Sok szülő panaszkodik, hogy nem érdemes társasjátékot vásárolni a mai gyerekeknek, mert maximum egyszer veszik elő, aztán csak ott áll a polcon. Állítják, hogy a számítógépen kívül semmi nem érdekli a gyerekeket, és hiába a legszebb baba, a legjobb – és legdrágább – társasjáték, le sem ülnek mellé. Bezzeg a szülők idejében milyen jókat játszottak a Ki nevet a végén?-nel és a Gazdálkodj okosan!-nal!
Valami megváltozott
A 21. században valóban mások a gyerekek, de ugyanúgy megváltoztak a szülők is. Ami nem változott, az a társasjáték. Az ugyanis jobb lett, ez az igazság. Persze a gyerek most is csak gyerek, aki szeret játszani, szüksége van a társas kapcsolatokra, a kortársaira és a szüleire. Mi sem társasoztunk minden délután öttől hétig, bár valóban voltak időszakok, amikor valamelyik játék napokig nem került vissza a polcra, mert állandó használatban volt.
Csakhogy 30 éve még nem volt okostelefon. A gyerekek sem azon játszottak, és a szülők sem azon olvasták a munkaidőn kívül a munkahelyi e-mailjeiket. Ötkor hazaért a család, és vége volt a munkának. Jobban ráértek a szülők leülni az asztalhoz a gyerekeikkel játszani, és nem volt akkora konkurenciája a társasjátékoknak sem, mint manapság.
Csak akkor vegyünk társasjátékot, ha lesz időnk nekünk is játszani! (Fotó: Pixabay)
Egyébként el kell ismerni, hogy a mai konzoljátékok egy része igenis társasjáték, csak más, mint a kártya vagy a táblajátékok. A gyerekek együtt játszanak rajtuk, még akkor is, ha esetleg nincsenek egy lakásban. És hogy miért nincsenek együtt az osztálytársak délutánonként? Nos, kedves szülők, elsősorban miattunk! Mi vagyunk azok, akik nem érünk rá mindennap, mert még be kell vásárolni, el kell szaladni ide, be kell fizetni a csekket, és végül hullafáradtan esünk haza, akkor pedig már ne jöjjön át az osztálytárs, legfeljebb hétvégén, ha az anyukája áthozza.
Mi nem érünk rá játszani a gyerekkel, a gyerek pedig nem akar a testvérével kártyázni. Szuper lenne, ha mégis akarna, de ilyen az ebadta, a barátaival akar játszani, a testvérével pedig vitatkozni szeretne egész este. Pedig mi pont azért vettük azt a három társast, hogy majd ettől olyan jól ellesznek egymással, boldogan dobálják a kockát, és már csak fürdeni kell őket elküldeni lefekvés előtt. Nem jött be.
Mit lehet tenni?
Le kell ülni velük játszani, és fel kell hívni a barátokat. Tapasztalatból mondom, hogy nincs olyan gyerek, aki ne szeretne a családjával órákon át játszani. Ha elhangzik a kérdés, hogy van-e kedved társasozni, a válasz mindig igen lesz. Még a 15 éves kamasz is igent mond. Lehet, hogy kér még egy negyedórát, hogy befejezze a számítógépen a megkezdett játékot, de jön, és játszik.
A gyerekek ugyanis még mindig a szüleikkel szeretnének a legtöbbet játszani. És nincs kivétel, csak ehhez nekünk is be kell áldoznunk a tévé előtt töltött időnket. Úgyhogy a rossz hír a társasjátékkal kapcsoltban csak annyi, hogy akkor érdemes megvenni, ha mi magunk is szeretnénk vele sokat játszani. Ha ehhez nincs kedvünk vagy időnk, akkor maradjon a játék a boltban, mert csak kidobott pénz lesz.
A nagyszülők is imádnak társasozni (Fotó: Pixabay)
Természetesen érthető elvárás a szülőktől az, hogy a gyerekek képesek legyenek önállóan, felnőttek és szülők nélkül is játszani. Csakhogy a társasjáték, mint a neve is mutatja, egy társaságban játszott játékfajta. Ha nincs a gyereknek társasága rajtunk és azokon az osztálytársain kívül, akikkel csak az iskolában találkozik, akkor nem a kedve hiányzik a társashoz, hanem a társasága.
Érdemes gyerekeket társasozni hívni, de mindig mondjuk meg előre, hogy a meghívás célja a társasozás. Alsósoknál – és néha még bizony felsősöknél is – muszáj ilyenkor magunkra vállalni a játékvezető és az animátor szerepét. A mai játékok nagyon izgalmasak, de némelyiknek a leírása első pillantásra nagyon bonyolult. Nem árt, ha ott egy szülő, aki az első pár körben segíti a gyerekeket, mert már ismeri a szabályokat. Ezzel órákat lehet megspórolni, és szinte észrevétlenül szippantja be a gyerekeket a játék.
A nagyszülőkkel még jobb!
A legjobb család-összekovácsoló program a közös társasjátékozás három generációval. Vigyünk egy játékot a nagyszülőkhöz, és figyeljük meg, hogy milyen boldogan mondanak majd igent a közös játékra, és mennyire őszintén nevetnek közben. Idős nagyszülőkkel igazán megható pillanatok ezek, érdemes kihasználni a lehetőséget.
Az, hogy egy játék drága vagy nem, csak viszonyítás kérdése. Érdemes talán a mozijegy vagy a játszóház árához hasonlítani, és akkor az fog kijönni, hogy a legdrágább játék is nagyon olcsó. Ha csak annyit várunk el egy játéktól, hogy tizenöt esténket megszebbíti, akkor nem csalódhatunk nagyot. Tegyünk a fa alá társasjátékot, sőt minden alkalomra, mindenkinek vegyünk azt, de az időnket is ajándékozzuk mellé!
