„Apukának szűkebbre varrjuk?” – férjöltés, amit még a mai napig alkalmaznak a nők beleegyezése nélkül

– poénkodik a frissen szült nő lába között dolgozó egészségügyi szakember. Sajnos ez nem egy elfuserált vígjáték egyik jelenete, hanem sok kismama valósága, akiken a beleegyezésén kívül úgynevezett férjöltést hajtottak végre.

A kifejezés azt a gyakorlatot jelenti, amikor a szülés során keletkezett gátsérülés vagy gátmetszés ellátásakor az orvos a szükségesnél több öltést helyez el, ezzel szűkítve a hüvelybemenetet. Az eljárás mögött az az avítt feltételezés áll, hogy ez növeli a férfi partner szexuális élvezetét – ennek azonban nincs tudományos bizonyítéka, és nem része az elfogadott orvosi gyakorlatnak. Másrészt semmibe veszi a nők személyiségi jogait és azt, hogy ez az eljárás milyen hatással lehet az életminőségére.

A szakirodalom egy része hosszú ideig „urban legendként” kezelte a jelenséget, ám az újabb kutatások és beszámolók arra utalnak, hogy nem pusztán mítoszról van szó, hanem dokumentált esetek léteznek. Pontos statisztikákat azonban nehéz keresni, mert nincs hivatalos orvosi kódja vagy protokollja, etikailag nem vizsgálható kísérleti módon, így gyakran rejtve marad az ellátás során.

Potenciális lehetőség a gátsérülés vagy a gátszakadás

Ennek ellenére egy 2024-es nemzetközi kutatás rámutat: a szülések mintegy 85%-ában történik valamilyen gátsérülés vagy gátmetszés, ezek az esetek potenciálisan lehetőséget adnak az extra öltés alkalmazására, és a beszámolók szerint a beavatkozásnak nincs egészségügyi előnye, viszont komoly következményei lehetnek. 

2021-ben a Másállapot a szülészetben Facebook-oldalán írtak a jelenségről, és megosztottak néhány érintett tapasztalatát a témában: 

„Az én orvosom tudta, hogy egyedül maradtam a kisbabámmal, és azt mondta, amikor nagyon fájt a varrás, hogy ezt azért csinálja mert ‘különben mi fognak szólni a fiúk? ‘ Alig hittem a fülemnek…”

„Ez az egyik leggusztustalanabb, legbicskanyitogatóbb dolog ebben a szülészeti erőszak témában! Nekem is volt hozzá „szerencsém”, 1. szülés után, gátmetszésnél. „Olyan lesz, mintha 18 lenne, jó?” Közben kacsintott a Férjemre. Köszi, nem akarok újra 18 lenni! Bunkó dolog volt.”

Petra bele sem egyezett, mégis megcsinálták

A This Is Redy csapata is ilyen személyes beszámolókkal hívja fel erre a teljesen haszontalan beavatkozásra, ami sok nő számára később fájdalmat, kellemetlenséget és traumatikus élményeket okozhat. Ezeket a személyes vallomásokat egy Spotify-playlisten állítottak össze, az egyik érintett, Petra például azt meséli, hogy nála a beleegyezés nélküli férjöltés a második szülésénél történt meg az, ami aztán nagyon megnehezítette számára a felépülést. 

Hallgasd meg a beszámolókat itt: 

„A második babánál, aki természetes úton, de medikalizált körülmények között jött a világra, gátmetszésre volt szükség” – mondja Petra, és azt meséli, hogy miközben varrták a gátmetszés után, az orvos kiszólt a válla felett: „Jobb lesz mint új korában” — Ekkor még a fiatal nő nem tudta, hogy eggyel több öltést kapott, mint amennyi kellett volna.

Egy rossz mondat is traumatizálhat a szülőszobán – ne bagatellizáld el, ami veled történt!

A plusz varrat sok szenvedést hozott Petrának,  pláne szexuális aktus közben, és csak egy későbbi vizsgálaton derült ki számára, hogy férjöltést hajtottak végre a hüvelyén, ez okozza a fájdalmas együttléteket. Végül a harmadik szülés hozta el számára gyógyulást, amikor már ő is határozottan tudta artikulálni, hogy nem kér az ilyen jellegű beavatkozásokból.  Petra azt üzeni a kismamáknak, hogy merjenek beszélni a férjöltésről a férjeikkel és az orvosokkal, hogy ne kapjanak egy öltéssel sem többet annál, mint amennyi szükséges.

Márti orvosa kiszólt a nő lábai közül

Márti is hasonló, negatív élményekről számol be, és abból a célból meséli el a történetét, hogy ezzel másokat is megvédjen.   „Az én történetem az első szülésemmel kezdődik, amikor az orvosom kiszólt a lábam közül:  »Ha szeretnéd, egy kicsi szűkebbre varrom«” — meséli Petra, aki a szülés utáni sokkban nem gondolta, hogy komolyan gondolja az orvos, és csak később eszmélt rá, hogy mit is jelentett ez a mondat.

„Négy hónappal később még mindig fájdalmai voltak, ülés és szexuális aktus közben is. Ekkor derült ki, mi történt, és sokat kellett dolgozni azon, hogy lelkileg és testileg is gyógyuljak” — mondja és ő is azt tanácsolja a nőtársainak, hogy becsüljük annyira a testünket, hogy nem engednek felesleges rutin eljárásokat, csak azért mert valaki szerint ez a szokás. 

Egy másik anyának, Mártinak is később jött a felismerés, hogy egy olyan beavatkozást végeztek el rajta, amihez nem kérték az engedélyét. Ő is csak a későbbi vizsgálatok alapján értette meg, hogy az orvos mire céloz, amikor kiszólt varrás közben a férjének:

Andi szerint mindenképpen legyen benne a szülési tervben, mit szeretnénk

Andinak is a második szülése után varrták szűkebbre a hüvelyét mondvacsinált okokra hivatkozva, kellemetlen poénkodásokkal kísérve, és persze kellő tájékoztatás és beleegyezés nélkül. Petrának annyira fájdalmas lett ezután a mindennapi létezés és a szex, hogy veszélybe került a harmadik gyerek terve, arról nem beszélve, hogy negatív hatással volt az önértékelésére, a szexualitására és a nőiességére.

Ő is arra biztatja a szülés előtt álló nőket, hogy nyilatkozzanak a férjöltésről a szülési tervben, hogy ne történhessen meg az, amit neki át kellett élnie.

Számára végül a 3. gyerek születése hozta el a fordulatot, amikor úgy érezte, hogy kellő tisztelettel bánnak vele, amikor a szülés utáni sérüléseit nem humorral, vicceskedéssel, és pláne nem egy felesleges, a férj (vélt) szexuális örömét előtérbe helyező eljárással  látták el.

Beleegyezés nélkül, a férfiak örömére

Ahogy a beszámolókból is látszik, a férjöltés egyik legsúlyosabb problémája, hogy számos esetben a páciens tudta vagy beleegyezése nélkül történik. Ez jogilag és etikailag sincs rendben, hiszen az informált beleegyezés az egészségügyi ellátás alapelve, ennek hiánya a szakirodalomban a szülészeti erőszak egyik formájaként jelenik meg.

Ez a nők személyes jogait egyértelműen csorbítja, ugyanakkor a férfi partnereket is dehumanizálja. Az Oxford Human Rights Hub elemzése szerint a férjöltés különösen problematikus abból a szempontból, hogy a beavatkozás mögött nem orvosi szükségszerűség, hanem társadalmi normák és elvárások húzódnak meg. Ezek a normák gyakran a női testet a partnerhez való viszonyában értelmezik, és nem pedig önálló, autonóm egységként. Bár kontrollált klinikai vizsgálatok nincsenek, az érintettek zöme visszatérő egészégügyi problémáról beszél, ilyen a fájdalma szex, hegesedés, krónikus fájdalom, diszkomfort akár ülés vagy mozgás közben.

Mindezen túl nem elhanyagolhatók a pszichés hatások: a trauma és kiszolgáltatottság érzése, a bizalomvesztés az egészségügyi rendszerrel szemben, a szexuális élet tartós romlása. Ez annak fényében még súlyosabb, hogy maga a gátmetszés önmagában is növelheti a fájdalmas szex kockázatát, ha nem indokoltan alkalmazzák.

Ahhoz, hogy ez a jelenség megszűnjön, fontos, hogy a kismamák tisztában legyenek a jogaikkal, előre kommunikálják preferenciáikat (pl. szülési tervben), és kérdezzenek rá minden beavatkozásra. A kutatások azt is mutatják, hogy a páciensközpontú ellátás és a szülésznők jelenléte csökkentheti a szükségtelen beavatkozások arányát. Épp ezért fontosak azok a kampányok, amelyek megtörik a csendet,  az olyan kezdeményezések, amelyek személyes történetekre építenek, és elindítanak egy társadalmi párbeszédet a témában.

Nem a nőknek kell szégyellni, hogy beszélnek róla

Az áldozathibáztatás természete úgy működik, hogy a szégyenérzetet megpróbálják az áldozatra tolni, de a szégyen nem azok reszortja, akikkel szemben valamilyen erőszakot elkövettek. Nem az a ciki, hogy a nők mesélnek arról, mi történt a hüvelyükkel szülés után, hanem az, hogy dolgoznak még olyan szakemberek, akik a nők intim testrészük kapcsán poénkodnak, miközben az egy súlyos megpróbáltatás után, kiszolgáltatva fekszenek, és nem utolsó sorban olyan beavatkozást végeznek el rajtuk, ami sokszor felesleges szenvedést okoz. 

Via, via és via