Alig múlhattam hároméves, amikor tíz napra gyógyszerallergia miatt kórházba kerültem, és a szocialista egészségügyi rendszernek hála a szüleim csak protekcióval látogathattak meg napi egy órára. Élénken emlékszem, hogy a kórház után rendszeresen azt álmodtam, hogy az óvodás társammal a kisföldalatti egyik megállójában fekszünk, és próbálunk betakarózni, nehogy a Disney-rajzfilmből ismert, feketeruhás és ijesztő szarvakkal rendelkező Demóna megcsikizze a talpunkat. A gonosz tündér azonban sebesen haladt felénk az alagútban, én pedig nem bírtam a takaró alá tenni a lábamat. A csikizés előtt mindig felriadtam, és keserű ordításban törtem ki – „anya, apa, rosszat álmodtam” – míg a szüleim közé nem feküdhettem. Csak felnőttként jöttem rá, hogy a gonosz tündér valójában az ápolónőt és a kórházi kiszolgáltatottságot jelképezi.
A szerkesztőségben mások is élénk gyerekkori rémálmaikra emlékeznek. „Nagyon sokat jártunk a nagymamámmal a városban, troliztunk, villamosoztunk, metróztunk. Utóbbit nem szerettem. Visszatérő álmom volt, hogy az ülésben van egy lyuk, ami elnyel, és a mamám nélkülem száll le. Még a régi szerelvények ajtajának hangos becsapódását is mindig hallottam. De az elhagyatottság sémája sokszor más formában is előjött. Utólag vicces ezekre visszagondolni, akkor nem volt az” – idézi fel Andi.
Verus saját kisfia álmait igyekszik megfejteni. „Nálunk most volt rácsos ágyról váltás ifjúsági ágyra, mert az utóbbi hónapokban rendszeresen sírt fel a Picúr esténként azzal, hogy »rosszat álmodott«. És hogy mit?
Hernyó tekeredett a lábára, kicsit később delfin feküdt a lábaira.
A harmadik után tudtuk, hogy beakad a lába a rácsok közé, kinőtte az ágyat. A beszoktatás után rendszeresen beszélt az álmaiban: »nem adom oda«, »ne vedd el«, »neeem«. Gondolom, így dolgozta fel a kis agya, ami napközben történt vele.”
Az álmodás természetes és normális része a gyermekek életének, ahogy nőnek és fejlődnek. Élénk álmok már két-három éves gyermekeknél is megjelenhetnek. Sok négy és hat év közötti óvodás gyakran álmodik, és időnként félelmetes rémálmokat lát. A gyerekek kognitív és szociális fejlődésével álmaik hosszabbak, összetettebbek és tartalmuk változatosabbá válik. A serdülőkor általában az intenzív álmodozás időszaka, amely tükrözi az elméjükben és testükben végbemenő drámai változásokat.
Eper és rántotta
Sigmund Freud úgy vélte, hogy lánya, Anna, 19 hónapos korában álmodott először: eperről és rántottáról. A pszichoanalízis atyja azt is megfigyelte, hogy a gyerekek álmai gyakran egyszerűbbek, mint a felnőttek álmai – rövidebbek, kevésbé gátoltak, közvetlenebben fejezik ki ösztönös vágyaikat. Emiatt a „cenzúrázatlan” tulajdonság miatt Freud úgy látta, hogy a gyermekek álmai különösen hasznosak annak reprezentálására, hogy az álmodás hogyan vezethet az emberi elme mélyebb megértéséhez. Álmainkban megpillanthatjuk a psziché őserőit, amelyek minden későbbi mentális működésünket befolyásolnak, vélte.
C.G. Jung a gyermekek álmainak mély lélektani bölcsességét is hangsúlyozta. Jung szemszögéből nézve a gyerekek képesek nagyobb betekintésre a kollektív tudattalanba, mert elméjüket a felnőtt társadalom még nem formálta oly módon, hogy korlátozza, elbátortalanítsa vagy akár el is utasítsa az ilyen belátások lehetőségét. Mielőtt ezeket a kulturális határokat megszabnák, a gyerekek álmai szabadon fejezhetnek ki mély igazságokat archetipikus szimbólumok segítségével. Ezek az archetípusok rendkívül élénk, emlékezetes képek, amelyeknek alig vagy egyáltalán nincs kapcsolatuk az ébrenléttel, hanem inkább az emberi pszichológiai tapasztalatok kollektív birodalmából származnak.
De számos más pszichológus is segített nekünk jobban megérteni a gyermekek álmainak természetét és lehetséges funkcióit. Számos pszichoterapeuta, mint például Denyse Beaudet, Alan Siegel és Kate Adams, azt találta, hogy az álmok lehetővé teszik a gyermekek számára, hogy olyan érzéseket és gondolatokat fejezzenek ki, amelyeket nem tudnak elbeszélni. Az álmodás segít a gyerekeknek feldolgozni mindennapi tapasztalataikat testükkel, családjukkal, barátaikkal, iskolájukkal és a tágabb kultúrájukkal kapcsolatban. Talán a legfontosabb, hogy teljesen szabad és privát teret ad nekik, ahol növekvő elméjük játszhat, felfedezheti és gyakorolhatja kreatív képzelőerejét.
Fotó: Getty Images
Még a magzatok is álmodnak
Bár Freud még elvetette, hogy hároméves kor előtt álmodnak a gyerekek, a kutatók ma már úgy sejtik, hogy akár a magzatok is álmodnak. Az biztosan tudható, hogy az álmok végig előfordulhatnak az éjszakai alvás közben, sőt akár a rövid délutáni szunyókálás során is. A legélénkebb álmok azonban a gyors szemmozgásos (REM) alvásban fordulnak elő, amely a fiatal felnőtteknél 90 percenként váltakozik, és az alvási idő 25 százalékát foglalja el.
Az újszülötteknél a REM-fázis az alvási idő 50 százalékát teszi ki, ami akár napi 18 óra is lehet. Howard Roffwarg, az alvás- és álomkutatás korai úttörője 1966-ban másokkal együtt úgy vélte, hogy ez a nagy arány alapvetően elősegíti az agy és az idegrendszer fejlődését. 2009-ben J. Allan Hobson pszichiáter hasonló érvelést fogalmazott meg a magzatokkal kapcsolatban a „prototudatosság” elméletében; igaz jelenleg nincs mód ennek az elméletnek a tesztelésére.
A tanulmányok azt mutatják, hogy életük első 2-3 évében a kisgyermekek valószínűleg nem úgy álmodnak, ahogy mi, felnőttek, hiszen még nem rendelkeznek az álmok feldolgozásához szükséges nyelvvel vagy elvont gondolattal. Mivel a gyermekek fejlődésük első éveiben nem tudják még kifejezni magukat, különösen verbálisan, az álomkutatók meglehetősen hátrányban vannak a kisgyermekek álomtapasztalatait illetően, de hároméves, illetve annál idősebb gyermekeket már tudnak vizsgálni. David Foulkes 1982-ben egy longitudinális vizsgálatban 3 és 15 év közötti egészséges gyerekek álmait vizsgálta: REM-alvás közben felébresztette a gyerekeket, és megkérte őket, hogy idézzék fel álmaikat. Arra a következtetésre jutott, hogy 3 éves kor előtt nem fordulhat elő bonyolult álmodás, mert a gyermek még nem érte el a szükséges agyi és kognitív érettséget. Valóban,
3 éves korukban a gyerekek álmairól szóló beszámolói 15 szónál kevesebbet tartalmaztak, és hiányzott a történetszerű szerkezet, illetve az „én” mint aktív álomszereplő.
A gyerekek csak 5-7 éves korukra számoltak be álomélményeikről szereplőkkel, témákkal és cselekvésekkel. A 9-11, 11-13 és 13-15 évesek álmait az interakciók, az agresszió, valamint az álmodó mint áldozat témái jellemezték.
Egy másik tanulmány is érdekes betekintést adott a kisgyermekek álmodási képességeibe: a fiatalabb óvodások lényegesen rövidebb álmokról számoltak be. Az óvodások álmainak több mint 80 százaléka tartalmazott konkrét cselekvéseket, és az álmok több mint egyharmada három vagy több cselekvést tartalmazott. Az álmodók több mint 36 százaléka találkozott egy „szörny” főhőssel, és küzdött meg vele. A családtagok, az idegenek, a tévé-/filmszereplők és a barátok túlsúlyban voltak a kisgyermekek álmaiban.
A traumatikus környezet szerepe az álmokban
Egy 1930-as években készült magyar kutatásban a gyógypedagógus Kozmutza Flóra, aki egyébként Illyés Gyula felesége volt, gyűjtötte össze egy, a háború fenyegetésében és mélyszegénységben élő, kis tiszántúli faluban a földműves lakosság gyermekeinek álmait. Megdöbbentő, hogy a gyerekek majdnem mindegyike beszámol fizikai erőszakot tartalmazó álomról, amelyben az álmodó maga szinte minden esetben áldozat, gyakori motívum az álombeszámolókban a halál, ezen belül az álmodó saját halála, valamint gyakori a vágyteljesítés. Mindezen jellemzők hűen tükrözik a vizsgált gyerekek kiszolgáltatott helyzetét.
Miért negatívak az álmok?
A legérdekesebb megfigyelés akkor merült fel, amikor otthoni és óvodai környezetben is figyelték az álmokat: a gyerekek inkább kellemetlen, mint kellemes álmokról számoltak be. A legtöbbször üldözték, harapták és felfalták őket. Gyakran félelmetes állatokat láttak álmukban a szülők és az ismerős szereplők mellett.
Az is jól dokumentált, hogy 6 és 10 éves kor között gyakoriak a rémálmok. Ez a jelenség ma már normálisnak számít, és a rémálmok a korai serdülőkorral általában eltűnnek.
Érdekes módon a modern agykutatás választ adott arra a tendenciára, hogy az álmok – az élet nagy részében – miért olyan kellemetlenek és tartalmaznak több negatív érzelmet. A képalkotó vizsgálatok azt sugallják, hogy az ébrenlét során normálisan összekapcsolt és kölcsönhatásba lépő agyi központok függetlenebbé válnak alvás közben, különösen REM-alvásban. Az agy mindkét oldalán található egy kis régió, az amygdala, amely nagyrészt felelős az érzelmekért – különösen a félelemért –, és ez a terület spontán módon aktiválódik REM-alvásban. Ugyanakkor az agy frontális régiója, amely ébrenlétben mérsékli az érzelmi kifejezéseket, láthatóan visszafogottabb, vagy legalábbis kevésbé kapcsolódik. Ez magyarázhatja az intenzívebb negatív élmények, sőt különleges esetekben a rémálmok megjelenését az álmodás során. A rémálmok normális eltűnése 11-12 éves korban az agyműködés kifejlődésének köszönhető – a homloklebeny kapcsolatok hatékonyabbá válnak az érzelmek kontrollálásában –, és ez részben a gyerekek érzelmi tanulásával is magyarázható, például egyre jobban elsajátítják, hogyan kell megbirkózni a félelmekkel.
Hasonlóképpen, a hippokampusz – egy másik régió az agyféltekén, és erősen részt vesz a memóriában – szintén eltérő módon kapcsolódik más központokhoz alvás közben. Ez megmagyarázza, hogy az álmok miért tartalmazhatnak olyan sokféle emlékelemet az ébrenlétből – mind a közelmúltból, mind a régmúltból – bár sok tekintetben eltorzult formában. Az alvás közbeni agyműködésváltozások részben megmagyarázzák, hogy az álom miért generál olyan virtuális élményeket, amelyek az önismeret és a kreativitás szempontjából igazán érdekesek, de egyben félelmetesek lehetnek.
A gyerekek irányíthatják álmaikat
A modern kutatások arra is rámutattak, hogyan tudjuk részlegesen kontrollálni az álmokat, hogyan mérsékeljük negativitásukat, vagy miként fokozzuk az álomélményt. Anyukám például mindig azt tanácsolta nekem óvodás koromban, hogy
lefekvés előtt rázzam meg a fejemet, mert akkor kimennek belőle a rossz álmok, és ez a javaslat általában be is vált.
Anya valamit ösztönösen tudott: Mélanie St-Onge 2003-as doktori értekezése az Ottawai Egyetemen bebizonyította, hogy a 11-12 éves gyerekek, akik még mindig rémálmokat élnek át, képesek megtanulni kontrollálni őket az imagery rehearsal terápia (IRT) segítségével. A gyerekeket arra kérték, hogy írják le rémálmaikat, majd írjanak egy új, kellemes változatot. Aztán lefekvés előtt kipróbálták az új verziót. Egy héten belül a legtöbb rémálom eltűnt. Valerie Simard, a Montreali Egyetem munkatársa is sikeresen használta az IRT-t, de inkább arra kérte a gyerekeket, hogy rajzolják le a rémálmaikat, és módosítsák képeiket.
Amellett, hogy képesek lehetünk befolyásolni az álmokat elalvás előtti szuggesztióval, a tudatos álmokon belüli kontroll is lehetséges. A tudatos álom az, amelyben az alvó tudatában van annak, hogy álmodik. Ma már jól ismert, hogy megtanulható az a képesség, hogy átvegyük az irányítást egy folyamatban lévő tudatos álomélmény felett, hogy a folyamatot a kívánt irányba változtassuk. Ezzel az ígéretes álommanipulációs technikával a gyerekek jelentősen csökkenthetik rémálmaikat. Tekintettel arra, hogy a gyerekek képesek gyorsan elsajátítani az összetett készségeket, például a nyelveket, ez értékes megközelítés lehet az álomélményük javítására pszichológiai alkalmazkodásuk korai fejlődési szakaszában. Óvatosságra van azonban szükség: bebizonyosodott, hogy a tudatos álmodás során az agy nincs teljesen tipikus alvó üzemmódban, ezért a tudatos álmodás hosszan tartó használatával az alvás helyreállítási értékére csökkenhet.
Az utóbbi években rengeteg izgalmas előrelépés történt a gyermekálmok megértésében. Noha kétségtelen, hogy az agy érése alakítja az álomképzést, az is világos, hogy ha megfelelően kezeljük a gyerekek szorongásait és félelmeit az ébrenlétük során, az megváltoztathatja az álomélményt, és hozzájárulhat az agy saját álomképzési mintáinak pozitív módosításához.
