A szülés a 17. században kifejezetten veszélyesnek számított, az ezzel kapcsolatos ismeretek korlátozottsága és a sokszor végzetes, de ma már egyszerűnek számító komplikációk miatt. Justine Siegemund bába ebben az időszakban tűzte ki azt céljául, hogy jobbá tegye a nők és babák számára a szülészeti ellátást.
Siegemundot a saját egészségügyi problémái motiválták arra, hogy minél többet tanuljon a női testről, a terhességről és a szülésről. Nemcsak tehetséges bába lett, aki több ezer csecsemőt hozott biztonságosan világra, hanem a saját maga által kifejlesztett szülést segítő technikákat egy könyvben, The Court Midwife (1690) címmel le is írta. Ez volt az első olyan egészségügyi témájú könyv, amelyet női szemszögből írtak, és ami hozzájárult a szülés forradalmasításához és biztonságosabbá tételéhez a nők számára.
Justine Siegemund, rézmetszet 1690-ből (Forrás: Wikipédia)
Az 1636-ban az alsó-sziléziai Rohnstockban született Justine Siegemund először nem bába akart lenni, hanem azért fordult a női test vizsgálata felé, mert méhsüllyedése volt, ami olyan tüneteket okozott, amik miatt tévesen úgy kezelték, mintha terhes lenne. Mivel szó sem volt terhességről, de segítséget nem kapott a tüneteire, egyedül kezdett kutatni, és kitanulta a bábaságot. Abban az időben a szájhagyomány útján terjedtek a szülés körül használt technikák, és a bábák gyakran szigorúan őrizték titkaikat, ám Siegemund sikeresen képezte magát, és 1701-re olyan híres lett a tudásáról, hogy elhívták Berlinbe, hogy hivatalos udvari bábaként dolgozzon.
Siegemund abban volt különleges, hogy ritkán használt gyógyszereket vagy sebészeti eszközöket a szülések során. Kezdetben csak szegény nőkkel dolgozott, de hamar eljutottak a nemesi családból származó nők is.
Justine Siegemund berlini udvari bábaként gyorsan öregbítette hírnevét. A királyi családnak segített a szülésben, közben pedig a nemes nők intim egészségügyi problémáival is foglalkozott. Az American Journal of Public Health című folyóirat megjegyzi, hogy II. Mária angol királynő annyira elégedett volt Siegemund munkájával, hogy felkérte, írjon egy oktatókönyvet más bábák számára.
Bár a bábaság nagyrészt szóbeli hagyomány volt, és az orvosi szövegeket jellemzően férfiak írták, Siegemund eleget tett a kérésnek. 1690-ben megírta The Court Midwife című művét, hogy megossza tudását másokkal. Leírt olyan eseteket, mint például hogyan segített világra egészséges csecsemőket a 37. héten, eloszlatva azt a tévhitet, hogy a babák csak a 40. hét után maradhatnak életben, és hogy milyen fontos a magzatburok repesztése.
Siegemund a könyvében beszámolt olyan nehéz esetekről is, mint amikor a baba válla elakad a szülőcsatornában, ami akár a baba és anya halálával is végződhetett, de lépésről lépésre leírta azt is, hogyan lehet megfordítani a csecsemőket, hogy egészségesen világra tudjanak jönni. Azzal, hogy megosztotta a szakértelmét, Siegemund úttörőnek számított a férfiak uralta szülészet területén – ezzel persze sok férfi orvos és szülésznő haragját is kivívta, akik azzal vádolták, hogy nem biztonságos szülési gyakorlatokat terjeszt. A támadások ellenére Siegemund könyve a 17. századi Németországban a szülésről szóló első átfogó szöveg lett, ugyanis egészen addig nem létezett olyan szöveg, amelyet az orvosok szakirodalomként használhattak volna a szülési technikák oktatásához.
Justine Siegemund szülészetre gyakorolt hatását talán a saját feljegyzései bizonyítják a legjobban, melyekben vezette az általa világra segített babák neveit. Halálakor, 1705-ben a temetésére összeszámolták a neveket: Siegemund élete során közel 6200 gyermeket segített sikeresen világra.
Via; Kiemelt kép: Getty Images
