A babamasszázs ma már az életünk természetes része, de nem volt ez mindig így a nyugati világban, pedig évezredes hagyománya van. A történészek több mint 3 ezer évre visszamenőleg találtak bizonyítékot a babamasszázsra, olyan különböző régiókban, mint India, Afrika, Ázsia, Új-Zéland és a Karib-térség. Ezekben az országokban a csecsemőmasszázs még ma is a gyermekgondozás rutinszerű részének számít, a születés pillanatától kezdve egészen addig, amíg a baba járni nem kezd.
A kezdetek
Eredetileg a babamasszázst alternatív terápiaként alkalmazták, hogy megpróbálják levinni a gyerekek lázát Dél-Kalimantanban, Indonéziában. Kínában a gyermekmasszázsról szóló feljegyzések Kr. u. 581-907-ig, a Sui/Tang-dinasztia idejéig nyúlnak vissza, ahol a hagyományos orvoslás részeként az egészség és a jólét támogatására használták. Nepálban a hagyományos technikák közé tartozik, hogy a masszázs során erővel nyújtják a csecsemő végtagjait a csontok erősítése, a bőr tisztítása és a hőmérséklet szabályozása érdekében.
A babamasszázs az 1970-es és 1980-as években vált népszerűvé a nyugati világban dr. Frederick Leboyer francia szülészorvos munkája nyomán, aki az érintés, illetve a szülők és csecsemők közötti kommunikáció fontosságát hangsúlyozta. 1980-ban az amerikai Vimala McClure író aztán úttörő szerepet játszott a babamasszázs bevezetésében. Vimala az Indiában végzett munkája során ismerte meg a babamasszázs előnyeit, látta, hogy az anyák még a legnehezebb és legszegényebb körülmények között is időt és energiát szentelnek a csecsemők masszírozására, ami a kultúrájukban szükséges rutin része, mert a hagyomány szerint erősíti a csontokat és segíti a növekedést.
A legtöbb kultúra a gyermekkor későbbi szakaszában is rendszeres masszázst javasol, hogy fokozza a gyermek biztonságérzetét, és elősegítse a pozitív énkép kialakulását.
1981-ben Vimala, akit lenyűgöztek az érintésterápia holisztikus előnyei, tagja lett egy masszázsterapeutákból álló csoportnak, amely megalapította az Egyesült Államokban a Nemzetközi Csecsemőmasszázs Szövetséget (IAIM), amely azóta 30 országban virágzott fel. Vimala jelentős szerepet játszott a csecsemők számára kifejlesztett masszázstechnikában, amely az Indiában megfigyelt érintéseken alapul, és a svéd és reflexológiai stílusú mozdulatok kombinált összetevőit tartalmazza.
Később, 1993-ban a Miami Egyetem Orvosi Karának Érintéskutató Intézete tanulmányozta a kalkuttai anyákat, akik hagyományos indiai masszázst végeztek újszülöttjeiken. A kutatók megállapították, hogy a napi erőteljes masszázs után a babák mélyen aludtak a pólyában.
További kutatások megállapították, hogy más országokban, ahol a babamasszázst naponta végezték a gyerekek esti fürdetése után, az eredmény ugyanaz volt: elégedett, alvó csecsemők. Az 1990-es évek közepe-vége óta a babamasszázs elterjedt világszerte, amikortól már az orvosok is nagyobb hangsúlyt fektettek a szülő és a baba közötti fizikai kötődésre. Egyre több szakember ismeri fel azóta a babamasszázs fontosságát, és bátorítja a szülőket, hogy a babamasszázs legyen a napi rutin része.
1996-ban egy londoni klinikán tanítják az szülőket a babamasszázsra (Forrás: In Pictures Ltd./Corbis via Getty Images)
Babamasszázs a világ körül
Indiában a babamasszázst nemzedékről nemzedékre alkalmazzák, gyakran a baba bőrére kent anyatejjel. Ezt már a születéstől kezdve végzik, hogy stimulálják a csecsemők szervezetét. A nagymama tanítja az anyát, az anya tanítja a lányát, és a baba teljes mértékben részesül ennek a szeretetteljes hagyománynak az előnyeiből.
Új-Zélandon a maori anyák masszírozzák a csecsemőiket, abban a reményben, hogy kiegyenesedik a lábuk és javul az orruk formája.
A kubai anyák olaj és fokhagyma keverékével dörzsölik be babájuk pocakját, hogy gyógyítsák a hasfájást.
Oroszországban a szülők a kórházakban tanulják a babamasszázst, a babagondozás kulcsfontosságú részének tekintik.
Sok szamoai család úgy véli, hogy a kókusztejjel, virágokkal és fűszernövényekkel végzett masszázs gyógyír lehet bármire, a csecsemő hasmenésétől kezdve a felnőttek fejfájásáig.
Marokkóban henna, vaj, menta vagy majoránna keverékét használják a babák masszírozására, ezekről úgy vélik, hogy mind jótékonyan hatnak a baba egészségére.
Nepálban a babákat naponta kétszer masszírozzák, mustármagolajjal és anyatejjel, ami stimuláló hatású. És gyakran a szabadban, a napsütésnek kitéve masszírozzák a csecsemőket.
Nigériában a csecsemőket a születés után meglátogató emberek masszázzsal köszöntik.
Kínában a gyermek- és csecsemőmasszázs technikáit évezredek óta gyakorolják az egészségügyi szakemberek, gyakran a Tuina néven ismert masszázshoz hasonló mozdulatokkal.
Thaiföldön hosszú múltra tekint vissza a thai masszázs, amely a meridiánok követésének és a mozgástartomány növelésének technikáit használja – a csecsemőkön ugyanúgy alkalmazzák, mint a felnőtteken.
Fotó: BSIP/Universal Images Group via Getty Images
Sok okod van a masszírozásra
A fizikai, érzelmi és mentális előnyök listája szinte végtelen a babamasszázzsal kapcsolatban, de azért igyekeztünk a legfontosabb pontokat összeszedni, hogy miért jó a babának és szülőnek is a babamasszázs.
- Segít a csecsemő és a szülő közötti kötődésben.
- Enyhíti a hasfájás tüneteit.
- Enyhíti a fogzás fájdalmait.
- Segít az anyáknak a szülés utáni depresszió és szorongás kezelésében.
- Elősegíti a jobb alvást.
- Segít a szülőknek megismerni a baba szükségleteit.
- Elősegíti a testtudatosságot.
- Erősíti az immunrendszert.
- Javítja a bőr állapotát.
- Azt érezteti a babával, hogy szeretik és gondoskodnak róla.
- Segíti az emésztést.
- Ellazítja a szülőket és a babát.
- Javítja a vérkeringést.
- Kiegyensúlyozza a légzést.
- Segít a salakanyagok kiürítésében.
- Segít a szülők és a baba önbecsülésének építésében.
- Serkenti az oxitocin termelődését – ez a masszázs során termelődő hormon, amely fájdalomcsillapító, nyugtató hatású, csökkenti a stresszt, és támogatja a kötődést.
