Lila köd és rózsaszín szemüveg jellemző még a párkapcsolat elején, de mi történik a szürke hétköznapokban, hova tűnik el a varázslat? John Gottman házassági tanácsadó, pszichoterapeuta évtizedek óta a párkapcsolatok nyomában jár, kutatásait a szerelem szolgálatába állította, aminek eredményeképp már egészen pontosan meg tudja jósolni, ha válással fog végződni egy látszólag boldog házasság is. A szakember szerint ebben nincs semmi varázslat, egyszerűen észreveszi azokat a viselkedésmintákat, amik nagy eséllyel lerombolják a párkapcsolatot hosszú távon. Négy ilyen káros magatartást írt le, amit a saját kapcsolatunk érdekében érdemes elkerülni.
Kritizálás
Mindenki ad olykor visszajelzést a párjának, ami teljesen jogos, érthető és helyén is van. Például, ha megkéred a férjedet, hogy ne beszéljen egy bizonyos módon veled, mert fájdalmat okoz vele, vagy ha meg szeretnéd beszélni vele, hogy egyenlően osszátok el a házimunkát – ezek mind beleesnek a kritika fogalmába, mégsem károsak, hanem szükségesek az együttélés miatt. Ám ha a kritizálásból hatalmi játszma válik, akkor az már támadás a másik személye ellen, ilyen mondjuk az, amikor hisztérikának, túlérzékenynek nevez a párod, vagy az alapvető személyiségjegyeket, esetleg külső adottságaidat sértegeti. A kritizálás odáig fajulhat, hogy bántalmazássá válik, ráadásul úgy, hogy a bántalmazó segítő szándékba csomagolva, lassan és módszeresen bombázza az áldozat önbizalmát a kritikákkal.
Gottam szerint még akkor is, ha a másik felé megfogalmazott kritika egyébként jogos, a léleknek szüksége van legalább 20 pozitív visszajelzésre ahhoz, hogy egy negatívat be tudjon fogadni. Amikor pedig alapvetően a kritizálás rosszindulattal, ártó szándékkal történik, az egyértelmű, hogy milyen romboló hatással van a másik ember lelkére és a párkapcsolatra. A pszichológus javaslata az, hogy kritizálás helyett próbáljuk meg a figyelmünket arra fordítani, hogy milyen jó tulajdonságokat fedezünk fel a párunkban, mi az, ami szerethető benne, mire lehetünk büszkék – ezzel akár meg is változtathatjuk a párkapcsolat minőségét.
Megvetés
Mindenki olykor dühbe gurul és esetleg mond olyat, amit később megbán, de a megvetés mélyebben, sötétebben történik, mint a gyorsan elszálló méreg. Ez egy olyan dolog, ami a másik szükségleteit és emberi érzéseit veszi semmibe. A szakember szerint a szemforgatás jó példa erre, ugyanis egy vita során ezzel azt üzenjük a párunknak, hogy nemcsak nem értünk vele egyet, hanem azt gondoljuk, hogy nem értékes ember annyira, hogy meghallgassuk a mondanivalóját.
A megvetéshez sorolhatók:
- gúnyolódás a másik érzésein;
- a síró vagy szenvedő társ vigasztalásának megtagadása;
- csúfolódás;
- a másik önbizalmának támadása;
- nyilvános megszégyenítés.
Mindebből kristálytisztán látszik, hogy egyik sem a szeretet megnyilvánulása, és bár előfordul néha mindenkivel, hogy így viselkedik, de ha ez rendszeressé válik, akkor az lerombolja a szerelmet két ember között.
Hogyan megy tönkre a párkapcsolat? (Kép: Getty Images)
Védekezés
Az állandósult védekező viselkedés azt jelenti, hogy nem fogadjuk el a kritikát, még akkor sem, ha építő és nem romboló szándékból kapjuk. Az alapálláspont ilyenkor az, hogy senki másnak nem lehet igaza, csak nekünk, a tévedhetetlenség tévképzetével pedig megakadályozzuk azt, hogy megoldjuk együtt a párunkkal a közös problémákat. A védekező emberek a pszichológus szerint nem ismerik el a másik érzéseit, nem tekintik problémának a párjuk problémáit, ezzel pedig folyamatosan ignorálják a partner szükségleteit.
Jelek az állandósult védekezésre:
- Azt gondolod, a párod túlérzékeny és túlreagál mindent.
- Azt gondolod, nem kell semmiben változnod.
- Az időd nagy részét azzal töltöd, hogy megmondod a párodnak, mit csinál rosszul.
- Soha vagy nagyon ritkán kérsz bocsánatot.
- Azt gondolod, a párkapcsolati problémáitokért a párod a felelős.
A pszichológus szerint az első lépés, ha ki akarunk jönni a védekező viselkedésből, hogy megtanulunk bocsánatot kérni és nyitottan meghallgatni a párunkat, aztán pedig komolyan venni az érzéseit és véleményét. Ha ez sikerül, akkor van esély még megmenteni a kapcsolatot.
Kivonulás
Volt már, hogy napokig nem szóltál a párodhoz egy vita miatt? Vagy otthagytad egy konfliktus közepén? Esetleg nem voltál hajlandó beszélni egy problémáról? Mindez az érzelmi kivonulás fogalmába tartozik és rendkívül káros viselkedés a párkapcsolat szempontjából. A kivonulással nem vállaljuk fel a konfliktusokat, nem akarjuk közösen vállalni a felelősséget a párkapcsolatért, és nem vagyunk hajlandók felnőtt módon viselkedni, helyette inkább abban reménykedünk, hogy a konfliktus magától eltűnik. Természetesen semmi haszna, mert a probléma megmarad, és megoldás helyett inkább olyan sebeket ejthetünk vele a párunk lelkén, amiket nehéz lesz orvosolni. Azt üzenjük vele, hogy nem érdekel a probléma megoldása, és hogy nem érdekel, ha a párunk magányos vagy szomorú. Egyik sem épp a nagy szeretet megnyilvánulása, lássuk be. Az érzelmi kivonulás a kötődést rombolja, eltávolít egymástól, ezért inkább érdemes tudatosan szakítani ezzel a viselkedéssel és felnőttként reagálni a kapcsolatban felmerülő konfliktusokra.
