Értem én, hogy vallásos ország, de úgy tűnik, hogy még Ferenc pápánál is vallásosabbak, aki szerint megbocsátható az abortusz. Mert idézem:
“Tisztában vagyok azzal, milyen nyomás késztette őket erre a döntésre. Tudom, hogy ez egy egzisztenciális és erkölcsi megpróbáltatás.”
Most a lengyel katolikus püspöki kar kérésére/nyomására a lengyel kormány teljes mértékben betiltja az abortuszt (ami csak azt vonja maga után majd, hogy a gazdagabb réteg más országokban intézi el, ha szüksége van rá, a szegényebb réteg pedig élete kockáztatásával házi módszerekkel igyekszik véget vetni a terhességnek). Tényleg ez kell?
Mondhatnád, hogy ez Lengyelország, mi közünk van nekünk ehhez, pedig nagyon is sok közünk van hozzá. Ha bárhol a világban ilyen szinten sárba tiporható a nők – sőt minden ember, hiszen apja is van a gyereknek – önrendelkezési joga a vallás nevében, akkor nálunk is bármikor hozhatnak a fejünk fölött egy ilyen döntést. Hogy lehet, hogy az ottani döntéshozók nem látják, milyen károkat okoznak ezzel? Olyan érzésem van, mintha valahol a sötét középkorban rekedtek volna, amikor még lehetett boszorkányokat égetni, börtönbe vetni és kínozni a hitetleneket. Csak most azok a nők mennek börtönbe, akiknek becsúszott egy terhesség.
Tüntetés Lengyelországban az abortusz betiltása ellen
Még azt sem hányhatja a szemükre senki, hogy miért nem védekeztek, kellett nekik úgy szexelni, hogy összejöjjön egy gyerek. Mert nagyjából az egyetlen kapható védekezésre való eszköz Lengyelországban az óvszer. De lehet, hogy önkéntes papok szabadidejükben azokat is kilyukasztják, mielőtt a patikába érnének.
Fogamzásgátló tabletta, esemény utáni tabletta? Ugyan már.
Már ez önmagában is felháborító, hogy nemhogy az abortuszt, de már azt sem döntheti el egy nő, hogy akar-e védekezni vagy sem. Erről pedig sajnos az jut eszembe, hogy nem is állunk ettől messze itthon, hiszen már tavaly óta itt is csak recept ellenében juthatunk hozzá az esemény utáni tablettához, ami valljuk be, nonszensz, hiszen pont az lenne ennek az értelme, hogy hirtelen, 72 órán belül megkapjuk a tablettát. Ehhez még hozzáadódik a propaganda, hogy szüljön mindenki négyet, mert unoka kell a politikusoknak, és hogy nincs is szebb dolog, mint ha raklapnyi testvére van valakinek. Szép lassan mi is arra haladunk, hogy Lengyelország lesz belőlünk, egy ugrásra vagyunk tőlük.
Hogy arról a szempontról már ne is beszéljünk, amikor megerőszakolnak valakit és úgy esik teherbe. Mostantól rajta még egy erőszakot elkövetnek törvényesen azzal, hogy meg kell tartania a gyereket. Lehet, hogy a népességben ez egy fővel többet jelent, de vajon milyen élete lesz annak a gyereknek? Tényleg azt hiszik, hogy az anyja majd felhőtlen szeretettel tud felé fordulni, mikor minden percben arra emlékezteti a saját gyereke, hogy megerőszakolták? Boldogan öleli majd magához? Mementóként kísérje végig az egész életét? Kinek jó ez? Mert az anyának és a gyerekének biztos nem. Maximum a statisztikai hivatalnak, hogy még egy rovátkát behúzhat a születések közé.
Úgy tűnik, hogy az ember mint egyén nem számít. Nem női jogokról van itt szó, hanem emberi jogokról.
Hogy hadd döntse már el mindenki, hogyan szeretne élni anélkül, hogy a bugyijában turkálna egy felsőbb hatalom, legyen az egyházi vagy politikai. Mintha az lenne a céljuk, hogy szaporodjon mindenki, mint a nyulak, aztán meg kit érdekel, mi lesz az így, erőszakkal létrehozott családokkal. Mintha csak az lenne a nők dolga ebben a világban, hogy szüljék sorra az utódokat, aztán majd lesz valami. Lesz valami, igen, egy rakás lelki sérült és/vagy mélyszegény család, meg egyedülálló anya, az lesz. Amikor minden résztvevő boldogtalan, de nem baj, majd ha eléggé megnőnek a gyerekek, akkor őket is megszülesztik, és lesznek nekik is kis lelki beteg porontyaik, akik nem kapnak elég szeretet a szüleiktől. Így kell a vallással takarózva megerőszakolni egy társadalmat.
Olvass még többet az abortuszról:
- Abortusz: én vagyok a nő, aki lehúzta a vécén a gyerekét
- Nem sokat ér az abortusz előtti kötelező tanácsadás
- Szókimondó képregényt rajzoltak az abortuszról
