Próbáltunk vele chatelni
Amikor a párommal meghoztuk életünk nagy döntését, gondoltuk, megosztjuk apuval is. Mivel épp Facebookon volt, megpróbáltunk vele chatelni. Ismétlem: próbáltunk. Ment az üzenet: – Szia, lakást vettünk. . . . . . . . A chatablakban csak ennyit láttunk. Eltelt pár perc, a pontok is eltűntek. Aztán megint a . . . . . . És újra semmi üzenet. Pár perc múlva jött egy üzenet: – Szia.
Mikor ez az egy szó megjelent, eltelt még úgy 20 perc, így úgy döntöttünk nem bírjuk tovább. Inkább felhívtuk.
Jutka
Egy 150 fotót tartalmazó albumban egyenként lájkolta az összes fotót
A 63 éves anyukám okostelefonnal kel és fekszik, mondhatjuk, hogy kissé függő, már hajnalban és késő este is posztol. Az elején még voltak kisebb dolgok, amiket finoman jelezni kellett neki, pl. hogy a Facebookon egy 150 fotót tartalmazó albumban ne lájkolja az összeset egyenként, és a hozzászólás sem kötelező, úgyhogy nyugodtan maradhat néhány helyen üresen a fotó alatti rész. Az is előfordult, hogy úgy jelölte be az én ismerőseimet, hogy csak hallott róluk, de nem ismerte őket. És utána nem értette, miért nem jelölik vissza. Azt is el kellett magyarázni, hogy azért ez annál személyesebb fórum, illetve nem elég, hogy ő hallott róluk, a másik félnek sem árt ismernie őt. Facebook-aktivitásban jócskán lehagy engem (túlzásba is viszi, hiába mondjuk neki, hogy a kevesebb több…), mindennap posztol egy csomó dolgot, leginkább politika, illetve “cukiság” (madár, kiskutya, kismacska…) témában. Abszolút fejlődőképes, halad a korral, büszke vagyok rá. 🙂
Roni
Imád kukkolni
A nagymamám unokái szétszéledtek, ő meg ráérzett, hogy interneten egyszerűbben elér, mint telefonon. Kezdődött nála az iwiwvel, szerencsére már csak a végén fedezte fel. A Facebookról sokáig hallgattunk, de sajnos utolérte. 🙂 Híreket olvas, és az FB teljesen beszippantotta. Annyira, hogy vett magának egy tabletet, és sokszor a családi asztalnál ebéd közben is más nagymamák unokáit kell néznem, azt se tudom, hogy ki az, szóval imád kukkolni, imád más életébe belelátni, viszont hiába mondjuk, hogy ne írja ki a címét, ne tegyen fel olyan képet, amin szarul nézünk ki, ezt nem fogja fel. Okostelója is van, bár hozzáteszem, ő nem az a kendős nagymama, hanem a modern féle, és csak 69 éves.
Rita
Az egér fordítva volt a kezében
Nekem nemcsak a szüleimet, hanem a teljes rokonságot kellett tanítanom, főleg miután tudatosodott, hogy értek hozzá. Abszolút favorit nálunk az elejétől fogva a netbankok használata. Kisebb zökkenőkkel, de elsajátították. Volt, aki nem bízott magában, így egy geometriai formafelismerő gyakorlattá egyszerűsítette.
– színes körön balgomb megnyom (google chrome)
– zöld négyzet megnyom (gyakran felkeresett oldalak közül a banké)
A gondok, akkor kezdődtek, ha porszem került a gépezetbe. Néhány rokon egyszerűen csak megtanulni akarta, hová kell klikkelni, de a miértekre nem volt kíváncsi, pedig sok óra telefonos konzultációtól szabadítottuk volna meg egymást. Visszatérő topicok: másolás, nyomtatás és a “cancelre miért tűnik el?!”. Extrém eset volt a távoli rokon, aki teljes pánikban hívott, hogy megőrült az egér. Némi activity/barkochba után kiderült, hogy az egér fordítva volt a kezében, tehát a kábel a csuklója felé lógott ki, és a hüvelykujjával és a kisujjával nyomogatta a gombokat. Vagy ott az a még távolabbi rokon, akinek a notebookja “miután valaki pornót nézett rajta”, nem használható, nagy a baj. Persze…
Viktor
Bejött neki az internetes társkeresés
Szerintem az idősebbek internethasználatának az egyik legérdekesebb jelensége a társkeresés. Anyukám már közelebb volt az ötvenhez, mint a negyvenhez, mikor elváltak a szüleim, és az internet előtti időkben szinte esélye sem lett volna ezután ismerkedni, pasizni, új társat találni. Maximum a baráti körben, munkahelyen, de ezeken kívül nem nagyon léteztek lehetőségek (apróhirdetés? ne vicceljünk…). Így viszont vígan használta az erre kitalált netes szolgáltatásokat, randizgatott, az utóbbi években volt már több kapcsolata is, most pedig úgy tűnik, valakivel nagyon meg is találták egymást, szintén ilyen módon. Ha valamiben, ebben biztos jobbá tette a világot az internet.
Bálint
Apukám úgy használta az okostelefont, mint a walkie-talkiet
A hetven feletti apukám eléggé távol áll a kütyüktől. Amikor először vett a kezébe okostelefont, úgy használta, mint egy walkie talkiet, vagyis közvetlenül a szája elé tette, amikor beszélt.
Erika
MINDENT elhisz, amit az interneten olvas
Anyósom iszonyatosan rákattant a hálóra, amióta megismerkedtek egymással 🙂 Az elején az alapokat átvettük közösen, viszont azóta is elég gyakran előfordul, hogy olyat kérdez, amit már ezerszer elmondtam. Például ha megtetszik neki egy oldal, mindig újra és újra megkérdi, hogy lehetne ezt lementeni (és ilyenkor újra és újra elmondom, mik azok a kedvencek…) Bosszantó még a folyton felmerülő kérdés: hogy lehetne a youtube-ról lementeni a gépre egy filmet, ami tetszik neki? Erre az a válaszom, hogy fogalmam sincs, mert még sosem csináltam, nem is tudom, hogy lehet-e egyáltalán, meg amúgy is, hát mi a rossebnek mentse le az ember, ha van internetje, és a youtube-on holnap is fent lesz még az a film (legalábbis általában). Ha előfordul, hogy nem tudok segíteni, akkor azt hiszi, hogy nem akarok… Hát kihez forduljon, ha nem hozzám, aki ezen nőttem fel? 15-16 éves lehettem, amikor először találkoztam az internettel, na mindegy. Ami nagyon jellemző még rá, hogy MINDENT ELHISZ, AMIT AZ INTERNETEN OLVAS. Áááááá!!!! Szerinte, ha ezt leírták, akkor biztos van valami alapja.
Judit
Nincs türelmem a tanítgatáshoz
A nagymamám most lesz 80 éves, és egyáltalán nem ért az internethez/okostelefonokhoz, egy régi, egyszerű Nokiája van, amin éppen annyit tud csinálni, hogy felveszi, ha hívják, esetleg tárcsáz ő is. Néha még skype-olni szokott külföldön élő családtagokkal, de semmit nem ő állít be, csak leül a gép elé. 🙂 Anyukám 57 lesz, ő azért egyre jobban ért hozzá. Igazából mi, a gyerekei tanítgatjuk. E-mailezik, skype-ol már mobilról is, és tud még keresgélni az interneten utazásokat, kuponokat, ilyesmiket. Sajnos nekem nagyon nincs türelmem a tanítgatásukhoz, általában a nálam türelmesebb testvéreim szokták 😀 Ez a videó nagyon jól megmutatja, milyen érzés a szülőket számítógépezni tanítani.
Zsuzsi
Telefont szinkronizál az asztali géppel
Az én drága Feri bácsim már bőven elmúlt nyolcvan, és kb. 10 éve kezdett el számítógépezni. Olyan szinten nem tudott semmit róla, hogy hihetetlen. Azt is el kellett magyaráznom neki, hogy a gép az nem a billentyűzet. Majd elkezdett dvd-ket írni. Aztán jött a színes nyomtatás és szkennelés. Majd internet, hoppá. Cicis lányokkal lett teli a gép. Utána levelezés, outlook és gmail, majd elektronikus fizetések, számlák: tigáz, elmű, telefon, utalások indítása, repülőjegy foglalása, és persze szállás is. Telefon szinkronizálása asztali géppel… Ma már vérprofi.
Zoltán
Nyomkodja a számítógépet
Az anyukám még sose kezelt computert, és amikor a férje (aki profi) netezik, anyukám mindig csak azt mondja, hogy “nyomkodja a számítógépet”.
Szilárd
Egy füzetbe írja az URL címeket
Faterom úgy netezik, hogy ha talál egy érdekes weboldalt, akkor ahelyett, hogy ütne egy Bookmark Now gombot, elővesz egy vastag barna jegyzetfüzetet a fiókból, és leírja az URL-t akkor is, ha az 255 karakter hosszú. Magamban mindig mosolyogtam ezen egy picit, aztán egyszer, amikor elszállt a vinyóm és észrevettem, hogy a Bookmark sync ki volt kapcsolva a Chromeban, azért elismerően biccentettem, hogy talán mégis van valami létjogosultsága annak, amit faterom csinál. 🙂
Dénes
Facebookos rokon cunami
A 2000-es évek közepén a szülők, nagyszülők és a rokonság még csak gyanúsan méregette a közösségi oldalakat. Kis iwiw, de nem volt nagy aktivitás. Aztán jött 2010 izzó tavasza, és megindult a facebookos rokon cunami, ami caps lockkal súlyosbítva dúlta fel a békés emberek profiloldalát. Guilty pleasure volt ezeket olvasgatni. Pár példa, amire emlékszem:
(Egy 30 éves lány évekkel ezelőtt készült bulifotója alatt):
KISLÁNYOM, AZT MONDTAD LE TETTED A CIGIT!!!!!!!
(35 éves lány bulifotója alatt)
JUDIT, TE ISZOL?!
(Csoportos kép, tengerpart, last minute és naplemente)
A LEVESHEZ A TÉSZTÁT ITTHON HAGYTÁTOK.
Ákos
Ő és a “szkipe” örök barátságot kötöttek
Anyukámnak azért kellett megtanítani a skype hívást, mert Oroszországban dolgozó bátyámmal így volt a legköltséghatékonyabb a kommunikáció. Abszolút szükség volt a tanításra, mert anyukám akkor már 64 éves volt, és életében számítógép közelébe sem ment. Először azzal próbálkoztam, hogy elmagyarázom neki lépésről lépésre a gombokat. Miután ez nem volt megjegyezhető, leírtam neki. Egyszer véletlenül így is mást hívott fel, és teljesen lefagyott, amikor nem a bátyám hangját hallotta meg. Saját fiókot csináltam neki, de véletlenül több ismerős is be lett jelölve nála, nem csak a bátyám, így a tévesztés esélye nagyban megnőtt, hogy mást hív. Utána gyorsan mindenki mást kitöröltem, nehogy előforduljon ez. A “baleset” miatt nem mert megint a gép elé ülni, párszor együtt csináltunk skype-hívást és közben figyelte, hogyan kell. Ötödjére már önállóan próbálta, és sikerült neki ügyesen. Azóta is büszkén meséli ő és a szkipe (fonetikusan így ejti ki) örök barátságot kötöttek.
