Otthonról dolgozni, közben a gyerekeket koordinálni egyedül nem egyszerű akkor sem, ha már nagyok a csemeték, hát még ha kicsik, és minden percben igényelnék az egyedülálló szülő figyelmét. Össze vannak zárva a nap 24 órájában, nincs másik szülő, akinek átadhatnák a stafétabotot még addig sem, amíg elvégzik a munkájukat, és nincs kire bízni a gyerekeket, amíg leugranak a boltba vagy patikába, amikor már nagyon muszáj. Ovis gyerekeket nem lehet otthon hagyni, de még alsósokat sem szívesen, amíg anya beszerző körútra indul, arról nem is beszélve, hogy mi történik, ha az egyedülálló szülőnek pont olyan munkája volt, amit a koronavírus miatti bezárások során elvesztett, mert nem lehet otthonról végezni. Arról a folyamatos aggodalomról nem is beszélve, hogy mi lesz, ha a szülő vagy valamelyik gyerek megbetegszik, ki vigyáz addig a többiekre?
Sajnos rengeteg olyan válás van, amiben elmérgesedett a viszony az exek között, így sok családban nem is számíthat az apa támogatására az egyedülálló anya, sem pénzben, sem esetleg bevásárlásokban vagy gyerekfelvigyázásban. Ez egy olyan problémakör, amire muszáj odafigyelnünk, és most sokkal segítőkészebbnek kell lenni, hogy a karanténhelyzetet a szomszédaink, barátaink is képesek legyenek sikeresen megoldani. Mire lenne szükségük az egyszülős családoknak, hogyan tudnál segíteni a környezetedben élő egyedülálló anyáknak és apáknak? Megkérdeztük őket.
Amikor az exférj nem segít
Luca egy szupermarketben dolgozik, és túlórát is vállal, mert nagyon kell neki a pénz, ezért hajnaltól késő estig távol van otthonról. Két alsós fiút nevel egyedül, akikre rendszertelenül kap tartásdíjat.
„A volt férjem egyáltalán nem kommunikál velem, de eddig mindig hozzájárult a fiúk költségeihez. Nem is panaszkodom, mert bár hektikusan, de küldött pénzt. Volt olyan, hogy három hónapig semmit, de aztán félmillió forintot utalt. Most viszont mégis felhívott, mert fizetés nélküli szabadságra küldték, és közölte, hogy pár hónapig oldjam meg egyedül, ahogy tudom, mert neki kis gyerekei is vannak. Közben én megőrülök, mert állandóan azon jár az eszem munka közben is, hogy mit csinálhatnak itthon a fiúk egyedül, tanulnak-e, vagy csak szórakoznak, esznek-e egyáltalán. Ráadásul rettenetesen aggódom, hogy hazaviszem a vírust, és megfertőzöm a gyerekeket is. Anyám pár utcával lakik csak messzebb, de két éve operálták rákkal, semmi szükség arra, hogy a gyerekek közelébe jöjjön. Annyira fáradt, magányos és tehetetlen vagyok, hogy a vécébe járok sírni a munkahelyemen.”
Mi lesz, ha nem lesz bevétel?
Nóra általános iskolai gyerekeit neveli egyedül. A gyerekek apjával igyekszik a lehető legjobb kapcsolatot ápolni, és mind anyagilag, mind időben meglehetősen egymásra vannak utalva, ha szeretnék megfelelő körülmények között nevelni a gyerekeket.
„Nincs mit szépíteni, elég rosszul állunk anyagilag mindketten. Az az egyetlen szerencsénk, hogy a lakást, ahol élünk, tavaly sikerült kifizetni, így már nincs törlesztőrészlet.
De ha a férjem nem fizetne gyerektartást, akkor bajban lennénk.
Mindketten a kereskedelemben dolgozunk, úgyhogy munkánk volt eddig, de míg a volt férjem egy élelmiszerláncnál középvezető, én cipőboltban vagyok eladó. Most még be kell járjak dolgozni, de nincsenek illúzióim. Egyelőre szabadságra fognak küldeni minket, aztán meglátjuk.”
Nóra nagyon fél, hogy nem lesz bevétele, és ezt a gyerekek szenvedik majd meg a legjobban. Volt férjével közösen úgy döntöttek, hogy amíg veszély van, addig az apa nem találkozik a gyerekeivel, hiszen ő extrán ki van téve a járványnak a folyamatosan tele lévő üzletben: „Annyian járnak most vásárolni, hogy alig tudják feltölteni a polcokat. Egyelőre kapnak árut rendesen, úgyhogy mozdulni se tudnak a vásárlóktól. Már jutalmat is kaptak, 50 ezer forintot. Azt úgy ahogy volt, továbbutalta a számlámra. Komolyan meg voltam hatódva.” Az anya amellett, hogy most a két kislány teljes felügyelete is ráhárul, a legjobban azért aggódik, hogy ha fizetés nélkül kell tovább élnie, mi lesz az, amit először le kell majd mondania?
„A tévé és az internet-előfizetés lenne az első más esetben, de most ezen jön a tananyag, és tévé nélkül szerintem megőrülnénk. Ne fizessem a közös költséget? Ez is elég kézenfekvőnek tűnik, mert ennünk muszáj lesz továbbra is. Melyik ujjamat harapjam meg?”
Van némi tartalékunk, de maximum két hónapig húzzuk belőle (Fotó: Getty Images)
Visszamondott munkák
Annamari egyáltalán nem számíthat a fia apjára, éppen egy gyerektartási per kellős közepén vannak. A férfi még azt a harmincezer forintot se fizeti rendszeresen, amit tíz évvel ezelőtt megítélt a bíróság. „Takarítónő vagyok, régi, ismerős családokhoz járok, sokukhoz már több, mint tíz éve. Eddig jól kerestem, havonta olyan 300 ezer forintot, de mostanra a családok több, mint a fele visszamondta a munkámat. Egy hónapja még nem találtak az emberek megbízható takarítónőt, most pedig attól félek, hogy nem lesz pénzünk ételre.” Az anya elmondta, hogy a megbízói fele arra kérte, hogy ne menjen mostanában, de a szokásos pénzt átutalják neki, a másik fele pedig nem kéri tovább a munkát. Megtehetik, hiszen semmilyen szerződésben nem álltak egymással, így felmondási idő sincs.
„Attól félek, hogy azok a rendes családok, akik még utalják a pénzt, előbb-utóbb szintén pénzszűkébe kerülnek, és nem tudják a nem elvégzett munkámat finanszírozni.
Hogy akkor mi lesz velünk, illetve, hogy meddig hívnak még házhoz dolgozni, azt elképzelni se tudom. Én ezt még két hete se hittem volna!
Van némi tartalékunk, de maximum két hónapig húzzuk belőle. A gyerekem apja pedig még a telefont sem veszi fel, sőt, sms-ben fenyeget, hogy ne zaklassam, mert feljelent. Nagyon el vagyok keseredve.”
Annamari több takarítónős csoportnak is tagja a közösségi médiában, és azt látja, hogy sokan próbálnak most az elvesztett munkahelyük helyett családoknál takarítani. Meg van döbbenve azon, hogy mennyi felelőtlen család enged be vadidegeneket a saját lakásába, akikről semmit se tud: BKV-val érkezik-e, kiknél takarított előtte, egészséges-e ő maga vagy a családja. „Felvásárolják a fél világot, de egy vadidegent beengednek az otthonukba. Meg vagyok döbbenve!”
Bizonytalanná vált lakhatás
Dóra nagyon nehéz helyzetben van, annak ellenére, hogy a kisfia apja rendszeresen fizeti a havi 40 ezer forintos gyerektartást. Hat hónapja költöztek fel Budapestre, és úgy írták alá az albérleti szerződést, hogy az 12 hónapra szól. Ez azt jelenti, hogy minimum egy évet akkor is ki kell fizetnie, ha közbejön valami. És most a legrosszabb történt, tegnap ugyanis felmondták Dóra állását. „Nem is tudom, mi legyen! Azonnal hívtam a főbérlőt, és kértem, hogy tekintsen el a hátralévő hat hónaptól, mert nem tudom fizetni. De azt mondta, hogy ő abból fizeti a törlesztőrészletet arra a lakásra, ahol én lakom, ezért erről szó se lehet, sőt már arról sem, hogy a kéthavi kauciót betudná havidíjnak, mert biztos benne, hogy majd lesz mit levonni a kaucióból, amikor elmegyünk.
Az is nagyon nagy gond, hogy maga a költöztetés is legalább 200 ezer forint, már ha találnék költöztető céget most, ami hazavisz anyámhoz Debrecenbe.
Dóra biztos munka reményében költözött fel Budapestre, és egészen eddig be is váltak a munkához fűzött reményei, csakhogy egyszerűsített munkavállalói szerződéssel alkalmazták, amit az első adandó alkalommal fel is mondtak. Megtakarítása nincs, egyetlen munkahelyen se hirdetnek meg állásokat, a szülei pedig nem tudják anyagilag támogatni az alacsony nyugdíjukból.
Segíts, ha teheted!
Itt az ideje, hogy ne mindenki csak a saját jólétét biztosítsa, hanem segítő kezet nyújtson (jelenleg szigorúan átvitt értelemben) azoknak is, akiknek nagy szükségük van rá. Mint például az egyedülálló anyáknak és apáknak. Ha van a környezetedben egyszülős család, kérdezd meg, hogyan segíthetsz, anélkül is hasznukra lehetsz, hogy meglátogatnád őket, be sem kell tenni a lábadat az ajtón ahhoz, hogy bevásárolj nekik is, amikor épp úgyis boltba, patikába mész, vagy videochaten szórakoztasd a gyerekeket, amíg anya dolgozik. Ne hagyjuk magukra az egyedülálló szülőket sem a bajban: egy kérdés és némi extra időráfordítás kell csupán, hogy nagyobb biztonságban érezzék magukat.
További cikkek az egyedülálló anyaságról:
