Márton nap liba tésztából és sógyurmából
Márton napja, vagyis november 11-e már az ókorban is fontos határnap volt: a római naptár szerint ekkor kezdődött a téli évnegyed, aminek alkalmából nagy lakomát csaptak az év új terméséből és borából. A néphagyományban ez volt a gazdasági év lezárásának napja: a legeltetés ekkor ért véget, és hagyományosan ekkor történtek meg a tisztújítások is, de a jobbágytartozások kifizetése is erre a napra esett, sőt a papok, tanítók és pásztorok is járandóságot és ajándékot kaptak Márton napján. Az új borok is ekkora forrtak ki, ami szintén okot adott egy nagyobb mulatságra már csak azért is, mert a karácsonyt megelőző 40 napos böjt előtt ez volt az utolsó alkalom, amikor korlátozás nélkül lehetett enni és inni.
Emlékezve a szentéletű és szerény Márton püspökre, aki egy nélkülöző koldusnak adta a fél köpenyét, püspökké választása elől pedig egy libaólban próbált elrejtőzni, ám a libák gágogásukkal elárulták, a háziasszonyok ezen a napon libasültet és libalevest készítenek. A sült liba mellcsontjából szokás időjárást is jósolni: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Egyes helyeken a kisgyerekek is „megsütötték” a maguk libáját: amíg az igazi szárnyas készült, ők sógyurmából, a nagyobbak pedig rendes tésztából formáztak kis libácskákat.
Luca napi szerelmes jóslás lányoknak
Luca napja már erősen kapcsolódik a közeli karácsonyi ünnepkörhöz, és bővelkedik népszokásokban. A legnevezetesebb közülük a Luca szék faragása, amit ezen a napon kezdenek a férfiak, és 13 napon át minden nap egy kicsit dolgoznak rajta úgy, hogy éppen karácsony napjára fejezzék be. A Luca székének 13 darabból kell állnia, és kilencféle fát használnak fel hozzá, az egyes darabokat pedig csak ékek és csapok tarthatják össze – tehát szöget vagy más fémet nem szabad a Luca-székbe verni. A szék készítése a férfiak dolga, a nőknek ugyanis ezen a napon kifejezetten tilos dolgozni, mert az ilyenkor szabadon kószáló boszorkányok elronthatják a munkájukat. Nem ajánlatos kölcsönadni sem, ugyanis az elkért dolog könnyen boszorkánykézre jut.
A Luca nap a nők számára a jóslásról, a szerelmi jövendölésekről szól elsősorban. Az eladósorban lévő lányok ilyenkor a számukra kedves fiúk neveit kis cetlikre írják, majd azokat gombócokba teszik, és forró vízbe dobják. Az a gombóc tartalmazza a jövendőbeli nevét, amelyik a leghamarabb feljön a víz színére. Ennek a jóslásnak más változatai is vannak: Luca-nap estéjén az eladó lányok tizenkét egyforma cédulára felírnak egy-egy férfinevet, majd galacsinba hajtogatják a papírdarabkákat, és a párnájuk alá rakják. Másnap reggel egyet kihúznak a vánkos alól – akinek a neve rá van írva, az lesz a férjük. A cetliket úgy is fel lehet használni, hogy azokból találomra minden nap egyet-egyet a tűzbe hajítunk, és a karácsony napjára utolsónak megmaradt papíros árulja el a jövendőbeli nevét.
Faültetés, búzacsíráztatás, és a piros alma ünnepe
Októbert magvető hónapnak is nevezik, hiszen ekkor kerülnek a földbe a búzaszemek (Assisi Szent Ferenc napját, az október 4-ét követő hét ennek a tevékenységnek az ideje), és ebben a hónapban ültetik el a gyümölcsfákat is. Ez utóbbira a legideálisabb időpont a hagyomány szerint október 31-e, Farkas napja. Természetesen nincs mindenkinek saját kertje, ahol fát ültethet, viszont a búzavetéssel kapcsolatos hagyományt bárki megtarthatja: egy cserépbe búzát szór, és azt nevelgeti, majd a kibújt hatásokkal a cserepet karácsonykor a szépen feldíszített fa alá teszi. Ez régen is szokás volt egyébként: Luca napján kezdték a kemence közelében csíráztatni a búzaszemeket, és az eredményből a következő évi termést igyekeztek megjósolni, a hatásokkal pedig az adventi oltárt díszítették.
Kedves népszokása az ősznek még a piros alma ünnepe is. Ez nincs pontos dátumhoz kötve, így szeptembertől november végéig bármikor „megülhetjük”: a lányok a mosdóvizükbe ilyenkor egy piros almát tesznek, mert a babona szerint aki ebben fürdik meg, az a következő évben egészséges marad, és pirospozsgás arcú lesz, mint az alma.
