Lal Bihari egy kis észak-indiai faluban született 1955-ben, és jó ideig nem is történt vele semmi érdekes (vagy legalábbis nem tudunk róla). Aztán 1975-ben, 20 éves korában egy nap nagy meglepetésére azzal szembesült, hogy
meghalt.
Azaz jobb létre szenderült, elhalálozott és örök nyugovóra tért. Kétségkívül szokatlan élethelyzet; mármint nem is az, hogy az ember meghal (hisz ez előbb-utóbb mindünkkel megtörténik), hanem az, hogy erről a szomorú tényről egy hivatalnok tájékoztatja. Na de mi is történt pontosan? A férfi banki kölcsönt szeretett volna felvenni, és ezért előtte annak rendje és módja szerint felkereste a legközelebbi nagyvárosban, Azamgarh-ban található adóhivatalt, ahol közölték vele, hogy sajnos nem tudnak neki segíteni, mivel a hivatalos nyilvántartás szerint ő pár éve elhalálozott. Mint kiderült, nagybátyja korábban megvesztegetett egy tisztviselőt, hogy Biharit halottnak nyilvánítsák, és így ő – mármint az álnok nagybácsi – megkaparinthassa a férfi aprócska, mindössze egyhektáros birtokát.
Lal Bihari a következő években-évtizedekben minden követ megmozgatott, hogy valahogy bebizonyítsa: nagyon is életben van. Mikor elkezdett utánajárni az ügynek, körülbelül száz, hasonló helyzetben lévő – azaz a hivatalok nemtörődömsége, illetve korruptsága miatt tévesen halottnak nyilvánított – indiai férfival és nővel került kapcsolatba, akikkel közösen később megalapította Mritak Sangh-ot, vagyis az Uttar Pradesh-i Halottak Szövetségét, amelyet akár élőhalott érdekvédelmi szervezetnek is nevezhetnénk; jelenleg az egyesületnek állítólag több mint 20 000 tagja van az országban, ami azért elég komoly kérdéseket vett fel az indiai bíróságok működésével kapcsolatban. Ahogy egy indiai jogsegéllyel foglalkozó szervezet holnapja írja: „Bármilyen bizarr is volt ez az eset, országszerte több ezer embert nyilvánítottak halottnak, annak ellenére, hogy jól vannak és élnek. Egy Bihari által 2008-ban benyújtott beadvány szerint Uttar Peadesh államban körülbelül 335 korábban halott embert regisztráltak ismét élő személyként. Az ilyen esetekben az embereket gyakran a saját családtagjaik semmizik ki: az áldozatok a legtöbb esetben kiszolgáltatott emberek, például idősek, betegek és özvegyek. Az elharapódzó szegénység és a korlátozott erőforrások miatt ez egy logikus túlélési taktika: valakit halottnak nyilvánítanak, hogy a vagyonából élhessenek. Lal Bihari esete megkérdőjelezi az indiai köztisztviselők által kiállított hivatalos dokumentumok hitelességét.”
Lal Bihari (Fotó: Wikipedia)
Ahhoz képest, hogy már hivatalosan nem volt az élők sorában, Bihari tényleg nagyon aktívan küzdött igazáért:
- Azért, hogy a neve bekerüljön a rendőrségi nyilvántartásba, elrabolta Baburam nevű unokatestvérét, azaz nagybátyja fiát. De hiába, mert a család végül nem jelentette az ügyet, így Bihari kénytelen volt elengedni rokonát.
- Megpróbált lefizetni egy rendőrtisztet, hogy állítsa elő őt államellenes bűncselekmény szervezésében való részvétel (vagy valami hasonló) miatt, azonban a rendőr rövid hezitálás után inkább visszaadta a kenőpénzt.
- Megszervezte – afféle performansz jelleggel – a saját temetését.
- 1980-ban felvette a Mritak, azaz az elhunyt vagy néhai nevet: hivatalos leveleit innentől rendszerint így írta alá.
- 1989-ben indult (igaz, nem túl nagy sikerrel) a választásokon Rajiv Gandhi indiai miniszterelnök ellen; országos politikai ambíciói egyébként nem voltak, ezzel az akcióval is csupán azt próbálta bizonyítani, hogy nagyon is életben van.
- Emellett kérelmet nyújtott be, hogy özvegyi nyugdíjat kapjon a felesége: az volt az terve, hogy a tisztviselők, ha látják, hogy ő még nem halt meg, hivatalosan is megtagadják a feleségétől a nyugdíjat, a végzést pedig bizonyítékként használhatja fel ügyében. Azonban ez az ötlet is hiábavalónak bizonyult: a hivatalnokok valamilyen bürokratikus okokra hivatkozva tagadták meg a nyugdíj folyósítását.
Lal Bihari két teljesen évtizeden keresztül harcolt az indiai bürokráciával, míg végre 1994-ben újra élővé nem nyilvánították: 2003-ban megkapta az Ig Nobel-díjat, egy évre rá pedig – immár nem elhunytként – ismét belevetette magát a politikába. Azóta is a hozzá hasonló helyzetbe került honfitársai jogaiért harcol.
