Még tavaly év végén, mintegy karácsonyi ajándékként szavazta meg a parlament az új társadalombiztosítási törvényt, amely életbe is lépett most július 1-én. Bár a koronavírus-járvány rengeteg ember megélhetését veszélyezteti, az új, úgynevezett potyautas törvény nem kegyelmez, ha kell büntet, szigorít, megreguláz. A sokakból komoly indulatokat kiváltó szabályozás egyértelműen legvitatottabb része röviden arról szól: ha valaki fél évig nem fizeti/vagy nem fizetik utána a jelenleg 7710 forintos tb-járulékot, nem lesz jogosult az állami egészségügyi ellátásra. A hétköznapjainkat jelentősen átíró, mindannyiunkat érintő változás kifejtősebb verzióban:
akik mostantól nem fizetik az egészségbiztosítási szolgáltatási járulékot (lakossági nevén a tb-t) és legalább hathavi elmaradást halmoznak fel, nem lesznek jogosultak az ingyenes egészségügyi ellátásra.
Ha a tb-t nem fizető beteget mégis ellátták az állami egészségügyben, ki kell fizetnie a szolgáltatást. Ilyenkor nincs lehetőség a „tb-tartozás” fizetésével a „kimaradt” egészségbiztosítási jogviszony utólagos rendezésére. Az egyedüli kivétel továbbra is a sürgősségi, életmentő ellátás, amit elvileg senkitől nem tagadhatnak meg az egészségügyi intézmények.
Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász is azok közé tartozik, akik több kritikát is megfogalmaznak a jogszabállyal kapcsolatban. „Összességében fontosnak tartom a célkitűzést, hogy mindenki jogosultsági alapon vehesse igénybe az ellátórendszert. Az mindenképpen pozitív változás, hogy a tervezett három hónapról máris hat hónapra emelték a türelmi időt. Ugyanakkor amit egyelőre nem látunk az az, hogy a rendszer hogyan jelez, illetve jelez-e egyáltalán az érintetteknek, ha a veszélyzónában, vagy már konkrétan a kiesés környékén vannak” – fogalmazza meg a szakember a felmerülő aggályokat. Hozzáteszi, úgy tartaná méltányosnak a szigorítást, ha már az elején, legfeljebb két hónap után, majd hónapról-hónapra újabb közvetlen, egyértelmű figyelmeztetést kapna az állampolgár, hogy nincs befizetve a tb-je, vagy bármi más gond van az egészségbiztosítási jogviszonyával. Ám az említett jelzőrendszer létezéséről egyelőre nem értesültek a szakemberek, ahogy a témában végzett kutatómunkánk során mi sem.
Beteget látnak el a Honvédkórház Sürgősségi Centrumában (Fotó: MTI/Mónus Márton)
„Figyelmeztetés esetén az állampolgár tudna reagálni a helyzetre, utána tudna járni, hogy mi a baj. Például a munkáltatója nem jelentette be, így nem is fizeti utána az egészségbiztosítási járulékot, vagy ő maga feledkezett meg róla, stb. Ha pedig ténylegesen nem tudna fizetni, meg lehetne keresni a szociálisan rászorulók számára rendelkezésre álló alternatív lehetőségeket” – veti fel Sinkó Eszter. Ám itt máris újabb, problémába ütközünk, miután az egészségügyi közgazdász szerint a frissen szigorított rendszer mögé nem került kellő szociális védőháló a ténylegesen rászorulók számára. Mert mindannyian tudjuk, hogy létrejöhetnek olyan élethelyzetek, amikor átmenetileg az a 7 ezer pár száz forintos összeg is sok, megfizethetetlenné válik…
Megfelelő védelem kellene az elesetteknek
Mi lesz a következménye, ha a rászorulók kikerülnek a tb-ből, és kiesnek az állami egészségügyi rendszerből? Logikus forgatókönyv, hogy eleve el sem mennek az orvoshoz, ha megbetegszenek, vagy ott helyben, a rendelőben tudják meg, hogy kiestek a rendszerből. Az utóbbi szituációk pedig okoznak majd botrányos jeleneteket. Mert mit tehet az orvos, ha látja, hogy a tökéletesen kiszolgáltatott páciens nem tudja megfizetni sem az ellátást, sem pedig a társadalombiztosítást? Komoly, és egyben méltatlan erkölcsi, etikai dilemmába hozhatják ezzel a szakembereket, akik vagy nem látják el a beteget, vagy kénytelenek lesznek csalni és hazudozni, mondván, hogy sürgősségi, életmentő beavatkozásról volt szó, ami alanyi jogon jár mindenkinek. Esetleg egy másik betege TAJ-számára írják fel az ellátást – sorolta Sinkó Eszter a lehetséges forgatókönyveket.
Ha valóban a rendelőben tudják meg, hogy lejárt a tb-támogatott ellátásra jogosultság, nagy eséllyel előfordulhat, hogy a betegek az orvosokon, és a teljes egészségügyi személyzeten vezetik le a feszültséget. Vagy épp a patikuson, mert szintén előállhat a helyzet, hogy bemegy a beteg a gyógyszertárba kiváltani a receptjét, és ott szembesül vele, hogy már csak 100 százalékos önrészt követelő gyógyszereket tudnak neki kiadni, ami az eddigi tb-támogatott gyógyszerár kétszerese, háromszorosa lehet. Így lehetnek majd olyan daganatos betegek, akik elveszítik munkájukat, kérdés, mi lesz velük, megszakítják az ellátásukat? Mégis ki fizetheti meg az államilag nem támogatott gyógyszereit? – vázolja a szakember a további negatív következményeket.
„Arról nem is beszélve, hogy a szegénységi küszöb alatt élők előbb betegszenek meg, és válnak súlyosabbá az egészségügyi problémáik. Ezért az is félő, hogy tovább nyílik a társadalmi olló az új intézkedésektől. Főleg most, hogy a járványhelyzet miatt jelentősen megugrott a munkanélküliségi ráta. Én amennyire tudom, nem az volt a cél az új tb-törvénnyel, hogy például az észak-magyarországi alkalmi munkásokat büntesse a rendszer, hanem alapvetően az, hogy a több százezer magyart, aki életvitelszerűen külföldön tartózkodik, mert ott dolgozik, kiköltözik, stb. ők ne használhassák a rendszert. Csak épp azt nem gondolták végig, hogy ennek túl nagy lesz az ára: tartok tőle, hogy a potyautas törvénnyel amit nyerünk a réven, azt sokszorosan elveszítjük a vámon” – összegez Sinkó Eszter.
Nem lehet ennyire magára hagyni a társadalmat
Vegyes érzésekkel viszonyul a potyautas törvényhez a rutinos tb-szakértő is. Egyelőre Farkasné Gondos Krisztina sem vette észre a széles körű, közérthető lakossági tájékoztatást az új szabályokról. Holott a Libra csoport munkatársa szerint december óta bőven lett volna idő felkészíteni az embereket a változásra. Ezért a szakértő csak reméli, hogy nem a drasztikus lépés lesz az első, és senkit sem fognak felszólítás nélkül, automatikusan kilökni az egészségügyi szolgáltatás rendszeréből. Tény, hogy az ügyfélkapun keresztül például a TAJ-lekérdező rendszerében most is bárki megnézheti, hogy megvan-e még a tb-jogosultsága, ahogy azt is, ha munkaviszonyban áll, bejelentették-e, és ha igen, bevallották-e utána a járulékot.
Röntgenvizsgálathoz öltözik be egy asszisztens a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház radiológiai osztályán (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
A szakember bármennyire praktikusnak is tartja az ügyfélkaput, egy ilyen horderejű változásnál, amely a potyautas-törvénnyel jár, ezt ő sem látja elegendőnek, ebben most nem lehet ennyire magára hagyni a társadalmat. „Pláne, hogy mai napig sok embertől, rutinos internethasználó fiataloktól is ugyanolyan sűrűn hallom, hogy nincs ügyfélkapujuk. Abból a szempontból viszont bizakodó vagyok, hogy a tb-törvény elég széles körben határozza meg, hogy kik jogosultak egészségügyi szolgáltatási járulék befizetése nélkül is az egészségügyi szolgáltatásra. Ide tartoznak a kiskorúak, a nappali tagozatos hallgatók, a középiskolások, az egyetemisták, főiskolások, a nyugdíjasok, a munkaviszonyban nem álló gyesen, valamint más anyasági támogatásban részesülő édesanyák, a megváltozott munkaképességűek, a korhatár előtti ellátásban vagy a szolgálati járandóságban részesülő személyek. Illetve az egyéni és a társas vállalkozó a járulékfizetése miatt már szintén jogosult az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére” – magyarázza Farkasné Gondos Krisztina.
Amennyiben bejelentett szálláshellyel rendelkezik, a hajléktalanok sem esnek ki a tb-támogatottak köréből: a tb-szakértő erre külön felhívja a figyelmet. Azok viszont már potyautas-veszélyben lehetnek, akik feketén dolgoznak, semmilyen más módon nem jogosultak az ellátásra, és nem is fizetik maguk után a havi 7710 forintot. Ahogy azok a munkanélküliek is, akiknek három hónap után lejár az álláskeresési támogatása, és nem tudtak elhelyezkedni. Az új tb-törvény arról is rendelkezik, hogy ilyenkor a szociálisan rászorulótól valaki más, egy másik személy vagy szervezet is átvállalhatja az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetését. Például bizonyos feltételek esetén a járási hivatalok is megállapíthatják a szociális rászorultságot az egészségügyi szolgáltatások igénybevételénél.
Azt már mi tesszük hozzá, hogy mindez pusztán egy lehetőség, egyelőre nem kötelezettség a helyi önkormányzatok számára, így egyelőre ez is hatalmas kérdőjel, a gyakorlatban egyelőre ki tudja, mit hozó potyautas-törvénnyel kapcsolatban.
