Az egyhetes kísérleti gyereknevelést Patrick A. Coleman követte el, aki imádja kipróbálni más nemzetek vagy épp korok nevelési elveit a gyerekein. (Nem kell azért sajnálni a srácokat, mindig megbeszéli velük előre a terveit.) A kínai gyerekneveléshez az alapinformációkat Amy Chua Battle Hymn of the Tiger Mother című könyvéből szerezte.
„Chua nem finomkodik a könyvében a szülőkkel, szerinte az amerikai anyák és apák elpuhultak, és már olyanok, mint a plüssmackók, ami egyáltalán nem jó a gyerekeknek – mondta el Coleman. – Szerinte a nyugati szülők még akkor sem közelítik meg a kínai anyákat, amikor azt hiszik, hogy nagyon szigorúak a gyerekeikkel.”
Coleman magára ismert a nyugati szülők leírásában, az pedig különösen megragadta a figyelmét, hogy a kínai gyerekek magától értetődőnek veszik, hogy segítenek pici koruktól kezdve a háztartásban – a Coleman családban ez addig egyáltalán nem volt szokás.
„Ahogy egyre többet olvastam a kínai családokról, úgy ébredt fel bennem a kíváncsiság, hogy vajon az én gyerekeimnél is el lehetne-e érni ezeket az eredményeket. Jelenleg ugyanis maradéktalanul ki vannak szolgálva otthon, és csak annyi a kötelességük, hogy a pad felett tartsák a fejüket az iskolában.
Ezért döntöttem úgy, hogy kipróbálom rajtuk a kínai gyereknevelési elveket egy hétig.
A gyerekeim nem voltak boldogok az ötlettől, de mint minden rendes, becsületes kínai szülő – vagy mint minden amerikai szülő, aki kínainak tetteti magát –, nem foglalkoztunk a véleményükkel. Erre természetesen óriási hisztit produkáltak.”
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Az apa persze rögtön érezte, hogy ez így nem lesz jó, valahol biztos hibáznak, ha egy nap alatt csatatérré vált az otthonuk. Kis kutatás után rá is jött, hogy azzal van a gond, ahogy közvetíteni próbálják az üzenetet a gyerekeik felé.
„Bevezettünk hát egy új szabályt: nem toleráljuk az ordítást és a visítást. Ha valamire szükségük van, szép nyugodtan meg kell kérjenek rá. Csütörtökre a gyerekeink megtanulták, hogy mielőtt elkezdenének nyafogni, venniük kell pár mély levegőt. Csakhogy bármilyen remek eredmény is volt ez, úgy éreztük, minden időnk a gyerekek fegyelmezésére megy el. A feleségem már a kísérlet feladásán gondolkodott, amikor áttörést értünk el.
Vasárnap elhatároztuk, hogy kitakarítjuk a házat, és a gyerekeknek is megmondtuk, hogy mi lesz a feladatuk. Érdekes módon azonnal, ellenkezés nélkül nekiláttak.
A kicsi egy kézi porszívóval porszívózott, a nagy pedig büszkén port törölt, végül nekünk alig maradt tennivalónk. El is döntöttük, hogy mostantól ez lesz az új rendszer a családunkban.”
Coleman ugyanakkor így sem érzi teljesen sikeresnek a kísérletet, mert a kínai szülők a leírás szerint teljes nyugalommal és szeretettel, a saját érdekeiket háttérbe szorítva irányítják a gyerekeiket, ami rá és a feleségére egyáltalán nem volt jellemző. Ahogy írja, hiányzik belőlük az önfeláldozó gén, ezért soha nem lesz belőlük igazán jó kínai szülő.
