Gyereknap 2017
Több mint 15 ezer gyerek: ennyi válik évente erőszakos cselekmény áldozatává itthon. Óriási szám, pedig a lelki bántalmazást nem is számítják bele, ahogy sokaknak a “nevelő célzatú verés” is belefér. És ezek csak az ismertté vált bűncselekmények, a valós adatokat nem tudjuk: a bántalmazott gyerekek ritkán kapnak segítséget. Teljes bizonyossággal csak a haláluk derül ki, de sok újszülöttgyilkosság esetén az sem feltétlenül. Mint azoké, akiket éheztettek, elástak, vagy aki vonat elé feküdt – mind megtörtént az elmúlt öt évben. Melyikük élhetne még ma is, ha a gyermekvédelem úgy működik, ahogyan azt várnánk tőle?
2013 Agárd – éhen halt F. Benjámin, másfél éves kisfiú
– Mulasztásos emberölés miatt négy családtagot ítéltek el jogerősen, egy természetgyógyász három év letöltendőt kapott.
– Korábban a gyámhatóság hónapokig nem lépett az ügyben.
2013 Szigetszentmiklós – kínoztak és szexuálisan bántalmaztak három, tíz év körüli gyermeket
– Szexuális erőszak, és kiskorú veszélyeztetésének bűntettében találták bűnösnek a szülőket.
– Az érintett családgondozót felmentették.
2014 Tápiószele – agyonverték a kétéves Kírát
– Nevelőapja verte szét a kislány fejét.
– A gyermek nővérét és öccsét kiemelték a családból.
2016 Gyöngyös – éhen halt a másfél éves K. Kiara
– A család korábban nem engedte be a lakásba a védőnőt, és a gyámhivatal munkatársait.
– Az ombudsman jelentése szerint a gyerekorvos, a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhivatal is sorozatosan mulasztott az ügyben.
2016 Recsk – meghalt a két hónapos G. Sebastián
– Halálának körülményei máig tisztázatlanok.
– A gyermekjóléti szolgálat és a gyámhivatal is hibázott az ügyben.
2016 Bicske – szexuális zaklatás vádja merül fel a gyermekotthonban
– Előzetes letartóztatásba helyezték a gyermekotthon igazgatóját.
– Egyre nő a jelentkező sértettek száma.
2016 Cegléd – egyéves kisfiút vertek agyon
– Az anya idegességében verte meg kisfiát.
– A szülők visszautasították a védőnői és a gyermekvédelmi ellátást.
Alulreagálásnak hívják azt, amikor az illetékesek nem avatkoznak be súlyos veszélyeztetettségnél. A szörnyűbbnél szörnyűbb esetek odáig vezettek, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiadott egy szakmai utasítást a gyermekbántalmazási ügyek jobb kezelésére, az országgyűlés pedig módosította az idén húszéves, de már több mint hatszáz alkalommal változtatott gyermekvédelmi törvényt. Bevezette a “szülői együttműködés” fogalmát, vagyis nem lehet bezárni többé az ajtót a védőnő vagy a gyermekvédelmisek előtt. Gyurkó Szilviával, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány vezetőjével, és Herczog Mária családszociológussal, a Család, gyermek, ifjúság Egyesület elnökével igyekeztünk megfejteni, mit kellene sürgősen megváltoztatni azért, hogy ne szenvedjenek gyerekek akár éveken át lakások, öltözők és tanári szobák zárt ajtói mögött.
Agárd
Gyurkó Szilvia: Jómódú, iskolázott szülők jó autóval, jó ruhában… senki nem feltételezte, hogy egyébként nem gondolkodnak racionálisan, és “fénnyel etetik” a gyereket. Ez a ’szegénység önhiba’ – elv másik oldala: a jómódúnak telefonos bemondásra is beírja az orvos a gyerek súlyát. De ez a világon mindenhol így van: magasabb körökben könnyebben lepattintják a védőnőt. Csakhogy a gyermekbántalmazás nem a társadalmi helyzettől függ.
Herczog Mária: Ebben az esetben a történtek ellenére nem készült részletes feltáró elemzés arról, hogy pontosan mi vezetett a gyerek halálához. A közvélemény a szülőket hibáztatja, nem érzékeli, hogy mit vétettek a szakemberek és miért, és milyen reménytelen annak a szülőnek a helyzete, aki tanácstalan, maga is megfélemlített, tudatlan vagy éppen súlyos mentális problémákkal küzd.
Gy. Sz.: Hihetetlen, de Magyarországon nem része az orvosképzésnek a bántalmazás jeleinek felismerése. A jelzéseknek csak 2-8%-a jön az orvosi rendelőkből, az egyetlen helyről, ahol minden gyerek megfordul. Még a szomszéd is gyakrabban jelez, ha egy gyereket bántanak… bár sokszor ő is úgy van vele, hogy nem az ő dolga, vagy épp nem tudja, mivel árt többet. Az iskolák is képesek hallgatni, mert azt tapasztalják, hogy hiába szólnak, úgysem történik semmi.
Szigetszentmiklós
Gy. Sz.: Éveken keresztül nem történt semmi. Ha megnézed, hány ellátórendszer adminisztrálta ezt a családot… Hány ember munkaórája ment rá… plusz még ott voltak a szakértői vizsgálatok az eljárásban és persze a tönkretett gyerekéletek… Ez iszonyú sok pénzt jelent, amit ha arra fordítottak volna, hogy ezt a családot megerősítsék, az sokkal olcsóbb, és jobb lett volna.
H. M.:
A szociális munkások leterheltsége sokszorosa annak, amit a törvény megenged. Itt százhatvan család jutott egyetlen kollégára! Ez nem családgondozás, ez még adminisztrációnak se mondható. Ráadásul hazai gyakorlatban gyakran a szakemberek sem tudják,mi a családgondozás. A gyorsan változó szociális munkások itt is látogatták a családot legalább negyvenszer, és felszólították az anyát, hogy változtasson az életformáján. Egy joggal vélelmezhetően felkészületlen, életvezetési problémákkal küzdő szülőpárról van szó, akiknek intenzív napi segítség kellett volna, hogy esetleg alkalmassá váljanak a gyerekeik nevelésére. Ehhez képest a javaslat az volt, hogy: “szedjék össze magukat, változtassanak az életvitelükön, gondozzák a gyerekeket megfelelően, jövő héten megint jövünk”. Tizenkét éves volt az egyik gyermek, amikor kiderült, hogy nem lát rendesen. Ki látta korábban, ki jelzett? Végül felírtak neki szemüveget, kaptak a szülők pénzt, hogy kiváltsák, de másra költötték. Ez így ment két évig, a családgondozó csak észrevételezte a dolgot, de nem ment el velük kiváltani a szemüveget. Vagy ha számukra ez a szülők alkalmatlanságát mutatta, akkor miért hagyták náluk még évekig a gyerekeket?
Gy. Sz.: Ez elég gyakori, hiszen sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy ez vagy az a család nem együttműködő, egyébként is alkoholista, és elkölti a pénzt…
Gyöngyös
H. M.: Itt komoly mentális zavart feltételezek, de az igazán megdöbbentő számomra az, hogy ez a család végig tudta csinálni a második gyerekével ugyanazt, amit az elsőnél elkövetett. Nonszensz, hogy a komputerek korában a gyermekvédelmi szakemberek füzetekbe, adatlapokra írnak. Nincs számítógépes nyilvántartás, amivel a dokumentáció követhető, ellenőrizhető és utólag nem manipulálható volna.
Gy. Sz.: Igen, ezek az esetek már nem azt, vagy nem csak azt mutatják, hogy brutális szülők élnek köztünk, hanem azt is, hogy a gyermekvédelem rosszul működik Magyarországon.
Bicske
Gy. Sz.: Ez az ügy iskolapéldája annak, amikor nem rendszerszinten szemlélik a problémát, hanem ráverik az ügyet egyvalakire. Természetesen az elkövető az ügy fő felelőse, de ilyesmi nem folyhatott volna ilyen sokáig egy intézmény falai között (főleg úgy, hogy egyszer már történt egy feljelentés), ha nem asszisztál hozzá egy egész rendszer. És sajnos az is kiderült, hogy Magyarországon még mindig nem szavahihető az “intézetis” gyerek.
H. M.: Bicske annyiban a kivédhetetlen kategória volt, hogy abúzus a világon mindenhol előfordul, gyerekintézményekben is. A kérdés inkább az, mi történik, ha ez kibukik? Készül-e azonnali, átfogó vizsgálat, eltiltják-e az elkövetőt örökre a hasonló állásoktól? Nálunk nem feltétlenül. Emlékezzünk csak a Cseppkő utcai nevelőre, aki annak ellenére kapott munkát egy másik gyermekintézményben, hogy gyermekbántalmazás okán “közös megegyezéssel” mehetett el a korábbiból… Vagy ott a gyerekorvos, aki jogerősen két és fél évet kapott, mert négy gyerekét szexuálisan bántalmazta. Amikor szabadult, felvették egy gyerekklinikára, és az Orvosi Kamara sem lát problémát, mondván, nem foglalkozása körében követte el a bűncselekményeket.
Cegléd
H. M.: Ennek a csecsemőnek a szülei lakás nélkül, munka nélkül küszködtek, az anya három éven belül a harmadik szülése előtt állt, vélhetően gyermekágyi depresszióban szenvedett. Halmozódott a feszültség, és a kicsi végül belehalt abba, hogy az anya nem tudta kezelni azt. Nem mentem fel, mert szörnyű, amit tett, csak látom a rettenetes kétségbeesést, ami kiválthatta, és a segítség hiányát. Hol volt itt a védőnő, a gyermekjóléti szolgálat, a háziorvos?
Gy. Sz.: A WHO állásfoglalása szerint a bántalmazást a szülés-születés körülményei – nem várt gyermek, krízisterhesség, szülők közti problémák – valószínűsítik a leginkább. Ezért volna fontos a minőségi terhességgondozás. Nem azzal foglalkozni, hogy a kismama mennyit hízik, hanem azzal, hogy mit gondol az anyaságról, mit érez, mitől fél. Felkészíti-e rá valaki, hogy nehéz lesz, és hogy nem az ő hibája, ha nem tudja, hogy a baba miért sír?!
H. M.: Sok védőnő ma úgy véli, hogy ha rend és tisztaság van a lakásban, a tárgyi feltételek biztosítottak, akkor megfelelő a családi környezet. A szegénység, nélkülözés szerintük gyakran egyet jelent az elhanyagolással. Ez rendszerszintű probléma, csak az egyes védőnők, szociális munkások, pedagógusok, gyámügyesek azonosulnak vele, de legalábbis elfogadják. A nélkülözés, depresszió, kilátásátalanság, éretlenség, motiválatlanság önhibának tűnik, a szakemberek gyakran nem szakszerűen és emberségesen reagálnak, nem nyilvánvaló, hogy a gyerek legfőbb érdeke, hogy elég jó szülők nevelhessék, elfogadható körülmények között.
Gy. Sz.: Nyilván van öt százaléknyi patológiás eset, amit nem lehet megelőzni. A szülő agya elszáll, és kihajítja a babát az ablakon, vagy épp forró víz alá tartja. Ám az esetek kilencvenöt százalékában nem egyik pillanatról a másikra történik egy ilyen bűncselekmény, csupán a sajtót éri el mindössze a végkimenetel.
Bűnügyi statisztika, 2016
2016-ban összesen 9841 fő áldozattá vált gyerek ügyében járt el a bíróság, a gyerekkel szembeni szexuális visszaélés- és erőszak-bűncselekmények miatt pedig 712 esetben. A ’kiskorú veszélyeztetése’ kategóriában történt ügyek száma (1405) enyhe csökkenést mutatott az előző év esetszámához (1516) képest – írja a Hintalovon Alapítvány Gyermekjogi jelentése.
Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENYÜBS) szerint azonban évente több mint 15 ezer gyerek válik erőszakos cselekmény áldozatává, és “amíg a testi fenyítés egyre jobban visszaszorul, a lelki bántalmazás néhány formáját sok válaszadó nem is tekinti erőszaknak”.
A súlyos gyermekbántalmazási ügyek jó része nem jut el odáig, hogy eljárás induljon, ezért a hivatalos statisztikában sem jelenik meg. Az UNICEF társadalmi célú kampánya szerint a bántalmazott gyerekek magukra maradnak. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának észrevétele, hogy Magyarországon alig található ingyenesen elérhető szolgáltatás bántalmazott (különösen a szexuálisan bántalmazott) gyerekek számára.
6919 ember válaszolt az UNICEF gyermekbántalmazási attitűdöket vizsgáló kutatás kérdéseire tavaly. A válaszadók 67% nő volt. 45%-uk valamennyi bántalmazó nevelési módszert elutasította. 6,6% szerint nem probléma olykor “lezavarni egy fülest”. 11,2% szerint elfogadható ráüvölteni a gyerekre, és 9,2% nem lát kivetnivalót abban, ha egy gyermeknek azt mondják: “rossz vagy”.
A kutatók szélsőséges viselkedésmódokat – kézzel verés, bezárás, ételmegvonás, megszégyenítés, “nem szeretlek”, “bárcsak meg se születtél volna” – is teszteltek, és még ezek elfogadottsága sem nulla volt!
Jó hír, hogy háromszor annyian kaptak gyerekkorukban, mint amennyien adnak pofont ma, felnőttként. Kevesebben is üvöltöznek, mint ahányukkal üvöltöztek gyerekkorukban. Az eszközhasználat – szíj, fakanál – visszaszorulóban van.
A bántalmazásos nevelés leggyakoribb elfogadott indokai: veszélyhelyzet megszüntetése, rend, fegyelem megtanítása, “tanuljon tiszteletet”, “engem is így neveltek” illetve: “nem ismerek más eszközt”.
A magyarok 52%-a nem tud arról, hogy a testi fenyítés tilos (2005 jan 1. óta minden formája, családon belül is). 10% osztja azt a véleményt, hogy “minden szülő magánügye, hogy hogyan neveli a gyerekét”.
Cikkünk második részében Gyurkó Szilviával és Herczog Máriával azt a problémát járjuk körbe, amikor a gyermekvédelem túlérzékeny, és még azelőtt kiszakít gyerekeket a családjukból, hogy kihasználta volna a rendszerben rejlő összes lehetőséget: ezzel maga okoz traumát.