Feleségemmel igazán ambiciózusan álltunk hozzá a babaprojekt lakásvásárlás és költözés nevű részéhez. Miután decemberben az ünnepek miatt a teljes ingatlanpiac tetszhalott állapotba került, naivan azt hittük, hogy ha január vége felé nekifogunk a mostani lakásunk eladásának és az új megkeresésének, akkor március végére vagy április elejére már egy új és nagyobb kecóban feszítve várhatjuk fiunk májusi érkezését. Senkit nem untatnék azzal – hosszú és bonyolult –, hogy a tervünk miért fulladt látványos kudarcba, a lényeg, hogy néhány hete szembesültünk vele: bizony itt nem lesz költözés, és a fiunk májusban a régi jó 53 m2-es lakásunkban kezdi meg földi pályafutását.
Márpedig ez a tény egészen új problémákkal szembesített minket: Hogyan fogunk elférni egy ilyen kis lakásban hármasban, ha a két szobát az elmúlt hat évben sikerült annyira belaknunk, hogy ha valakitől egy bekeretezett képet kapunk ajándékba, már annak elhelyezése is problémát okoz. Persze, tudom, igazi “first world problem” a miénk, hiszen rengeteg család van, akik ennél jóval kisebb helyen kénytelenek elférni, és nem hárman vannak, hanem négyen-öten, netán még ennél is többen, de ettől még mi ezt nagyon is olyan problémának éreztük, amit meg kell valahogy oldanunk. A hasonló gondokon korábban átesett barátainktól rengeteg tanácsot kaptunk, amit most megosztanék mindenkivel, hogy ne csak nekünk legyen jó.
Költözés a babával
Amikor a barátaink körében híre ment annak, hogy mégsem költözünk, mindenki egyből azzal nyugtatott bennünket, hogy jól van ez így, egyébként sincs semmi szükség a sietős költözésre, hiszen egy újszülött helyigénye az első fél-egy évben nagyon csekély, és bőven ráérünk mindezt azelőtt elintézni, hogy totyogni kezdene. Aztán jöttek a további érvek, amik amellett szóltak, hogy igazából jól jártunk azzal, hogy így alakult:
- Egy harmincadik hetében lévő terhes nőnek egy költözés amúgy is kibírhatatlan kín. Még ha nagyon figyelünk is arra, hogy ne emeljen nehezet, az állandó ki- és bepakolás és a sok takarítás nagyon rosszat tesz majd a hátának, és ne feledkezzünk meg arról, hogy a sok erős takarítószer belégzése sem kimondottan baráti dolog a terhesség alatt.
- Így legalább marad időnk kiélvezni ezt a szép időszakot kettesben, és nem állandó stresszel telnek a napjaink.
- A sietség miatt a lakásválasztáskor és felújításkor nem kell olyan kompromisszumokat kötnünk, amiket később esetleg megbánnánk. Ráérünk olyan lakást választani, amilyet tényleg szeretnénk, és úgy felújítani, ahogy azt a kedvünk és a pénztárcánk engedi.
- Ha egy újszülöttel érkezünk, sokkal könnyebb lesz barátkoznunk az új lakóhelyünk környékén, hiszen a kisgyerek csak úgy vonzza a többi szülőt.
Mikor költözzünk?
Persze az most mellékes, hogy ha már túl lennénk a költözési hacacárén, akkor nem kellene egy kisbabával megspékelve végigcsinálnunk majd ezt a gyerek nélkül is igen fárasztó folyamatot. A helyzet adott, lássuk meg benne a pozitívumokat, de azt nem árt tudni, hogy akkor mégis mikor költözzünk, hogy az nekünk és a babának is ideális legyen? Természetesen erre is van mindenkinek egy találó válasza:
- A baba az első fél évében még nem ragaszkodik különösebben a környezetéhez, szóval ha szeretnénk megúszni, hogy napközben és esténként sok sírással honorálja a környezetváltozás szépségeit, akkor érdemes elköltözünk valahogy még féléves koráig, amíg mindebből nem sokat észlel.
- Persze ezután rögtön jött egy zavarba ejtő infó. Lehet, hogy mégsem annyira jó túl korán költözni, mert a gyerek az első hónapokban iszonyatosan ragaszkodik az anyukájához, akit nem lehet róla hosszabb időre leválasztani, és lepasszolni a nagyinak, márpedig így gyakorlatilag egyedül kellene végigcsinálnom egy költözést.
- Szóval így marad egy relatíve szűk sáv, a 6-7 hónapos kor, ami a mi esetünkben pont decemberre esne, és ugye ki szeretne karácsonykor költözködni?
- Márpedig ha ezt elszalasztjuk, akkor a baba már olyan nagy lesz, hogy érzékennyé válik a környezetváltozásra, amit átbőgött éjszakákkal fog jutalmazni akár heteken keresztül is, hacsak nincs állati nagy szerencsénk azzal, hogy egy földre szállt angyalt kapunk májusban.
A baba köré formált lakás
Újszülöttként minden baba főnök a háznál: lessük minden szusszanását, sírását és kiáltását, és a teljes életmódunkat az ő igényei köré építjük. Nekünk most egy kis lakást kell köré építenünk, ezért arra kértem kis lakásban gyereket nevelő ismerőseimet, mondjanak néhány praktikus tippet arra, hogyan férjünk el hárman ott, amit időnként már ketten is kissé szűkösnek érzünk:
- Felesleges a rácsos babaágy. Több barátom is megjegyezte, hogy rengeteg helyet spórolhatok meg azzal, ha nem veszek neki külön ágyat, és az elején velünk alszik. Visszatérő panasz volt, hogy többen is hiába vettek neki külön ágyat, ha a gyerek úgyis addig sírt, amíg át nem tették a saját franciaágyukba, ahol az első fél- egy évben bőven jól érzi majd magát.
- A pelenkázás miatt nem kell külön pelenkázószekrényt venni. Elég, ha van egy nagyobb komódunk, amit egy hozzá vett kiegészítővel simán használhatunk pelenkázóként is.
- Ne vegyél rögtön babakocsit! Sok helyet foglal, és amíg nagyon kicsi, bőven megteszi egy hordozókendő is. Ha pedig mindenképp ragaszkodsz a kocsihoz, akkor vegyél olyat, ami nagyon kicsire összecsukható, és használat után ne hozd be a lakásba, hanem hagyd az autó csomagtartójában – feltéve, ha nem parkolsz nagyon messze az otthonodtól.
- Szelektálj! Ha még a baba érkezése előtt átnézed minden cuccotokat, biztosan meg fogsz lepődni, hogy mennyi olyan dolgot találhatsz, amit egyáltalán nem használtok. Ha ezektől megszabadulsz rengeteg helyet nyerhetsz, ami már bőven elég lehet a babaruháknak és kiegészítőknek.
- Ne vidd túlzásba a ruha- és játékvásárlást! Egy ismerősöm szerint ők egy ládában tartják a gyerek játékait, és ha már nem fér el több, akkor valamelyik régitől mindig megszabadulnak, hogy legyen hely az újnak. A szabály az, hogy soha ne legyen több játék otthon egy ládányinál. Ahogy játékokból, úgy ruhákból sem érdemes hatalmas mennyiséget betároznunk: úgyis iszonyatosan gyorsan kinőnek mindent.
- Egy barátom pedig ennél is nagyobb gonddal küzd: ő kénytelen hosszabb távon a kisebb lakásban maradni a gyerekkel, és erre azt a megoldást találta, hogy galériáztatta a nappalijukat, így felszabadult egy franciaágynyi hely, ahová kényelmesen befértek a gyerek holmijai.
