nlc.hu
Család

Kádár János felesége: Tamáska Mária

Kádár János felesége: „Nem abból éltem, hogy Kádárné vagyok”

Kádár János felesége, Tamáska Mária 40 évig élt a politikussal, ám a feljegyzések szerint nem volt épp idilli a kapcsolatuk.

Kádár János (eredeti neve: Czermanik János József) magyar kommunista politikus, a Kádár nevet 1943-ban kapta a kommunista mozgalomban. Az 1945 utáni szovjet típusú rendszer 1956–1989 közötti időszakának vezetője volt. Kádár János és Tamáska Mária 40 évig élt együtt, gyerekkoruk óta ismerték egymást, ám Kádár csak a második férje volt Máriának, előtte három évig Róna Ottó felesége volt, aki később Kádár jó barátja lett, nem annyira Mária, mint inkább a közös, illegális kommunista mozgalom miatt. 1949-től azonban megpecsételődött a sorsuk, Kádár és Tamáska összeházasodtak és egészen a politikus halálig, 1989-ig együtt voltak jóban-rosszban.

Férj és feleség levelei

Kádár Jánosné nem az a tipikus politikusfeleség volt, aki csendben mosolyogva tűrte, amit a férje által betöltött politikai tisztség megkívánt. A Huszár Tibor: Kedves, jó Kádár elvtárs! című dokumentumkötetben olvasható Kádár János és Tamáska Mária levelezéséből több részlet, mely szerint az asszony olykor keményen megmondta a véleményét a férjének.

A betegeskedő Mária gyakran volt távol Kádártól szanatóriumi kezelései miatt, ezekben az időszakokban a levelezés pótolta számára a férje hiányát: „Jánoskám, látod fent, gondolatban már otthon vagyok. Szófogadó gyerek viszont ott marad, ahová küldik, igaz? (…) Most már számolom a napokat, órákat, hisz már 3 hete hogy indultam, s ez nálam mindig a kritikus idő, mert elfogy a türelmem lassan. Remélem, a Vidám Színházba, nem mentél nélkülem, mert együtt nevetni mégiscsak jobb. Na nem?” – írja Tamáska egy levelében a prágai szanatóriumból.

Kádár és a börtön

Kádár Jánost 1951 májusában letartóztatták és minden politikai tisztségétől megfosztották, sőt, feleségét és rokonait is kirúgták az állásukból. Ezek után Tamáska Mária egy játékbabákat összeszerelő üzembe került, ahol a levelei alapján arra következtethetünk, hogy ellenségesek voltak vele a kollégái, mert nem hitték el róla, hogy nem kémként került oda titkos megbízatással.

A legtöbb levelében Tamáska Mária kedvesen becézgeti Kádárt: a „Kis Fiam, Gyermekem, Jánoskám”  neveket használja, ám egy ‘58-as levelében elvtársként szólítja meg férjét, és bírálja mint embert és politikust, amiért nem állt ki a felesége érdekeiért a börtönből szabadulása és rehabilitációja után: „Ugyanis volt egy idő a kettőnk életében, amikor Te, akár elismered, akár nem – sok tekintetben merev voltál. Jómagam meg bután respektáltam elfoglaltságodat, és nem feszegettem sok olyan dolgot, ami bántott. (…) Voltak pillanatok, amikor azt kérdeztem magamtól, »mi a fenének szentesítette, törvényesítette a köztünk lévő kapcsolatot ez az ember, hiszen közömbössége még egy kutyának is sok lenne.« (…) Nekem nincsenek nagy allűrjeim, de némi önérzetem még van és ezt a maradékot úgy gondoltam, Neked lett volna kötelességed óvni, sőt ápolni. Hisz én, mint belügyi beosztott, nem abból éltem, hogy Kádárné vagyok. Többet dolgoztam, mint a hozzám beosztott elvtársak bármelyike. Reád való tekintettel is, úgy éreztem a plusz is a kötelesség. (…) Évek óta azért hallgatok illedelmesen, mert a férjem vagy. Könyörgöm, meddig mehet ez? És miért vagyok én mindég csak árnyék?”

Kádár Jánosné Tamáska Mária

Balra Kádár János, mellette Tamáska Mária 1969-ben egy prágai látogatásról hazatérve a Keleti pályaudvarra érkezett (Kép: MTI/Vigovszki Ferenc)

Ellentmondásos kapcsolat

A férje ridegségére panaszkodó levélre írásban nem maradt fenn válasz, így nem tudjuk, hogyan sikerült rendezni a konfliktust, mindenesetre a benne említett probléma, miszerint Kádárnét nem rehabilitálták még és nem helyezték állásba, a levél után megoldódott, hiszen az asszony a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának osztályvezetője lett. Ez az állás azzal járt, hogy így a Parlamentben dolgoztak mindketten, valószínűleg ez is segített a kapcsolatukon, hiszen nem voltak távol egymástól 12-14 órákat naponta, amennyit Kádár dolgozott.

A leveleket olvasva nem csodálkozunk, hogy Tamáska Mária a férje ridegségét nehezményezi, hiszen míg a feleség becézgeti a levelekben Kádárt, addig a férj formálisan, tárgyilagosan ír Máriának. Amikor messze voltak egymástól, mert Kádár külföldön járt hivatalos úton, akkor is csak ilyen hangvételre telt tőle a levelekben: „A kongresszus folyik. Meg vagyunk híva az október elsejei felszabadulási nemzeti ünnepre is, majd azt követően vidéki látogatásokra is.” Az is lehet természetesen, hogy nem a felesége iránt volt ilyen érzelemmentes, hanem talán tisztában volt vele, hogy a levelei nyilvánosságra fognak kerülni egy ponton, így kizárta belőlük a személyességet, ezt megtartotta inkább a hétköznapokra, amikor kettesben volt az asszonnyal.

Nemcsak a levelezésükből ismerhetjük meg ellentmondásos viszonyukat, több emlékiratban is szerepelnek olyan jelenetek, melyeken nyilvánosan mondott ellent Tamáska Mária a férjének. Például akkor is, amikor Kádár János a szovjetekkel együtt a Parlamentbe indult, akkor több szem- és fültanú előtt kiabálta után a felesége a következő szavakat: „Ezt a disznóságot is neked kellett vállalnod, miért nem hagyod Rákosira!” A háttérben Tamáska nagy befolyással bírt a férjére, politikai kérdésekben is a bizalmasa volt, valószínűleg épp zárkózott, bizalmatlan természete miatt hallgatott inkább a feleségére, mint tanácsadóira. Ezzel pedig abban a korban az egyik legbefolyásosabb nővé tette Máriát, akinek a szavai sok esetben formálták egy ország jövőjét.

Kádár jánosné
Megnézem
Összes kép (2)

„Az öreg felesége”

Tamáska Máriát csak „az öreg felesége” néven emlegették, anyagi és hivatali felemelkedése szinte természetes volt abban az időszakban, hiszen a pártvezető feleségének magas állami tisztség járt. A főcenzori munkából – feladata többek között a „külföldi emigráns sajtó kiértékelése” volt – származó jövedelme nemcsak nőként, hanem minden szempontból kiemelkedőnek számított, az átlagnál jóval többet, nagyjából annyit keresett a mai bérekre átszámolva, mint most egy államtitkár. A havi bér mellé pedig több olyan juttatást is kapott munkája elismeréseként, ami jócskán meghaladta az átlagember átlagfizetését. A luxus nemcsak a fizetésben, a lakhatásban is megmutatkozott: a Rózsadomb legmagasabb pontján, egy 173 négyzetméteres ingatlanban élt a házaspár, amiről Tamáska így beszélt: „Itt nincs és nem is volt soha semmilyen luxus. Nekem sem volt rá szükségem, az uram pedig nem tűrt volna meg semmit.” Ez azonban a valóság ferdítése volt részéről, ugyanis az átlaghoz képest igen nagy luxusban éltek Kádár Jánosék.

Tamáska Mária és Kádár

1960. június 3. – Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára és felesége Tamáska Mária a Virágkiállításon (Fotó: MTI/Kácsor László)

Ám a rang és pénz nem jelentette azt, hogy pezsgő szociális életük lett volna, Mária magányosnak írja le magát ebben az időszakban a visszaemlékezéseiben, annak ellenére, hogy gyakran fogadtak vendégeket otthon, de valószínűleg hiányoztak az igaz barátok az asszonynak. Az utazásaikban azonban talált a magányban menedéket a feleség, a feljegyzések szerint lenyűgözőnek találta 1977-es római útjukat, amiről még 10 év múlva is szívesen mesélt, hogy milyen hatalmas és csodálatos alkotásokkal találkozott ott. Minden évben szakítottak időt a nyaralásra, általában az aligai pártüdülőben pihentek, télen pedig Dobogókőre utaztak. Kádár és Kádárné is aktívan vadászott, ezért például az asszony névnapját minden évben a Budakeszi-Telki vadászházban ünnepelték.

Tamáska Máriának és Kádár Jánosnak nem született gyermeke, amiről több összeesküvés-elmélet is keringett, például az, hogy amikor 1951-ben Kádárt bebörtönözték illegális kommunizmus miatt, akkor kiherélték a kínzások közben, ám erről – és a többi mítoszról is – kiderült később, hogy nem igaz. A gyermektelenségnek valószínűleg csupán olyan prózai okai voltak, mint hogy mindketten küzdöttek egészségügyi problémákkal és egyébként sem házasodtak fiatalon – 37 évesek voltak –,  amikor pedig Kádár szabadult a börtönből, már a 42. évüket taposták. Tamáska Mária a férje 1989-es halála után magányosan élt a rózsadombi villában 1992-ben bekövetkezett haláláig. Idejét azzal töltötte, hogy férje emlékét ápolta és pénzt gyűjtött a Kádár János Alapítvány számára.

Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Akkor és most!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top