Kell-e kütyü, okostelefon a gyereknek karácsonyra?

Rengeteg érv szól mellette és legalább ugyanannyi ellene, hogy a gyerekek okoseszközöket kapjanak, ahogy pedig nőnek fel, egyre inkább arra billen a mérleg nyelve, hogy szükségük van a telefonra vagy táblagépre, ha másért nem is, az iskolai munka miatt. A „kütyüellenesek” a függőséget, az online zaklatást, illetve a nem kívánatos tartalmakat hozzák fel ellenkezésképpen. Megpróbálunk rendet tenni a káoszban.

Tény, hogy ahány család, annyiféle hozzáállás, van, ahol már a 6-8 éves gyerekek is gyakorlott felhasználók, míg máshol hallani sem akarnak a szülők még a telefonról sem, mielőtt a gyerek el nem éri legalább a felső tagozatot. A téma aktualitását jól mutatja, hogy épp az elmúlt egy-két hónapban jelent meg több felmérés és kutatás a témával kapcsolatban.

Ebből az egyik az online biztonsági megoldásokkal foglalkozó Panda Security nevéhez fűződik, amely ezer tagú, reprezentatív mintán igyekezett megtudni, hogy mit gondolnak a felnőttek a gyerekek kütyühasználatáról.

A válaszadók 40 százaléka szerint meg kell várni, amíg középiskolás korba nem érnek, de legalábbis az általános iskola felső tagozatáig, azaz nagyjából 11-13 éves korig. Majdnem ennyi résztvevő, a válaszadók egyharmada fogalmazott úgy, hogy a szülőknek a gimnáziumi tanulmányok kezdetéig kellene várniuk, mielőtt okostelefont vagy táblagépet adnak a gyerek kezébe.

Ezzel szemben a valóság kissé más képet mutat: a Common Sense Media piackutatása szerint a gyerekek ma átlagosan tízéves koruk körül kapják az első telefonjukat, az amerikai gyerekorvosi akadémia, az American Academy of Pediatrics (AAP) statisztikái szerint pedig a hat évnél fiatalabb gyerekek negyedének már saját telefonja van, az ilyen gyerekek fele pedig hetente akár 21 órát is eltölthet a képernyő nyomkodásával.

A Panda felmérése szerint eközben a szülők olyan dolgok miatt aggódnak, mint a telefonfüggőség kialakulása, az online zaklatás, vagyis a cyberbullying, illetve természetesen a pornográf vagy erőszakos tartalmakhoz való hozzáférés lehetősége.

Mennyi idő az, ami még belefér?

A túlzásba vitt készülékhasználat olyan problémák kialakulásához vezet, mint az elhízás, alvászavarok, viselkedési problémák, tanulási nehézségek, illetve megnövekedett agresszió. A korai kütyüzésnek azonban más, pszichológiai jellegű problémák is lehetnek a következményei.

A Common Sense Media kutatása szerint

A szervezet szerint körülbelül a 14 éves kor lenne ideális arra, hogy a gyerekek megismerkedjenek a technológiával, de jó esély van rá, hogy a legtöbb családban ez már jóval hamarabb bekövetkezik.

Mit mondanak a szakértők?

Ahhoz, hogy részletesebb válaszokat kapjunk, szakértőket kérdeztünk arról, szerintük milyen életkorban érdemes a gyerekek kezébe okoseszközöket adni, illetve arról, milyen hatásai lehetnek a túlzásba vitt kütyüzésnek.

„Bár sokan mondják, hogy a mai fiatalok már érintőképernyővel a kezükben születnek, ez valójában egy sztereotípia – mondta Koren Balázs, a Telenor Hipersuli programjának szakmai vezetője, tanár és apuka. – Gyakran mondom, hogy ma már egy olyan korban élünk, ami gyökeresen eltér a korábbiaktól. Régebben az oktatás és a tudomány határozta meg a technológia fejlődését: kitaláltak valamit, megkutatták, letesztelték, ha pedig jó volt, elterjesztették. A mai világban viszont éppen fordítva van, a technológia határoz meg sok mindent: sok esetben látjuk, hogy ma már nem piackész termékekkel állnak elő a fejlesztők, hanem a felhasználók a »bétatesztelők«, legyen szó egy új szoftverről, készülékről vagy bármiről. Ez a rendkívül felgyorsult közeg pedig nem jó, viszont még rengeteg hatásmechanizmust nem ismerünk, hiszen az okoseszközök bő tíz éve vannak az életünkben, egy átfogó kutatáshoz pedig legalább ennyi időre lenne szükség.”

Koren Balázs szerint alapvetően nem lenne szükség a kütyükre, ahogy mondta, a legtöbb gyerek simán meglenne nélkülük. A kérdés akkor válik érdekessé, ha a gyerekek a kortárs közösségben látják, hogy a többieknek van, illetve, ha emiatt kirekesztik őket a társaságból. A szakember arra is rámutatott, hogy ha nem is 5-6 éves korban, de a tizenéves korosztályban már szinte elengedhetetlen lehet az okoseszközök használata, hiszen a diákok akár a házi feladatot is ezeken keresztül osztják meg egymással, de például egy iskolai hiányzás pótlásánál is jól jön, ha a gyerek gyorsan tud értesülni a feladatokról.

„A pontos életkor tehát eltérő lehet, ez mindenkinek a saját belátásra van bízva, ami viszont nagyon fontos: ha úgy dönt a szülő, hogy odaad a gyerek kezébe egy ilyen eszközt, akkor ne engedje el a gyerek kezét, legyen ott, és együtt ismerjék meg, fedezzék fel ennek a világnak a működését” – monda a szakember. Ez azért is fontos, mert az ilyen kütyük nem afféle „digitális cumik”, amit ha beteszünk a gyerek szájába, csend lesz. Ha a szülő elszánja magát arra, hogy megvegyen egy ilyen eszközt, azzal rengeteg feladatot és felelősséget is magára húz. Ennek tudatában kell lenni, mert muszáj felkészülni rá, hogy a gyereket milyen lehetőségek, nehézségek és veszélyek várják a digitális világban.

„Ennek ugyanolyan tudatosan kéne működnie, mint annak, hogy féltjük a gyerekünket, ha látjuk, hogy jön a zebra felé egy kamion. Ugyanígy kell félteni a gyereket akkor is, amikor felmegy az internetre.”

Koren Balázs hozzátette, ebben a szülőknek is fejlődni kell, fontos, hogy képezzék magukat, mert bár a mai szülői generációk már maguk is jórészt internetfelhasználóként nőttek fel, sokuk nem vált tudatos felhasználóvá.

„Ezek kulcsfontosságú kérdések, viszont ha jól csináljuk, értékes közös tanulás lehet az eredménye – hangsúlyozza a pedagógus. – Azzal sincs baj, ha a szülő megkéri a gyereket, hogy mutassa meg, mivel játszanak a barátai, és ilyenkor lehet azt mondani, ha például egy túl agresszív játékról van szó, hogy ezt akkor majd pár év múlva vesszük csak elő. A lényeg, hogy tiszta és érthető kommunikáció legyen a szülő és a gyerek között. Nem szabad ész nélkül tiltani, mert az nem vezet jóra, a cél, hogy ez egy közös tanulási és játéktér legyen, amelyben azért megvannak a veszélyek, de a lehetőségek is. Éppen úgy, ahogy régen, amikor a gyerek lement focizni vagy gördeszkázni a térre, tudtuk, hogy milyen veszélyekről van szó, fontos lenne ugyanezt az online térben is képviselni, ami pedig ennél is fontosabb, hogy partnerként tekintsünk a gyerekre. Ez akár egy új kommunikációs csatornát is képezhet a szülő és a gyerek között, mivel így akár arról is el lehet beszélgetni, hogy ki hányadik pályán jár a kedvenc játékunkban, utána meg rá lehet kanyarodni arra, hogy mi történik a suliban. De ehhez elengedhetetlen, elképesztően fontos, hogy a szülő jelen legyen az online térben is.”

A szakember éppen ezért nem tartja ördögtől való ötletnek a karácsonyi kütyüajándékozást sem, ám arra felhívta a figyelmet, hogy erre a gyereket és a szülőt is megfelelően fel kell készíteni, a használat során pedig hangsúlyt kell fektetni a közös élményre. Erre szerencsére ma már van lehetőség, mivel rengeteg készségfejlesztő játék és applikáció érhető el az ilyen eszközökre.

„Ez azonban tényleg csak akkor fog jól működni, ha rászánjuk az időt, hogy elbeszélgessünk a gyerekkel, és felkészítsük, mint ahogy nem adnánk a gyerek kezébe egy versenymotort sem, és nem mondanánk neki, hogy menj ki jogsi nélkül száguldozni az autópályára – tette hozzá Koren Balázs. – Ahogy a szülő – ideális esetben – tisztában van azzal, hogy mi történik a gyerekével az iskolában, mert jó esetben kommunikál vele, úgy képben kellene lenni azzal kapcsolatban is, hogy mit csinál a gyerek a digitális világban. Ehhez pedig fokozatosan felépített, kölcsönös bizalomra van szükség, amit az online világban ugyanúgy fel kell építeni, mint a valóságban. Ha a gyerek és a szülő kapcsolata jó, ez ugyanúgy meg fog jelenni a digitális kommunikáció során is. Illetve ugyanígy, ha a gyereket bántják az iskolában, és ezt a szülő nem veszi észre, az bajt jelent, mint ahogy az online térben is könnyen válhatnak a gyerekek online zaklatás, cyberbullying áldozatává, de azért, ha tudatosan figyeljük és ismerjük a saját gyerekünket, ennek a jeleit fel fogjuk tudni ismerni. Az azonban biztos, ezt gyakorló szülőként és pedagógusként is látom, hogy aki ebbe belevág, annak folyamatosan képeznie kell magát.”

A pontos életkort nehéz behatárolni, hogy mikor ideális okostelefont vagy táblagépet adni a gyerek kezébe. Koren Balázs szerint az nem gond, ha a kortársakhoz képest egy-két év késéssel csatlakoznak a gyerekek a digitális világhoz, az viszont már kérdés, hogy ha valaki 15-16 éves koráig nem találkozik ezekkel az eszközökkel – amire csekély az esély –, milyen lemaradásba kerül a többiekkel szemben. A szakértő szerint azonban ha egyértelművé válik, hogy a gyereknek nincs ilyen irányú érdeklődése, affinitása, akkor nem szabad erőltetni a kérdést, ha viszont lelkes, akkor meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy ki tudja használni a digitális technológia jelentette lehetőségeket.

„Csak ismételni tudom magamat, amikor azt mondom, hogy a legfontosabb a közös kommunikáció és a felfedezés – hangsúlyozta Koren Balázs. – Nem szabad, hogy a kütyü vagy az internet fegyelmező eszközzé váljon, mivel a digitális világ nem egy jutalomjáték. Ha a gyerek ott beszélget az osztálytársaival, nem foszthatom meg ettől. Persze fontos, hogy legyenek keretek, de ezek legyenek közösen kialakítva, megbeszélve. A szülőknek pedig maguknak is tudatában kell lenniük, hogy ők mennyit használják a készülékeiket, és következetesnek kell lenniük ezzel kapcsolatban.”

Sok szülő számára okoz szorongást, ha sikerül a gyereknek saját telefont vásárolni, hogy milyen reakciókkal találkozik majd az iskolában, például a jobb helyzetben lévő gyerekek csúfolják-e majd, ha nem a legújabb, legdrágább készülék lapul a zsebében.

„Ez egy nehezen feloldható probléma lehet, mert bár nem biztos, hogy egy tizenéves gyereknek több százezer forintos telefont kell vásárolni, ez előfordul – magyarázta a szakértő. – Ezt hasonló módon lehet tisztázni a gyerekkel, mint 10-15 évvel ezelőtt azt, hogy miért van az osztálytársa lábán méregdrága sportcipő, az övén pedig miért nincs. A másik oldalról pedig, ha valaki meg is engedheti magának, hogy a gyerekének ilyen eszközt adjon, vele is tisztázni kell, hogy ezt nem azért kapja, hogy mutogassa, villogjon vele. Sajnos azt látom, hogy ebből a szempontból nem túl tudatosak a szülők, amit bonyolít, hogy ez az egész folyamat annyira gyorsan ment végbe, hogy még nem volt időnk alkalmazkodni hozzá.”

Végezetül megkérdeztük a szakembert, hogy ha kütyü kerül a karácsonyfa alá, akkor mire érdemes odafigyelni. Koren Balázs szerint a táblagépekből érdemes a nagyobb változatokat választani, vagyis a 10 hüvelykes kijelzővel felszereltet, de célszerű lehet beszerezni mellé egy vezeték nélkül csatlakoztatható billentyűzetet is, ezzel ugyanis sokkal hatékonyabban tud majd írni a gyerek, mint az érintőképernyőn.

„Ezen felül nincs tökéletes megoldás, a legjobban akkor járnak el a szülők, ha megtalálják a megfelelő felhasználási irányokat – tette hozzá. – Például a 13 éves lányom megkérdezte, hogy kaphat-e okosórát, amire azt mondtam, hogy mondja el azt az öt funkciót, amire használná, és meglátjuk, hogy ehhez mi passzol. Kiderült, hogy nagyjából annyira van szüksége, hogy a csuklóján hordhassa, és legyen vízálló, így pedig meg tudtuk beszélni, hogy ő valójában egy egyszerű órát szeretne. Ami pedig az életkort illeti, nehéz ezt belőni, de a hatéves kor körülbelül jó küszöb lehet az ismerkedés elkezdéséhez, viszont itt praktikus, ha a gyerek már előtte tud olvasni, mert akkor sokkal hatékonyabban tudja megkezdeni ezt a tanulási folyamatot. Ugyanakkor normális, kontrollált körülmények között egy fiatalabb gyerekkel is meg lehet nézni pár dolgot, viszont nekik még semmiképpen nem adnék a kezükbe saját eszközt. A szülő telefonja, táblagépe ilyenkor még bőven elég, de fontos, hogy tudatosan kezeljük, és ne törjön ki hiszti, ha elvesszük a telefont. Mert a készülék nem a gyerek kedvenc macija, ami mindig ott van vele, nem is szabad, hogy az legyen. Amíg a maci nála lehet 0–24-ben, addig a telefon használatát erősen limitálni kell, én kezdetben nem is engednék többet 5–10 percnél”.

Mit mond a gyerekpszichológus a kütyükről?

A technikai oldal mellett kíváncsiak voltunk a pszichológiai háttérre is, ezért Kollár Anna klinikai gyermek-szakpszichológust is megkérdeztük a kütyühasználat és az életkor kapcsolatáról.

„A technológiával átitatott világunkban két végletet lehet megfigyelni: az egyik szerint ez az egész az ördögtől való, és menjünk minél inkább vissza a természetbe – mondta Kollár Anna. – A másik pedig, hogy már a másfél éves gyerekeknek is van babatévéje, a kétévesek meg már simán játszanak a táblagépen is. Minden szülő számára az jelenti az egyik nagy kihívást, hogy a két véglet között hogyan találja meg az egyensúlyt.”

A gyerekpszichológus szerint a mai korban már nem életszerű, hogy egy gyereket teljesen elzárjunk a digitális eszközök elől, de erre nincs is szükség, mivel a kütyühasználat – megfelelő körülmények között – akár fejlesztő hatású is lehet.

„Amire fontos odafigyelni, az a korai használat veszélye – figyelmeztetett a szakember –, ez ugyanis éppen azt a játéktevékenységet helyettesítheti a gyerek életében, ami a fantáziáját fejlesztené. Például, az olvasással összehasonlítva: ha felolvasunk a gyereknek egy mesét, elképzeli maga előtt a képeket, ez pedig egy nagyon fontos része a fantázia fejlesztésének, ami később a kreativitás működését, az érzelmi intelligenciát és a szociális készségeket is érinti. A táblagép használata közben nincs szükség arra, hogy elképzeljen bármit is, ezáltal az ezen szocializálódott kisgyerekek fantáziája nem fejlődik olyan mértékben, mint azoké, akiknek jellemzőbben olvasnak. Ez pedig azért nagyon káros, mert nagyon megemeli a gyerekek ingerküszöbét, nemcsak a játék tevékenysége során, hanem az ingerekkel kapcsolatos fogékonyságot illetően. Ez pedig hosszú távon azt eredményezi, hogy a normál játék vagy akár a sima, nyugodt családi környezet is frusztráló lehet a gyerek számára, hiszen nem kapja meg azt az ingerszintet, amihez hozzászokott. Így egy csomó normatív helyzetben nem fog tudni helytállni, vagy a frusztrációját olyasmiken vezeti le, ami alapján azt mondják rá, hogy viselkedési zavarai vannak. Fontos kiemelni, hogy ez a nagyon korai használatra vonatkozik. Pontos adatokat nehéz mondani, ezen a téren nagyon megoszlanak a vélemények, de mint ahogy mindenben, ebben is érdemes egy egészséges mértéket találni. Például hároméves kor alatt az lenne a legszerencsésebb, ha egyáltalán nem használnának kütyüket a gyerekek, de a napi átlag semmiképpen se legyen több tíz percnél, 6 éves korban napi 60 percnél – persze ez nem azt jelenti, hogy olykor ne lehetne együtt megnézni egy gyerekfilmet.”

Kollár Anna is megerősítette, amit Koren Balázs mondott, vagyis nem szabad, hogy a táblagép, az okostelefon olyan helyet kapjon a gyerek életében, hogy hiszti legyen belőle, ha a szülő elveszi a készüléket.

„Hiba lenne azonban a gyerekektől elvárni, hogy mértéket tartsanak, így ez a szülők felelőssége – figyelmeztetett a szakember. – A kicsik ugyanis még annyi ideig sem teszik le a gépet, amíg elmennek vécére, így lehet, hogy bepisilnek, csak mert nem akarják abbahagyni a játékot. A korai használat a gyerek összes ezzel kapcsolatos készségét, képességét ronthatja, tehát minél korábban adunk a kezébe ilyen eszközt, annál korábbi szinten kompromittálódik a képességeinek a fejlődése. Hosszú távon pedig akár a szociális képességeket is érintheti, ha a társas kapcsolatok örömérzetét felülírja a kütyüzés iránti vágy. Egy kamasz esetében ez átmenetileg még nagyjából normálisnak is tekinthető, de ha egy óvodáskorú gyerek szívesebben nyomkodja a táblagépet, mint hogy a társaival játsszon, az mindenképpen kóros.”

A szakember szerint a korosztálytól függetlenül fontos a szülőknek eldönteni, hogy milyen tartalmakat fogyaszthatnak a gyerekek, és mennyi időn keresztül: a lényeg a megfelelő szűrés, hogy a szülő tisztában legyen vele, mit ad át a gyerekének. A kütyü megléte mellett pedig a körülmények is nagyon fontosak lehetnek.

„Egy kamasznak már lehet saját laptopja, de az, hogy korlátlan internethasználata is legyen, nagyon káros lehet – mondta Kollár Anna. – Itt már arról kell beszélni, hogy olyan tartalmak juthatnak el a gyerekhez, amikre még nincs felkészülve. Nemcsak a pornográf és erőszakos tartalmakra gondolok, hanem akár egy olyan filmre, amiben valami furcsa dolog történik, amit a gyerek még nem ért meg, még nem tudja feldolgozni. Például egy horrorfilm látványa olyan szorongásokat indíthat el a gyerekben, amit nem is biztos, hogy meg tud fogalmazni, de lehet, hogy verbalizálni sem fogja tudni, az újdonság ereje és az ebből fakadó érdekesség miatt lehet, hogy újra megnézi, ez pedig csak erősíti a szorongását. Ebből a szempontból fontos, hogy korlátozva legyen a hozzáférés és a tartalom. Ami még fontos, a játékok: ez is olyan, amit fontos korosztályhoz kötni. Teljesen rendben van, ha egy kamasz gyerek játszik, de ma már közismert, hogy milyen szinten tud ez függéshez vezetni. Arra kell figyelni, hogy biztosak legyünk, hogy a gyerekünk életében van más alternatíva a szabadidő kihasználására, sportol, találkozik a barátaival a való világban, és vannak egyéb programjai is.”

A gyerek-szakpszichológus azonban egészen határozottan meghúzta a határt hároméves kornál: ennél fiatalabban szerinte semmilyen kütyünek nem szabadna kitenni a gyerekeket, mert sem agyilag, sem pszichoszociális, sem fejlődéslélektani szempontból nem tesznek jót az ilyen típusú ingerek.

„Nem gondolom, hogy a kütyük mindenképpen ártalmasak, nekem az lenne a konklúzióm, hogy kontrolláltan kell ezt csinálni, és legyen a szülőnek legyen szeme arra, hogy mi van a gyerekkel. A szabadidő eltöltésének pedig legyen alternatívája. Közhelynek hangzik, de fontos, hogy legyen olyan kapcsolat a szülővel, hogy mindig tudjon hozzá menni a gyerek, ha problémája van, legyen az akár olyan tartalom, amivel nem tud mit kezdeni, akár az online zaklatás. A gyerek reakcióit kell figyelni, mert lehet, hogy ami az egyik ötévesnek belefér, az a másiknak nem. A mennyiségnél viszont van obejktív felső határ, a napi két óra már nem oké.”

Ahogy azonban Koren Balázs is említette, Kollár Anna szerint is jó eszköz kerül a szülők kezébe, ha megjelenik a képben az okostelefon vagy kütyü iránti vágy.

„Amíg a gyerek azért harcol, hogy legyen telefonja, a szülő pedig ellenkezik, az egy hatalmi harc lesz, ami kamaszkorban teljesen normális, igaz, nem vezet sehová – magyarázta a szakember. – Ellenben ha a telefon esetében azt mondjuk a gyereknek, hogy 12 éves korodig akartam várni, te most 11 vagy és nagyon szeretnél egyet, én most ezt az igényedet meghallottam, beszélhetünk róla, de lehet, hogy ezért X és Y dolgot meg kell csinálni, mit gondolsz erről, azzal elismerjük a gyerek partneri mivoltát, mégpedig anélkül, hogy a kezébe adnánk az irányítást, illetve növeljük a kütyü értékét, mert nem csak kisírja, hanem megdolgozik érte. Sőt az alternatívát is visszaadjuk a kezébe – ami kamaszkorban megint nagyon fontos –, ha azt mondjuk neki: dönthetsz arról, hogy ez a tiéd lehessen, viszont akkor más dolgokról le kell mondani, így is megéri-e neked? Ez egy kifejezetten jó ösztönző lehet, de így rá lehet nevelni más dolgokra, amiket szeretnénk elérni. Fontos, hogy ne veszekedjünk, ne nyomjuk le a gyerek torkán, hanem egy kívánt viselkedési forma megjelenését segítsük elő.”