Cristin Milioti, Billy Magnussen és Ray Romano a Szerelemre tervezve című HBO Max sorozat főszereplői. Ray Romano Amerika egyik legközkedveltebb szitkomjának, a Szeretünk, Raymondnak volt a főszereplője hosszú éveken át, míg Cristin Miliotit A Wall Street farkasából és a Palm Springs című filmekből ismerhetjük, Billy Magnussen pedig az élőszereplős Aladdinban játszotta a szőke herceget. A három hollywoodi színész Zoomon állt az nlc rendelkezésére, hogy új sorozatukról, a Szerelemre tervezvéről beszélgessünk.
Ray, régóta vagy a szakmában. Mi volt az első reakciód, amikor láttad a forgatókönyvben, hogy az első közös jeleneted egy guminővel lesz?
Ray Romano: Benne vagyok! Felhívtam az ügynökömet, aki azt mondta, hogy nem fizetnek olyan jól, de rögtön félbeszakítottam, hogy „Benne vagyok!” Komolyra fordítva: tény, valóban bizarr egy kicsit, de reméltem, hogy ez nemcsak egy üres poén, ami gyorsan be is bizonyosodott, ugyanis egyszerre átküldték nekem az első hét rész forgatókönyvét. Nem tudtam őket letenni, az egyik részt olvastam a másik után, és tudtam, hogy kell nekem ez a meló. És persze vonzó volt benne az is, hogy ilyen színészekkel dolgozhatok.
Ray Romano a Szerelemre tervezve című filmben (Fotó: HBO Max)
Billy Magnussen: Akkor én még nem voltam benne.
Ray Romano: Jobb is így, mert ha megtudom, hogy benne vagy, biztosan nemet mondtam volna.
Cristin, van egy jelenet, amiben a Dirty Dancingből ismert Love Is Strange című dalt adjátok elő, ami egyszerre aranyos, és kissé félelmetes is. Mesélnél erről?
Cristin Milioti: Örülök, hogy kissé félelmetesnek találtad, mert pont ez volt vele a szándékunk. Már a forgatókönyvben is ez a dal szerepelt, és kaptunk is időt felkészülni. Billyvel bevonultunk egy stúdióba rögzíteni a számot, és olyanok voltunk ott együtt, mint Sonny és Cher. (nevet) Amikor a jelenetet forgattuk, éreztük, hogy valami bizarron dolgozunk, és imádtam ezt benne.
Billy Magnussen: Gyorsan kiderült, hogy Cristinnek milyen fantasztikus hangja van. Azonnal ráérzett a dalra. Igazság szerint olyan szépen énekelt, hogy a stúdióban ejtettem is néhány könnycseppet.
Cristin Milioti: Te sírtál?
Billy Magnussen: Érzékeny fickó vagyok, előfordul néha.
Cristin Milioti: Ez aranyos. Pedig ez egy kissé para dal.
Billy Magnussen: Igen, de akkor is.
Cristin Milioti és Billy Magnussen (Fotó: HBO Max)
A Szerelemre tervezvében a férfi a párja agyába ültetett chip segítségével kontrollálja a nőt. Ezt vehetjük egyfajta társadalmi kommentárnak arról, hogy sok férfi szereti teljes kontroll alatt tartani a barátnőjét/feleségét?
Cristin Milioti: Kétségtelen tény, hogy amiről beszélsz, az egy létező jelenség, és számos nő életét keseríti meg, de a sorozat szerintem nem reflektál annyira direkt módon erre. A családon belüli erőszak persze megjelenik benne, de inkább szól erről a két emberről és a köztük lévő dinamikáról szól, mint a témáról úgy általában. A legijesztőbb ebben a kapcsolatban, hogy a férfiban még csak fel sem merül, hogy ő zaklató vagy bántalmazó lenne, sőt úgy tekint a módszerére, mint amivel a lehető legjobban ki tudja fejezni a szerelmét. A Szerelemre tervezve számos témát érint, és ez is egy közülük, de nem szeretném leegyszerűsíteni arra, hogy erről szól.
Két kapcsolatot láthatunk a középpontban, Cristinét és Billyét, valamint Ray-ét és a szexbabáét, akit a sorozatban Diane-nek hívnak. Láttok a két kapcsolat között valami összefüggést?
Cristin Milioti: Hogyne. Mindkét kapcsolat arról szól, hogy a partnered pontosan azt csinálja, amit akarsz, és olyanná változtathasd őt, amilyenre csak szeretnéd.
Ray Romano: Persze ott van ez is, amit mondasz, ugyanakkor a két kapcsolat eléggé különbözik is. Szerintem nálatok hiányzik az igazi szeretet és kötődés, míg az én szerelmem Diane iránt teljesen valós, hiába csak egy guminőről van szó. Szerintem bárkit és bármit lehet szeretni, nincsenek határok. Ha a partner nem is valódi, a lényeg, hogy maga az érzelem valódi legyen.
Cristin Milioti (Fotó: HBO Max)
Billy Magnussen: A nagy különbség abban van, mennyire vagy képes elfogadni a partneredet. Cristin karaktere és az enyém képtelenek elfogadni egymást, még csak meg sem hallgatjuk egymást. Ray és Diane között viszont megvan ez az elfogadás. Tudom, hogy viccesen hangzik, mert az egyik fél abban a kapcsolatban mégiscsak egy szexbaba, de én teljesen komolyan gondolom.
Cristin Milioti: Annyira egyenlők vagyunk Diane-nel, hogy még a szerepért kapott fizetésünk is pontosan ugyanannyi volt. (nevet)
Mit szerettek a leginkább a karakteretekben?
Ray Romano: Szeretek olyan fickókat játszani, akiknek problémái vannak. Ha elvállalok egy szerepet, mindig írok háttértörténetet a karakteremnek, és igencsak jól szórakoztam, mialatt Herbert sztoriját írtam. Jó móka olyasvalakit játszani, aki szeretne jobb emberré válni, de még nem tart ott, hogy ez megvalósuljon. Herbert például nem a legjobb édesapa, de valahol ott van benne egy szerető apuka, csak rá kell még találnia. Azt hiszem ez rám is igaz. (nevet)
Billy Magnussen: Bírom Byronban azt a rengeteg körítést, amit az élete köré gyűjt, és jó volt eljátszani azt is, hogy mennyire fontosak neki a látványos külsőségek a hatalma villogtatására. Nagy hatalma van, és ezt szereti kihangsúlyozni, de a sok csicsa mögött csak egy félős, elveszett, paranoiás fickó rejtőzik, nekem pedig az jelentette a kihívást, hogy mindkét oldalát megmutathassam. Imádtam a ruháit, elképesztő ruhatárat terveztek nekem Byronhoz.
Cristin Milioti: Élveztem, hogy olyasvalakit játszhatok, aki nem igazán van tisztában önmagával, és az érzéseivel sem, és ettől zavarodottá válik. Sok problémája van, amin dolgoznia kell. Tetszett benne az is, hogy a sorozat bemutatja, hogy számos nő van, aki szeretné, hogy jöjjön érte a herceg fehér lovon. Hazel esetében ez meg is érkezik, csakhogy aztán felszáll a fehér lóra, ami nem a paradicsomba, hanem a pokolba viszi, neki pedig át kell értékelnie önmagát, és mindazt, amit az élettől akart. Hazeléhez hasonló sztorit még nem nagyon láttam máshol, ezért is örültem annak, hogy megmutathattam. Ő egy elég elcseszett ember, és én szeretek elcseszett embereket játszani. Normális emberek bőrébe bújni elég unalmas.
Cristin Milioti (Fotó: HBO Max)
Ray, a sorozatban nem használjátok a guminő kifejezést, és helyette azt mondjátok rá, hogy szintetikus partner. Mit gondolsz, ez a kifejezés megragadhat az emberekben és felválthatja a guminőt a szóhasználatban?
Ray Romano: Kevésbé kellemetlen kimondani azt, hogy szintetikus partner, mint azt, hogy guminő, ezt aláírom. Én már rászoktam, ezt használom a hétköznapokban is. (nevet) A szintetikus partner kifejezés olyan finom, ízléses. Amikor erről a sorozatról mesélek, mindig el kell mondanom, hogy Herbert és Diane viszonya nemcsak a szexről sok, ez sokkal több annál. Ez a gumibaba fontos ennek a fickónak, és nemcsak szexuális értelemben, ezért is nem találó, ha Diane-t elintézzük annyival, hogy egy guminő. Ha egyszer elmegyek a boltba venni egyet, biztosan azt fogom mondani, hogy kérek egy szintetikus partnert.
Billy, egy excentrikus, furcsa techmilliárdost játszol. Paródiának szántad a karaktert?
Billy Magnussen: Nem fura embereknek látom a techmilliárdosokat, inkább innovátorként tekintek rájuk, akik képesek másként gondolkodni, mint a többség és feszegetni a határokat, amivel képesek előrevinni az emberiséget. Lehet, hogy Byron nem komplett, de a kifacsart gondolkodásmódja kell ahhoz, hogy valamiben első legyen.
Ray Romano: Hála isten, hogy vannak fura különcök a világon!
Billy Magnussen: A furcsa különcök találják fel a nagy dolgokat. Furcsa gondolkodásmód kellett ahhoz, hogy valakinek a fejében először forduljon meg a gondolat, hogy a Föld valójában nem lapos.
Cristin Milioti és Billy Magnussen (Fotó: HBO Max)
A sorozatban fontos szerepet kapnak a technológiai újítások. Mik azok a technológiai újítások, amik nélkül szerintetek jobb lenne az életetek?
Ray Romano: Amikor régen randiztam, a találkozók között hiányoztunk egymásnak. Persze itt-ott volt egy-két telefon, de alapvetően két randi között nem nagyon tudtuk, mit csinál pontosan a másik. Ma a Messengernek és társainak köszönhetően egyfolytában kommunikálunk egymással, mindent tudunk egymásról, és esély sincs rá, hogy úgy istenigazából hiányozzunk egymásnak. Szóval néha úgy érzem, hogy okostelefonok nélkül egy kicsit jobb lenne az életünk.
Billy Magnussen: Néha nem árt, ha tartunk egymástól egy kis távolságot. Izgalmasabb lesz tőle minden.
Cristin Milioti: Emlékszem, még fiatalon egy étteremben dolgoztam, és mindig én voltam az utolsó műszakban, én zártam a helyet. Egyszer hajnali egykor indultam haza zuhogó esőben, beültem a kocsiba, elindultam és defektet kaptam. Még nem volt telefonom, senkit sem tudtam hívni, és ott ültem tehetetlenül. Egy idő után elindultam, és elkezdtem bekopogni a közelben lévő házakba, hátha lesz valaki, aki kinéz és segíteni tud. Végül bejutottam egybe, ahol megengedték, hogy felhívjam a szüleimet, akik eljöttek segíteni. Okostelefonok nélkül is megoldható volt igazából minden, maximum kicsit többet kellett gürcölni érte. Visszasírom azokat az időket, amikor csak úgy elindultunk felfedezni éttermeket. Amikor New Yorkba költöztem, még csak egy sima mobilom volt, és még sehol sem tudtad megnézni, melyik étteremnek van a legjobb értékelése a környéken. Egyszerűen elindultál az utcán, kerestél egy kívülről szimpatikusnak tűnő éttermet, bementél és reménykedtél a legjobbakban. Szájról szájra terjedt a jó helyek híre, vittük a barátainkat azokra a helyekre, amiket már kipróbáltunk és jónak bizonyultak. Hiányzik ez a fajta izgalom és spontaneitás.
A Szerelemre tervezve első évada már látható az HBO Max műsorán, a második évad pedig április folyamán érkezik.
