“Eleinte annyira elbűvölt az életnek ez a gazdagsága közvetlen a küszöbünk előtt, hogy járkáltam szédülten a kertben, hol ezt, hol azt az állatot bámultam, miközben figyelmemet minduntalan elterelték a sövény fölött röpködő, ragyogó lepkék….Órákat töltöttem guggolva vagy hason fekve, és figyeltem magam körül az állatok magánéletét…Ezek a felfedezések óriási örömmel töltöttek el, okvetlenül meg kellett osztanom őket valakivel” – így emlékezett vissza Családom és egyéb állatfajták című könyvében gyermekkorának Korfun töltött éveire – így emlékezett vissza Családom és egyéb állatfajták című könyvében gyermekkorának Korfun töltött éveire az ismert brit zoológus, Gerald Durrell.

Fotó: Pexels/Allan Mas

Az 1980-as évek elején Edward O. Wilson amerikai biológusnak köszönhetően lett ismert a biofília elmélet, amely szerint az ember ösztönösen vonzódik a természetes környezetéhez, bár a mai szülők közül valószínűleg vannak, akik ezt lehet, hogy megkérdőjeleznék, mert úgy tűnik számukra, hogy gyermekeik jobban szeretnek a képernyő előtt, mint a szabadban játszani. Készült olyan felmérés is, amely szerint egy átlagos amerikai gyermek állítólag naponta 4-7 percet tölt a szabadban strukturálatlan játékkal, miközben több mint 7 órát a képernyő előtt. “A mai gyerekek tisztában vannak a környezetet fenyegető globális veszélyekkel, de a valós és közvetlen kapcsolatuk a természettel egyre halványul. Ez pontosan az ellenkezője annak, mint amikor én gyerek voltam”– nyilatkozta egyszer a jelenséggel kapcsolatban Richard Louv, az Utolsó gyermek az erdőben című könyv szerzője. 

Annak, hogy úgy tűnhet, hogy a fára mászás, a fűben kergetőzés, a környék flórájának és faunájának felfedezése háttérbe szorult, rengeteg oka van, a technológia fejlődése és az elvárosiasodás az, ami sokszor felmerül a témával kapcsolatban. A világ népességének jelenleg körülbelül 54 százaléka él urbánus környezetben, és az ENSZ becslések szerint 2050-re ez az arány 66 százalék is lehet. Persze az, hogy gyermekek milliói élnek városokban, az nem jelenti azt, hogy le kellene mondaniuk mindenről, amit a természet adhat, az Egyesült Nemzetek gyermekjóléti szervezete, az UNICEF például egy külön vitaanyagot állított össze arról, hogy a születéstől egészen a felnőttkorig, hogyan tudnak gyermekeink profitálni abból, hogy városokban minél több zöldfelület veszi őket körül. Az urbánus zöldfelületbe szerencsére nagyon sok minden belefér a magán- és közparkoktól kezdve a közösségi és saját tulajdonú kerteken át az utak mentén álló fasorokig, illetve a tetőkertekig.

Fotó: Duna_Terasz Grande

Az UNICEF a dokumentumban számtalan olyan kutatásra hivatkozik, ami azt igazolja, hogy a városi környezetben milyen fontosak a zöld felületek a gyermekek mentális, lelki és testi egészsége szempontjából is.

Számos bizonyítéka van annak, hogy a zöld környezet milyen hatással van a gyermekek kognitív képességeire, 2020-ban pedig először publikáltak egy olyan kutatást, ami azt igazolta, hogy az intelligenciahányadosukra is pozitív befolyással lehet a természetes közeg, a városban élő gyermeknél a lakóhelyük zöldfelületeinek 3%-os növekedése átlagosan 2,6 ponttal emelte az IQ-jukat. Hogy ennek pontosan mi az oka, annak kiderítéshez további kutatásokra van szükség, de vélhetően csendesebb, stresszmentesebb környezettel lehet összefüggésben, illetve több lehetőség van a szabadban tartózkodni, ami azt jelenti, hogy többet mozognak és többet tudnak találkozni más gyerekekkel.

Egy évvel korábban a dániai Aarhusi Egyetem kutatói bizonyították be, hogy miért érdemesebb a városokat (még) zöldebbé tenni, megfigyeléseik szerint ugyanis 55 százalékkal kisebb lehet a pszichés betegségek kialakulásának kockázata azoknál, akik erdőkkel, mezőkkel, kertekkel vagy parkokkal körülvéve nőnek fel, mint azoknál, akik ilyen környezet hiányában élnek.

Egészség, kreativitás és tolerancia

A mozgásszegény életmód  nemcsak a felnőtteket sújtja, hanem a gyerekeket is, a zöld felületek erre is megoldást nyújthatnak. A kutatások azt mutatják, hogy a gyermekek kortól függetlenül több fizikai aktivitást végeznek, ha hozzáférhető közelségben zöld felületek vannak, a testmozgás pedig nemcsak a fizikai egészségre lehet jó hatással. Mindemellett a játék a szabadban önbizalmat is épít és fokozza a képzelőerőt, illetve kreativitást is, hiszen megannyi módja van, hogyan léphetnek kapcsolatba a környezetükkel, a gyerekek találékony módon ismerhetik meg a világot, az ott tapasztalható jelenségeket.

Ha kiengedjük a gyermekeket a négy fal közül, felelősséget is tanulnak, például azáltal, ha rájuk bízzuk, hogy gondoskodjanak élő környezetükről, a növényekkel való interakció pedig bizonyítottan empatikusabbá és segítőkészebbé tesz minket. Ezt kiegészíti az, hogy a városi zöldterületeknek tulajdonképpen közösségépítő- és összetartó szerepe van, és a közösségekben átélt élmények, tapasztalatok nagyon sok mindent taníthatnak gyerekeinknek, ilyen például a bizalom és a tolerancia.

Fotó: Duna Terasz Grande 

Zöldülő város

Az, hogy a városi zöldfelületek milyen fontosak akár a fiatalabb, akár az idősebb generációk számára persze nemcsak különböző kutatásokban érhető tetten, nemzetközi és a hazai trendek is azt mutatják – és erre talán a világjárvány is ráerősített –, hogy a városlakóknak egyre nagyobb igénye van arra, hogy olyan környezetben élhessenek, ahol a természetközeliség, környezettudatosság, az emberközpontúság és a közösségépítés egyszerre van jelen, ennek az igénynek kielégítésére pedig számtalan projekt született.

Ha pedig egy városnak van egy olyan adottsága, ami ezt ennek a szolgálatába lehet állítani, azt érdemes ki is használni, Budapestnél ilyen a Duna-part, pontosabban a Foka-öböl közvetlen környéke, ahol a Duna Terasz Grande is épül egy nagyobb projekt részeként. “A Duna Terasz beruházásokkal évek óta aktívan hozzájárulunk a kerület és a lokáció megújulásához, a jövőben pedig cégünk segítségével indul el a patakmenti térrész és az öböl megújítása, illetve a futókör kialakítása. Lakóink számára új, fenntartható életteret szeretnénk nyújtani a zöld szemléletű épületekkel, az okosotthonokkal, a közösségi zöld tetőteraszokkal” – meséli Tóth Csaba, a D&B Ingatlanfejlesztő-Csoport ügyvezetője.

A projekt megálmodásakor fontos szempont volt az, hogy mindenki igényeit kiszolgálják, akik a Duna-part mellett, zöld és közösségi terekkel rendelkező környezetben szeretne élni, akár most kezd önálló életet, akár családjával szeretne ideköltözni. Ennek megfelelően alakították a lakásméreteket (ezek 30-tól 117 négyzetméterig terjednek), illetve a különböző szolgáltatásokat: akár valaki otthona magányában, a teraszra, erkélyre kiállva szeretné élvezni a budai hegyek látványát, akár szívesen sétálna egyet a barátaival egy forró nyári estén a Duna-parton vagy jógázna naplementében egy tetőteraszon vagy rendezne családi grillpartit, erre mind lesz lehetősége.

A kisebbekkel és a nagyobbakkal sem kell messzire menni, a társasháznak saját belső parkjai és játszóterei lehetőséget biztosítanak arra, hogy minél több időt tölthessenek szabadban, a friss levegőn, illetve választhatóak olyan lakások is, amelyeknél a terasz, illetve a hozzátartozó kert mind a szülőknek, mind a gyerekeknek olyan kikapcsolódást nyújthat, ami vetekszik a családi házak adta előnyökkel. A helyszín előnye az agglomerációval, illetve a kertvárosi részekkel szemben, hogy jó a tömegközlekedés, illetve gyalogosan vagy biciklivel is könnyen elérhetőek a belvárosi kerületek. 

Fotó: Duna Terasz-Grande

Kapcsolódó cikkek: 

• Városi gyerek is lehet a természet gyermeke
• Vissza a természetbe! A gyereknek ott a helye!
• Ezeket a természetfilmeket nyugodtan megnézhetik a gyerekek is