Katie Bingham-Smith a válása óta nem igazán ért szót a házasságban élő barátaival, de nem azért, mert nem szereti már őket – csak úgy érzi, egészen más skálán mozognak a problémáik.
„Amikor elváltam, ott találtam magam a boldog házas barátnőim között, akiknek sosincs szabad estéjük, legalábbis nem tudnak igazodni az én gyerekmentes napjaimhoz. Megértem: ők a családi életet élték, én pedig szingli lettem. Hívtak magukhoz, de ha láttam, milyen boldogok a férjükkel, az csak még jobban emlékeztetett arra, mennyire egyedül vagyok. Ezért jutottam arra, hogy sürgősen elvált barátnőket kell találnom magamnak.”
Katie felvette a kapcsolatot egy régi osztálytársával, akiről tudta, hogy elvált, és 20 év után ott folytatták, ahol abbahagyták: végigdumáltak három órát, és kibeszélték a válásukat, a fájdalmukat, a szomorúságukat egymásnak.
„Annyira jó volt valaki olyannal beszélgetni, aki átesett ugyanazon az élethelyzeten, és látni, hogy rendben van az élete. Onnantól kezdve minden gyerekmentes napunkon találkoztunk, ő lett az én mentorom a válásban. Megkönnyebbülés volt minden vele töltött perc, mert értette, hogy miért vagyok magányos, pontosan tudta, hogy miért írok neki üzenetet hajnali kettőkor, és mert könnyesre tudtuk nevetni magunkat a saját szenvedésünkön.”
Képünk illusztráció (Forrás: Profimedia)
Az anya nem állt meg egy elvált barátnál, megismerkedett online egy nővel, aki a válása után egyből belevetette magát a randizásba, míg Katie számára ez még elérhetetlen távolságban volt. Ő lett Katie szárnysegédje a randizásban, segítette a tapasztalataival, és támogatta, amikor kudarcok érték.
„Egy válás után nincs túl sok önbizalma az embernek, főleg egy anyának, aki egyedül neveli a gyerekeit. Mindent túlgondoltam, amikor újra elkezdtem randizni, egy pár soros e-mailbe is belemagyaráztam azt, ami nem volt ott, úgyhogy a barátnőm valóban életmentőnek bizonyult, amikor segített a randizós helyzeteket kezelni. Mindig felhívhattam, ha bármilyen pasiproblémám akadt, és nem nevetett ki azért, ha csak a fejemben fújtam fel a gondokat.
Szeretem a házas barátaimat, de mintha a házasság egy falat emelt volna közénk. A két elvált barátnőm nélkül nagyon egyedül lettem volna a válás után. Ez nem azt jelenti, hogy házasoknak nincs hely az életemben, és hogy nem lehetünk többé barátok, de szükség van arra, hogy legyen pár ember, akivel hasonló cipőben járunk.”
Katie szerint azon sem kell aggódni, hogy honnan szerezz válás után barátnőket, mert az egyedülálló anyák általában hasonlóan éreznek, és keresik egymás társaságát. Csak oda kell figyelni a körülötted élőkre, és bátran ismerkedni a többi anyával, hogy támogató közegben dolgozd fel a válást.
