélyrehatóbban foglalkozni vele. Áprilisi főbűnünk a türelmetlenség, ha a korábbi témákra is kíváncsi vagy, ide kattints!
Olvass még többet a terhességről és türelmetlenségről:
