A legnagyobb gyerekem épp ma kezdi a gimnáziumot, a kisebbik pedig a hetedik osztályt. A iskolával töltött végtelennek tűnő évek alatt egy dolgot megtanultam: rengeteg türelemre van egy szülőnek szüksége ahhoz, hogy ép ésszel túlélje a dolgot.
Türelem kell a tanárokhoz
A tanévkezdés arról szól, hogy mit vegyél meg ahhoz, hogy minimumon működni tudjon a gyerek az iskolában. Vásárolj még tíz füzetet, porpasztell krétát, ami elfogyott, és nem is volt soha sehol, vigyen minden gyerek egy csomag fénymásolópapírt – sosem értettem, mit csinálnak ennyi fénymásolópapírral –, és még ki tudja, mi minden van a kétoldalas listán, amit általános iskolában a szülők kapnak.
Évkezdéskor aztán látni a cipekedő anyákat, apákat, ahogy IKEA-s szatyorban vonszolják az ezernyi cuccot, aminek a felét sem fogja használni a gyerek, de ha hiányzik valami a listáról, akkor „ejnye, anyuka, tessék pótolni, mert különben…”
És itt még nincs vége. A kérések csak jönnek, hétről hétre szaporodnak, mindig valamit be kell szerezni, be kell fizetni, de már akkor elkéstél, amikor megtudtad, hogy milyen feladat vár rád.
Ha nem fizetni és vásárolni kell, akkor készíts technikaórára kacsalábon forgó palotát, de legalább egy tutajt, mert szegény gyerek nem tud megbirkózni vele.
Néha aztán úgy érkezik a kérés, mintha a tanárok azt gondolnák, hogy a szülők is gyerekek, na, ahhoz kell az igazi türelem, hogy az ember ne visszavágjon, hanem – a gyerek érdekében – mosolyt erőltessen magára, és illedelmes maradjon. Olykor pedig azért kell meditálni, mielőtt válaszolnánk, mert minden apróságért egyest, intőt, virtuális körmöst osztogatnak a gyereknek, és bizony le kell nyelni az anyaoroszlánt, hogy ne kelljen új iskolát keresni hirtelen.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Türelem kell a tananyaghoz
Már egyszer megtanultad, de most sehogy sem bírod visszahívni az agyadból a negyedikes matekot, és ott ülsz kedd este nyolckor a gyerek munkafüzete fölött görnyedve, és lázasan guglizol a telefonodon, hogy valahogy megtaláld a megoldást a feladatra. Nehéz az iskola a gyereknek, még nehezebb a szülőnek, mert te tudod, hogy ezt tudnod kéne, elvileg segíteni tudnál neki, de úgy tűnik, az a 20-30 év nem múlt el nyomtalanul.
Csoda, ha ideges leszel? De türelem, ez is a szülőséghez tartozik, hogy újra kisiskolás tananyagot kell magolni.
Van olyan helyzet is, amikor azért kell végtelen türelem, mert a tananyagban egyszerűen butaság van leírva, mégsem állhatsz oda az iskola elé, hogy ezt ne tanítsák meg a gyereknek, csak otthon tudod kicsit enyhíteni a károkat. Nem szidhatod fennhangon a gyerek előtt a tankönyveket, mert azt akarod, hogy tanuljon rendesen, de nem is teheted meg, hogy nem mondasz semmit, mert akkor megint csak ott vagy, ahol a part szakad.
Nehéz döntéshelyzetek ezek, mindhez türelem szükséges, miközben sűrűn hajtogatod magadban, hogy nem szép dolog ráborítani az asztalt a Nemzeti Alaptantervre.
Türelem kell a többi szülőhöz
Sokkal több türelem kell a többi szülőhöz, mint a saját gyerekedhez. Ez a helyzet leginkább a szülői értekezleteken csúcsosodik ki, amikben a közeljövőben, tanévkezdés lévén, mindenkinek része lesz.
Ott ülsz a szülőin, várod a hasznos infókat, hogy mikor lesz a karácsonyi ünnepség, az ebédbefizetés, mennyi lesz az osztálypénz, és szülők is mehetnek-e a farsangra, és azt veszed észre, hogy egyikről sem esik szó, mert valamelyik szülő folyton felteszi a kezét, és olyan létfontosságú kérdésekkel bombázza a tanárt, ami csak és kizárólag az ő gyerekét érinti.
Minden szülői értekezleten van egy-két olyan szülő, akire nincs jobb kifejezés, mint hogy zsezseg, és ezzel akadályozza az értékes információáramlást. Hozzájuk kell a legtöbb türelem a tanév során. Úgyhogy ha egyetlen dolgot kellene megjelölni, hogy mire van igazán szükséged a tanévkezdéshez, az egyértelműen a türelem. Minden lépéshez nagy adag kell belőle, ha nem akarsz idő előtt megőszülni az iskolától.
