Az eddiginél jóval gyorsabbá és gördülékenyebbé tenné a gyermekek örökbefogadását Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, aki erről nyújtott be törvényjavaslatot múlt hét kedden a parlamentnek. A tervezett változásokról, azok gyakorlati megvalósulásáról, illetve pozitív vagy épp negatív hatásairól az érthető okokból neve elhallgatását kérő szakértő, az állami rendszeren belül dolgozó pszichológus, gyermekvédelmi szakember mesélt nekünk, aki több mint 12 éve foglalkozik örökbefogadással.
Országszerte jelenleg kb. mennyien várhatnak most gyermekre?
Az országban közel háromezer várakozó lehet. A számuk az elmúlt húsz évben nagyjából megháromszorozódott. Miközben az érintettek köre ennél nagyságrendekkel nagyobb, hiszen ilyenkor a szülők mellett valójában egy egész család fogad örökbe, beleértve a nagyszülőket, testvéreket, unokatestvéreket, stb.
Városi legenda, vagy ma is több az örökbe adható gyermek, mint a rájuk váró szülő?
Igen, ez városi legenda. A reálisan, szó szerint örökbe adható gyerekek száma tudomásom szerint sosem volt több a várakozó szülők számánál. Sőt. Az örökbe adásnál a törvény szerint mindig a gyermek szükségleteinek legmegfelelőbb örökbefogadót keressük, szem előtt tartva a jelentkezési sorrendet, és azt, hogy a házaspárok előnyt élveznek. Míg az örökbefogadással foglalkozó hazai civil szervezetek, akik csak nyíltan adhatnak örökbe, országosan működnek, addig a Tegyeszek (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat – H.A) lokálisan: a helyi gyerekeket első körben a helyben adják örökbe. Ha ez mégis valamilyen akadályba ütközik, a gyermek felkerül az országos örökbeadási listára. Illetve maguk a jelentkezők is kérhetik, hogy felkerülhessenek a várakozók országos listájára.
A kormány az utóbbi egy-másfél évben intenzíven kampányol a nevelőszülőség népszerűsítése mellett. Feltételezem ezért, mert ma kevesen választják itthon ezt a hivatást. Vagy más áll a háttérben?
Ha állami gondoskodásba kerül Magyarországon egy gyermek, többféle gondozási helye lehet. Évek óta egy viszonylag stabil szám, hogy ők most is kb 18-20 ezren lehetnek összesen. Egy viszonylag régóta zajló átalakulási folyamat eredményeként kis számban, de még léteznek gyermekotthonok, régi nevükön csecsemőotthonok, valamint a korszerűbb, szintén nem túl kiterjedt lakásotthoni ellátás is működik, ahol egy házban legfeljebb 12 gyermek él kvázi családként az őket ellátó gondozó személyzettel. Ennek egyfajta altípus az SOS Gyermekfalvak modell, ahol állandó személyekkel, általában egy házaspárral él együtt szintén legfeljebb 12 gyermek. A legnagyobb arányban ma a nevelőszülői rendszerben élnek a gyerekek, ahol a saját kiskorú gyerekekkel együtt egy háztartásban maximum hat gyermeket lehet nevelni. Sajnos igaz, hogy országosan nincs elég nevelőszülő, ezen belül a fővárosban pedig arányaiban még kevesebben vannak. A munkaerőhiány összességében a teljes hazai gyermekvédelemre jellemző.
Több szülőre váró, állami gondozásba vett gyermek kerül majd családhoz a jövőben (Fotó: SOS Gyermekfalu)
A járvány és az állandó összezártság nem egy kapcsolatot viselt meg. Voltak, akik örökbefogadó jelöltként most ezért léptek vissza?
A járvány ebben is teljesen új, eddig nem tapasztalt helyzetet hozott. Igen, tudok olyan jelentkezőkről, akiket a 0-24 órás folyamatos együttlét annyira megviselt, hogy inkább visszalépnek, és a kapcsolatuk megmentésére összpontosítanak.
Ezek szerint e téren nagy felfordulást hozott a vírushelyzet. Most egy új törvénymódosítás szintén nagy változásokat hoz az örökbefogadás területén. Az egyik az, hogy a 40 órás felkészítő tanfolyam mostantól nem lesz kötelező. Miért?
Ez az, amit a szakmából senki sem ért. Pont két éve áprilisban indultak a 40 órásra kibővített, érzékenyítő, szemléletformáló, megreformált tanfolyamok, külön kitérve például a gyerekek származására, a betegségekre, a korra és a testvérekre. A származásra és a betegségekre vonatkozó érzékenyítés fontosságát talán nem kell hangsúlyozni. A kor viszont azért érdekes, mert Magyarországon mérsékelt a nagyobbacska gyerekek iránti érdeklődés. Például iskolás kor feletti gyerekekért szinte senki sem jelentkezik, vagy legfeljebb csak azok, akik az életkoruk miatt nem fogadhattak örökbe kisebbet. (A törvény szerint legfeljebb 45 évvel lehetett idősebb a szülő a gyermeknél, házaspárnál a fiatalabb fél korát veszik figyelembe, így valaki például 51 évesen egy 6 éves gyereket tudott eddig örökbe fogadni –H.A.) Ugyanakkor ma már az sem igaz, hogy külföldre akárhány éves korig örökbe lehet adni egy gyermeket: az utóbbi években a kisebb testvér nélküli a nagyobb gyerekek örökbe fogadási hajlandósága külföldön is lecsökkent.
Mi a helyzet a testvérekkel? Ezek szerint a testvér örökbefogadás előnyeit is igyekezett kiemelni a tanfolyam?
Igen, két éve még úgy ítélte meg a kormányzat, hogy a testvérek örökbefogadási hajlandóságán emelni kell, ezt pluszban meg kell támogatni, ezért a 40 órás tanfolyamba erre külön érzékenyítési blokk került. Ezen a téren sikerült is komoly sikereket elérni. Ami a tanfolyamot illeti, hatására a korban, de származásbeli és a betegségek elfogadásában is történt pozitív változás. A tanfolyam azért is volt hasznos, mert egészen más, ha valaki „felülről“, hatósági, hatalmi pozícióból ad át tudást, mint mikor egy csoport, a sorstársak nyitogatják egymás szemét és szívét, tartanak tükröt egymásnak. A tervezett törvénymódosítással most ez a hatás is veszélybe került. Emberileg és szakmailag semmi sem indokolja, hogy opcionálissá tegyék a tanfolyamokat. Főleg, hogy tízből kilenc résztvevő azt mondja a tanfolyam végén, hogy te jó ég,mindenkinek kellene előtte egy tanfolyamon, aki ma gyereket vállal Magyarországon. Nem csak örökbefogadóként.
Az szintén komoly, az új törvénnyel járó változás, hogy a három év feletti gyereket akkor is örökbe lehet adni, ha legfeljebb 50 év a korkülönbség közte és a szülő közt. Mindez milyen változást hoz majd a gyakorlatban?
Ez leginkább azt fogja jelenteni, hogy öt éves kor feletti gyermeket gyakorlatilag senki vagy csak az egyedülállók és/vagy a nevelőszülők fognak örökbe fogadni. Örökbeadóként, egyébként, a vér szerinti anyák többsége fiatal szülőt szeretne. Az örökbefogadók kora sokszor a vér szerinti nagyszülők korával azonos.
Mi indokolja az örökbefogadói korhatár felemelését?
Az utóbbi időben több nevelőszülő is az ombudsmanhoz fordult azért, mert a gyermek és köztük nagyobb volt a korkülönbség, mint 45 év, és sérelmezték, hogy ezért nem tudták a náluk nevelkedő gyermeket örökbe fogadni. Tudom, hogy nevelőszülőként a legnehezebb elengedni a nálad nevelkedő gyermeket, valóban fel kell nőni a feladathoz. Érzelmi értelemben jogosan fájhat, ha nem a nevelőszülő, hanem más kapja meg a lehetőséget az örökbe fogadásra. Nincs automatizmus. Van, hogy a legmegfelelőbb örökbefogadó a nevelőszülő, de van, hogy nem ő az. Ugyanakkor azt messzemenőkig etikátlannak tartom, amikor valaki visszaél a nevelőszülőséggel azt remélve vállalja csak ezt a munkát, hogy „könnyebben” fogadhasson örökbe. Ez elsősorban azért kegyetlen és etikátlan, mert puszta önzőség: ilyenkor a gyerek tárggyá, eszközzé válik, valaki más igényeinek kiszolgálójává. Korábban több olyat láttam, hogy megtörtént az örökbefogadás, és rögvest meg is szűntek nevelőszülőnek lenni. Pont ennyire gondolták komolyan a nevelőszülőséget. Ez persze a nevelőszülői hálózatok számára sem üdvözlendő, hiszen befektetett erőforrást és férőhelyet vesztenek, s egyikben sem bővelkednek.
Örökbeadóként, a vér szerinti anyák többsége fiatal szülőt szeretne (Fotó: Getty Images)
Elvileg az új törvény lerövidíti az örökbefogadás folyamatát, így beszél bizonyos időpontok rövidebbre szabásáról. Mostantól valóban könnyebb lesz örökbe fogadó szülőkhöz kerülni és örökbe fogadni Magyarországon?
Hogy rövidebb lesz-e, erre nehéz válaszolni. A vér szerinti családdal eddig valamilyen kapcsolatban álló, a módosítás miatt örökbeadhatóvá váló gyerekek száma várhatóan növekedni fog. Az állami gondoskodásban élő gyerekek döntő többségének van valamilyen kapcsolata a vér szerinti szüleivel. A kapcsolattartást a gyámhivatalok vagy a bíróságok szabályozzák, általában havi egy, vagy kéthetente egy órában. Jelenleg ha a vér szerinti szülő a kapcsolattartási kötelezettségének önhibájából hat hónapig nem tesz eleget, valamint nem változtat körülményein annak érdekében, hogy a gyermekét a családjában nevelhesse, a gyámhivatal a gyermeket örökbe fogadhatóvá nyilvánítja. A tervezet szerint most ezt a hat hónapot viszik le három hónapra azzal, hogy a körülményei mellett a vér szerinti szülőnek ezentúl az életvitelén is változtatni kell, mégpedig úgy, hogy a nevelésbe vétel megszüntethető legyen. Illetve mostantól, ha a vér szerinti szülő lakóhelye ismeretlenné válik a rendszer számára, és a felderítése három hónapig nem vezet eredményre, egy plusz negatív pont lesz.
Elvileg az a cél, hogy minden magyar gyerek családban nőjön fel. Most mennyivel jutunk közelebb a célhoz?
Eddig is, ha a vér szerinti szülő nem élt a kapcsolattartási jogával, a gyermekvédelmi gyámok a hatodik hónap után eddig is igen lelkiismeretesen felterjesztették a gyerekeket az örökbefogadásra. A rendszer anomália azonban leginkább nem ez, hanem az, hogy a maga a kapcsolat, annak minősége, mélysége nincs definiálva. Ha egy vér szerinti szülő évről évre, akár évtizedig, jogkövető állampolgárként teljesíti a mondjuk havi vagy kétheti egy órában szabályozott kapcsolattartást, ez jogi szempontból élő kapcsolat. Kötődési szempontból azonban már kérdőjeles. Ezen az új törvény nem fog változtatni. Egyébként régóta fennálló tévhit, hogy Magyarországon nehéz örökbe fogadni. Az alkalmasságot megkapni valójában könnyű, túl könnyű. A várakozás hosszadalmas. Ezért is hangzik jól, hogy a tervezet szerint az örökbefogadás lerövidül. Ám hogy pontosan mi rövidül le – a gyerek útja az örökbeadhatóságig, az örökbefogadók útja az örökbefogadásig vagy maga az örökbefogadási folyamat egy adott gyermekkel – jó kérdés.
A miniszterelnök tavaly szeptemberi kijelentései alapján sokan arra számítottak, ha változik is az örökbefogadási törvény, akkor a melegek és az egyedülállók örökbefogadását fogják megnehezíteni. Ez végül nem valósult meg?
Nem. Viszont az örökbefogadói korhatár felemelésének lehet egy olyan másodlagos hatása is, hogy a nagyobbacska gyerekekre lényegében csak az egyedülálló örökbefogadók fognak várakozni. Könnyen előállhat egy olyan helyzet, logikusan, hogy a házaspárok azt fogják mondani, ha én 51 évesen még örökbefogadhatok egy alig több, mint 3 éves gyereket, akkor minél kisebbet szeretnék. Lehet egy olyan hatása is, hogy az 5 év feletti gyermekekre még mérsékeltebb érdeklődés lesz, illetve, hogy az örökbefogadók jelenleg nagyjából 55 évnél megálló maximális kora kitolódik 60, azaz közel nyugdíjas korig.
Novák Katalin így érvelt a Kossuth Rádióban május 14-én az eddig kötelező tanfolyamok alternatívvá tétele mellett:
„Ez egy olyan tanfolyam, ami rendkívül hasznos. Én egyébként jó szívvel ajánlom azoknak, akik örökbefogadás előtt állnak, hiszen számos kérdésükre választ kaphatnak. És talán ami a legfontosabb eredménye tud lenni egy tanfolyamnak, hogy kicsit meg tud változni közben az örökbefogadásról alkotott korábbi elképzelés. A legtöbben úgy indulnak neki az örökbefogadásnak, – érthető módon, de ez okozza azt, hogy nagyon sok gyermek marad úgy, hogy nem kerül örökbefogadó családhoz éveken keresztül-, hogy mindenki száz százalékig egészségesnek nyilvánított újszülött kisbabát szeretne örökbe fogadni. Ami természetes, vagy érthető, segítenek ezen a tanfolyamon keresztül is abban, hogy újragondolják, készek-e mondjuk egy 2-3 éves gyermeknek a befogadására, vagy hogy ha valamilyen krónikus betegsége van a gyermeknek, azzal meg lehet közösen küzdeni. Tehát ezeket a korábbi elképzeléseiket sokszor újragondolják a felkészülő szülők, de mostantól ez a tanfolyam nem lesz kötelező. Ennek ellenére mindenki számára lehetőségként nyitva áll, mindenki választhatja ezt a tanfolyamot, én jó szívvel ajánlom is, érdemes szerintem ezt a tanfolyamot elvégezni, de nem tesszük kötelezővé.”
