Amikor úgy tűnik, hogy végre beszokott a pici a bölcsibe, és megnyugodva hallgatja a dadus meséjét, akkor sok szülő – helytelenül – úgy véli, jobb csendben elosonni, anélkül, hogy megzavarnánk őket. Ezzel legfeljebb csak magunknak spórolunk meg pár kellemetlennek tűnő, szívszorító percet.
Anya eltűnt
Ha azért slisszolunk ki csendben, hogy ne zavarjuk meg a kicsit az elköszönéssel, elég nagy tévedésben vagyunk. Ugyanis pár perc elteltével, mikor befejezte az adott játékot, és körbenéz, és nem találja anyát, rögtön eltörik a mécses. Hiszen számára az édesanya szó szerint eltűnt, köddé vált, megszűnt létezni, mivel nem látott bennünket sem elköszönni (pápá), sem kimenni az ajtón. Ez így valóban elég sokkolóan hangzik.
A bizalom köre
Az egymástól való elköszönés, különösen reggel, nagy jelentőséggel bír mind az édesanya, mind a bölcsis picik számára. Éppen ezért vegyünk részt benne tudatosan, legyünk őszinték és nyíltak, hiszen így alakulhat csak ki a szülő-gyerek bizalmi viszony. Fontos, hogy rájöjjön: az édesanyja, ha el is megy, vissza fog térni, nem örökre tűnik el. Ezt annak ellenére tegyük meg minden alkalommal, hogy eleinte nagy zokogásban fog kitörni a kicsi.
Csak lazán
Ha nagy sírás közepette is, de sikerült búcsút vennünk, nem kell aggódnunk: otthon apa vagy a nagyi vigasztalja majd, a bölcsiben pedig a dadusok nyugtatják meg gyerekünket.
Az elköszönés elengedhetetlen „trükkjei”:
- Fokozatosan szoktassuk hozzá a kicsiket a távollétünkhöz. Eleinte csak rövid időre menjünk el, majd szépen növeljük az „adagot”.
- Amikor elköszönünk, legyünk mosolygósak és nyugodtak. Mondjuk el, hogy hamarosan visszajövünk.
- Bízzunk abban, hogy minden rendben lesz, amíg távol vagyunk.
