Nem tisztünk igazságot tenni, csupán szeretnénk elgondolkodtatni a szülőket, mert az okosórák egyre népszerűbbek, lassan minden második gyereknek van a karján. Megkérdeztünk két szülőt a két ellentétes táborból, hogy miért tartják jónak vagy épp rossznak azt, ha okosórán keresztül követjük a gyerek helyzetét a térképen.
A biztonság az első
Eszter már akkor vett okosórát egy szem gyermekének, amikor még nagycsoportba járt, mert szerinte ez is csak technikai vívmány, amit ki kell használni, hogy a gyerek még nagyobb biztonságban legyen. „Nem érzem kémkedésnek, hogy látom a térképen, merre jár épp a gyerekem – mondta el Eszter. – Engem megnyugtat, hogy munka közben ránézek a telefonomon az okosóra appjára, és tudom, hogy jó helyen van.
Szerintem az okosóra és a nyomkövetés csak egy eszköz, és hálás vagyok az égnek, hogy olyan korban nevelhetem a gyerekemet, amikor ez már elérhető számunkra, az én biztonságérzetem sokkal nagyobb ettől.
Nem is tudom, a szüleink hogy nem estek szét az aggódástól a 90-es években, amikor mi voltunk kicsi gyerekek, és fogalmuk sem volt róla, hogy egész nap mit csinálunk, hol járunk, elszöktünk-e az oviból, suliból vagy elraboltak-e hazafelé menet. Lehet, hogy rémeket látok, de annyi borzasztó sztorit hallani, és nemsokára már egyedül jár haza a gyerekem – most harmadikos, negyediktől van tervben az önálló közlekedés –, akkor mindenképp szükség lesz rá, hogy pontosan be tudjam mérni, hol van. A nyomkövető appal azért nyugodtabb leszek, ha mondjuk késik vagy tovább tart az órája, és azért nem ér haza időben.”
Gyerek okosórával (Kép: Getty Images)
A bizalomvesztést kockáztatjuk
„Sose követném a gyerekem, sem a nagy, sem a kicsi után nem kémkedem – szögezi le a Péter, a kétgyermekes apuka. – Szerintem több sebből is vérzik a nyomkövetés a gyerekekkel kapcsolatban. Egyrészt elveszi tőlük azt a minimális szabadságot, amit a szülők felügyelete nélküli időben kapnak, másrészt úgy érezhetik, hogy nem bíznak bennük a szülők, ami szintén elég ramaty érzés lehet. Az én fő célom az, hogy a gyerekeim önálló felnőtt emberré váljanak, ez pedig ott kezdődik, hogy bizalmat szavazok nekik, megtanítom őket arra, hogyan működjenek nélkülem már gyerekkorukban.
Elvből nem rakok nyomkövetőt a gyerekemre, jobban megéri bízni bennük, inkább aggódom, amíg haza nem érnek, mint hogy azt éreztessem velük, hogy nélkülem nem állnak meg a lábukon.
Az én szememben ezek a nyomkövetős okosórák az orwelli »a Nagy Testvér figyel téged« érzést közvetítik. Másrészt olvastam azt is az okosórákról, hogy nem túl biztonságosak, a hackerek könnyen hozzáférnek, akár még a gyereknek is tudnak üzenni az órán keresztül, hát, én ettől jobban félnék, mint attól, hogy elveszik valahol az iskola és az otthon között a gyerekem.”
Beszéld meg a gyerekkel!
Dr. Mandie Shean gyermekpszichológus szerint néha helyénvaló lehet a technológia használata a gyermek tevékenységének és tartózkodási helyének megfigyelésére, például egy koncerten vagy bevásárlóközpontban, ahol aggódunk, hogy elveszíthetjük a gyermeket. Nem az okosórákat kell tehát teljes mértékben elutasítani, vagy a nyomkövetést leállítani, hanem meg kell tanulni ezt is jól használni. A szakember szerint ugyanis nem a nyomkövetéssel van a gond, hanem a kommunikáció hiányával, ami a gyerek-szülő közti bizalom sérüléséhez vezethet.
„Minden kapcsolat a bizalmon alapul – nyilatkozta az ABC News-nak a pszichológus. – Ha ezt a bizalmat elveszítjük, az súlyos következményekkel járhat. A gyereknek szüksége van nehéz időkben a szüleivel való bizalmi kötelékre, hogy beszámoljon arról, milyen nehézségei vannak, segítséget merjen kérni. A nyomkövetéssel akár ezt is kockáztathatjuk.”
A bizalomvesztés megelőzéséhez adott tanácsokat dr. Shean:
- Mondjuk el a gyereknek, hogy az okosórát vagy az alkalmazást arra is használjuk, hogy ellenőrizni tudjuk a helyzetüket.
- Használjuk kevesebbet a nyomkövetést, ha látjuk, hogy megbízható a gyerek.
- A nyomkövetők nem helyettesíthetik a biztonságos családi környezetet.
- Beszéljünk a gyerekkel a visszaélésekről, hackerekről és az okoseszközök veszélyeiről.
A pszichológus arra is figyelmeztet, hogy a gyermekek fejlődését negatívan befolyásolhatja a túl szoros megfigyelés: „Szerintem hibás az a gondolat, hogy a technológia segítségével mindentől megvédhetjük őket, mert ezzel valójában azt érhetjük el, hogy nem tanítjuk meg a gyerekeket arra, hogy saját maguknak is legyen ellenőrző rendszerük. Szülőként az a fő cél, hogy segítsük a gyerekeket felnőtté válni, és megtanítsuk őket arra, hogy saját döntéseket hozzanak, hogy felelősséget vállaljanak a tetteikért, és megbízhatóak legyenek.”
