„Képzeld, végre le tudtam zuhanyozni, hajat mostam, levágtam a körmömet, mert tudtam szerezni erre időt a családomtól. És még feldobtam egy rúzst és rajzoltam magamnak szemöldököt. Ez hetek óta nem történt meg. A szülésem reggelén csináltam utoljára azt, hogy egy kis sminket feldobtam, hogy legalább egy mini kontrollom legyen” – újságolta Kalocsai Lea, az alig négyhetes Milos édesanyja az interjú napján.
Ismerős érzés lehet ez minden anyának, aki újszülött mellett próbálja összetartani a napjait, és közben azt sem tudja a kialvatlanságtól, hogy merre van az előre. Szilágyi Szilvia dúlaként kíséri Leát a terhessége óta, és most, a szülés utáni első hónapokban óriási segítséget jelent a friss szülőknek a dúla jelenléte és szakértelme. Szilviát kérdeztem a szakmájáról, Lea pedig mesélt a dúlás tapasztalatairól.
Mi a különbség a szülésznő, bába és dúla között?
Szilágyi Szilvia: A szülésznők egészségügyi végzettségűek, egészségügyi főiskolát végeztek és kórházban kísérnek, vezetnek szüléseket. A kísérés esetén a szülésznő hagyja a saját tempójában haladni a szülést a maga útján, a vezetésnél pedig inkább ő diktál. Szerencsére egyre több olyan szülésznő van, aki szülést kísér és nem vezet, de az a legharmonikusabb, ha a kórházban a dúla és szülésznő együtt tudnak működni.
A bába holisztikus szemléletben egységként tekint az anya-gyermek-apa szimbiózisra. Végzettsége szerint szülésznő vagy orvos, akinek az évek alatt szerzett tapasztalat formálja a szakmaiságát. A bába egyben tekinti a testet és lelket, kíséri a várandósságot és a szülést is. Persze ezek nem ennyire fekete-fehéren elválasztható szakmák, gyakran keverednek. A bába vagy otthonszülést kísér, vagy születésházban kíséri a szülést, kórházban nem annyira, vagy csak úgy, mint egy rokon van jelen.
A dúla hivatalosan asszonytársi segítő, aki saját szülésélménnyel rendelkezik. Ez a definíció mára már megváltozott, például én sem rendelkezem saját szülésélménnyel, de van férfi dúla is, és olyan szülészorvos, aki dúlai képzést végzett.
Régebben a családban, az idősebb, már gyermekes nők segítettek a szülő nőknek, akkor még muszáj volt a saját tapasztalat ahhoz, hogy segíteni tudjanak, innen jön a dúlaság. Így tehát a dúla nem szakmai felügyeletet jelent, bár vannak egészségügyi végzettségű dúlák, köztük én is. A dúlaképzés után évek alatt tanul-tapasztal az ember, bábáktól, „öreg” dúláktól, szülésznőktől. A legtöbb dúlának van rálátása az alternatív gyógymódokra, mint az akupresszúra, aromaterápia, masszázs, homeopátia, különböző energetikai gyógyászati módok, hogy minél szélesebb eszköztára legyen a szüléssegítésben és a baba körüli teendőkben.
Kalocsai Lea (balra) és Szilágyi Szilvia (Fotó: Neményi Márton)
Kalocsai Lea: „Amióta megszületett Milos, azt érzem, hogy egy nehéz táska van rajtam, amiben cipelem a felelősséget, és szorongok, hogy jól csinálok mindent, jó anya vagyok? Ostorozom magam, aggódom, hogy mi lehet a babám baja, miért sír, mit tehetnék érte. Aztán megérkezik Szilvi, és ezt a táskát át tudom rakni a hátára, mert ő mindent tud, mert ő egy csecsemősuttogó. Amikor itt van Szilvi, azt érzem, hogy végre nyugalom van, rólam és a gyermekemről gondoskodik, közben pedig rengeteget tanulok tőle. Mindennap felmerül olyan probléma, amire nem vagyok felkészülve, legyen ez egy mellgyulladás, vagy elapad a tej, nem alszik a baba, bármi lehet, amire Szilvi segítsége kincset ér.”
Milyen végzettséged van, hogyan lettél dúla?
Végzett gyermekápoló, csecsemőgondozó és nefrológiai asszisztens vagyok. Már gyerekkorom óta a kisbabák, újszülöttek felé fordultam, a lakótelepen, ahol laktunk, már 8-10 éves koromban rám bíztak pici babákat a szomszéd szülők. A gyerekek felé való tisztelet a kiindulópont, amiért ezt a szakmát választottam, iskola után rögtön az újszülött osztályon kezdtem dolgozni. A kórházban tapasztaltak mellett nagy hatással volt rám Leboyer francia szülészorvos munkássága, írásai, hogy egy gyermek nem mindegy, hogyan érkezik a születés minősége által. Megfogalmazódott bennem, hogy tenni akarok valamit azért, hogy méltóságban tudjanak megszületni a babák.
Az anya és a baba egy egység, és ha az anya támogatva van, akkor az újszülött is máshogy érkezik meg.
Először barátok és rokonok szülésébe csöppentem bele, akkor még nem tudtam, hogy ezzel már dúlaként működtem. Később aztán kaptam ajándékba egy dúla tanfolyamot, az első dúlaképzésben voltam Békés Emőke dúlánál, tőle rengeteget tanultam a szakmáról. Kórházban dolgoztam továbbra is csecsemősként, ahol elég kakukktojás voltam az anya- és babaközpontúságom miatt (2004 körül volt ez), nem annyira szerették akkor még a dúlákat a szülésnél.
Mi baj volt a dúlákkal a szülészeteken?
Sokszor úgy érezték a szülésznők, hogy a dúla ellenük dolgozik. Mindenki más habitusú, vannak olyan dúlák például, akik elutasítják teljesen a medikalizációt, ezért nem tudnak kórházi szülésnél segíteni. Illetve az sem mindegy, hogyan kommunikál a dúla az egészségügyi személyzettel, ebből a szempontból nekem nagy előny, hogy kórházban dolgoztam csecsemősként, ismerem a másik oldalt is. Talán ezért sem érzik támadásnak, ha javaslatom van szülés közben vagy az újszülöttel kapcsolatban. Ha elismerem a szülésznők munkáját, és hogy a legjobb tudásuk szerint dolgoznak, akkor máris befogadóbbak velem, mint dúlával.
A beavatkozásokkal kapcsolatban sem én döntök, mivel ez nem dúlai kompetencia. Kórházi körülmények között is a beavatkozásmentes szülésre törekszünk – azért nem a háborítatlan szülést említem, mert az csak otthoni körülmények között valósulhat meg –, de nem bírálhatom felül az orvosi vagy a szülésznői döntést. Az a fontos, hogy az anya és a dúla között legyen szimbiózis, és dúlaként tudjam az anya érdekeit, kívánságait képviselni.
Az ideális szülészeti rendszerben szerintem mindenki ott szülhetne, ahol szeretne, és azok az emberek támogathatnák szülés közben, akikben az anya és apa megbízik.
Hogyan veszel részt gyakorlatban a várandósságban és szülésben?
Általában a várandós anya felkér dúlának – az a legideálisabb, ha minél fiatalabb várandósságban találkozunk, hogy egymásra tudjunk hangolódni. Megismerjük egymást az anyával és apával, egyeztetjük, hogy milyen elképzeléseik vannak a szülésről. A szülés megtörténik, viszont fontosnak tartom hogy a lehető legjobban, széleskörűen informálva legyenek a szülőpárok, akiket kísérek.
Dúlaként az is a feladatom, hogy a várandósság alatt a kismama körül, majd a szülés közben is úgy bevonjam az apát, hogy ne maradjon ki a folyamatból, akár lelkileg feladatokat adni neki, akár fizikailag, mint az érintések, masszírozás, szavak, amikkel segíthet az anyának. Például, ha egy apa ott áll tétlenül szülés közben, tehetetlennek érzi magát, látja, hogy a felesége szenved, akkor hamarabb kér beavatkozást az orvostól, mert nem bírja nézni a szerelme fájdalmát.
Ha viszont az apát is felkészítjük, akkor máshogy áll a vajúdáshoz, támogatóként tud jelen lenni, mert vannak információi, tudja nagyjából, hogy mi történik, mennyi idő a szülés, nem ijed meg sem a vajúdástól, sem az anya fájdalmától.
Fotó: Neményi Márton
A várandósság alatt átlag háromszor szoktam találkozni a párral, de mindenkinek más az igénye, úgyhogy ez lehet többször is, ha azt szeretnék. Amikor pedig elkezdődik a vajúdás, akkor az otthonukban kísérem az elején a folyamatot, amíg az anya úgy érzi, hogy indulnia kell a kórházba. Ezen a ponton is fontos, hogy nem a dúla kompetenciája ezt megmondani, soha nem a dúla, hanem az anya, a szülőpár dönt arról, hogy mit szeretne szülés közben, a dúla pedig mindig ebben kíséri, képviseli őket.
„Szilvivel a terhességem végén többször is találkoztunk, sokat segített nekem abban is, hogy lelkileg ráhangolódjak az anyaságra. Programozott császárom volt, mert Milos farfekvéses volt, úgyhogy azt tudtuk, hogy a szülésnél nem lesz Szilvi velem, viszont az, hogy egyáltalán mi várható a császármetszésnél, mi lesz a kórházban, mi az, amire figyeljek a babával kapcsolatban, az mind nagyon hasznos információ volt tőle. Amióta pedig hazajöttünk a kórházból, azóta segít nekünk a mindennapokban.”
Milyen most a kórházi szülészet dúlaszemmel?
Azzal, hogy nem lehet orvost sem választani, hanem az ügyeletesnél kell szülni, egyáltalán nem az anya- és babaközpontú szülészet felé tettek lépéseket. Azt látom, hogy emiatt most egyre többen szülnek otthon, viszont így nagyon leterheltté váltak a bábapraxisok, mert annyira rémisztő a szülőknek, hogy egy ügyeletes orvosra kell rábízni a babájuk életét. Nem csodálom, hiszen a szülés alapja a bizalom, a biztonságos légkör, hogy lehetne egy idegen orvossal szemben bizalma az anyának?
Vannak pozitív történeteim is a kórházi szülészetekről, volt olyan, hogy otthonszülésből mentünk be a szülészetre, már a bába jelezte, hogy előfordulhat, hogy beavatkozásra lesz szükség, de az már nem az ő kompetenciája. A kórházban aztán, amikor megérkeztünk, nagy szeretettel fogadták a kismamát és a szülésznő azt erősítette benne, hogy mennyire jó, hogy ilyen sok ereje van, biztatta, hogy kezdje újra, gyűjtsön még erőt, és órákig segítette tovább a vajúdást. Illetve volt egy VBAC (előző császármetszés utáni hüvelyi szülés – a szerk.) sztori is, ami szintén pozitív: az anyuka császárral szülte az első gyermekét, de nem akarta, hogy a második baba programozott császárral jöjjön emiatt világra, ezért másik kórházba ment, amikor megindult a szülés, ahol szeretettel fogadtak minket, hagyták vajúdni az anyukát és engedték, hogy kísérjem a szülését.
Volt persze negatív élményem is dúlaként, az egyik legborzasztóbb az volt, amikor kidobtak a szülőszobából.
Éjszaka mentünk be a szülészetre a vajúdó anyával, az éjszakai szülésznő abszolút együttműködött velem és a szülőkkel is, aztán reggel megérkezett a váltás, aki más szemléletű szülésznő volt: infúzió bekötés, dúla nem lehet. Fogtak és kipakoltak engem, rögtön bekötötték az anyukának az oxitocint, javasoltak gázt neki fájdalomcsillapításnak, ami megint csak nagyon problémás. Végül az apuka is teljesen kétségbeesett, mert úgy érezte, én voltam a mentsvára, a biztos pont, akit elvesztett, és ezzel kihúzták a talajt a lába alól. Azóta mindig úgy adom át az ismereteket a szülésről, hogy közben erősítem a párt, hogy mindezt nélkülem is meg tudják csinálni.
Mi volt a legszebb élményed dúlaként?
Sok gyönyörű élményem volt, de érdekes módon most az jutott eszembe, amikor egy otthonszülésből lett végül császármetszés, de úgy, hogy az anya, apa és a baba döntése volt. Amikor a műtőben volt az anya, az apukával a folyosón kint várakoztunk és hallottuk, hogy az anya ugyanazt a dalt énekli a műtőasztalon a babának, amit otthon vajúdás közben énekelt. A császármetszés után pedig az édesapa mellkasára került a kisfiú szőrkontaktusra. Ez az egyik legszebb élményem, bármilyen furcsa is, hogy pont császármetszéssel kapcsolatos.
Azt gondolom, hogy a baba is dönt abban, hogyan születik meg, legalábbis abból a szempontból, ahogy fordul, helyezkedik, vagy hogy mikor indul el. Ha egy császármetszés indokolt, akkor lehet szép élmény is. Más eset a sürgősségi császár, ami mindenképpen trauma minden résztvevő számára, de a programozott császár lehet pozitív szülésélmény. Amikor például faros a baba és az anya nem vállalja a fordítást, vagy csak úgy dönt, hogy császárral szeretne szülni, akkor hadd döntse el, és ünnepelje így a gyermeke születését.
Fotó: Neményi Márton
A szülés után is a szülőkkel és a babával maradsz?
Minden dúla másként kísér, valaki a szülésfelkészítésben támogat, valaki a szülésnél, valaki posztpartum van jelen a családdal. Én mindhármat csinálom, mert szerintem így tudok igazán hatékonyan kísérni és támogatni egy szülőpárt a családdá válás útján. Közben pedig nagyon fontosnak tartom, hogy a dúlának láthatatlannak kell maradnia, ott lenni bástyaként, de a háttérbe húzódni és teret adni a családnak.
A posztpartum kísérésre már várandósság alatt elkezdünk felkészülni az anyával, laktációs támogatóként segítek neki a szoptatásban, hogy könnyebben menjen a baba születése után.
Minden anyukámnak megtanítom a kézzel fejést, mutatok nekik szoptatási pozíciókat, információkat adok át, hogy mivel lehet esetleg tejet szaporítani… De ezen túl a baba körüli gondozási feladatokban is támogatom a szülőket, megtanítom őket arra, hogyan kell fürdetni a babát, köldökápolásra, pelenkázásra, mindenre. És kiveszem a részem a háztartási munkákból is, hogy nyugodtan tudjon szoptatni vagy zuhanyozni egyet az anyuka.
„Szilvi nemcsak Milos körül segít, hanem a házimunkában is. Például szoptatok a szobában, és mire kijövök, rend van. Vagy elő van készítve nekem egy adag étel. De nemcsak nekem segít, hanem a férjemet is bevonja, együtt szoktunk Szilvitől tanulni a baba körüli feladatokról, a férjem is kap rengeteg támogatást tőle. Szilvitől kapunk minden szituációra, felmerülő problémára egy csomó eszközt, amiről aztán eldöntjük, mit akarunk használni később, és ez nagyon megnyugtató.”
Minden anyának, szülőnek kellene egy ilyen segítség, egy saját Szilvi.
Én is azt gondolom, hogy nagyon hiányzik a régi többgenerációs együttélés, és az azzal járó segítség az anyáknak – ezt tudom valamennyire pótolni. Olyan, mintha egy jófajta nagymama lennék, gondoskodom a szülőkről is, segítek a baba körül, átkötözöm a császár után a sebet, mikor mit kell.
Fontos lenne, hogy a dúla ne luxus, hanem mindenkinek elérhető legyen. Ne attól függjön, hogy kinek mennyi pénze van.
Ezért is vannak mindig nonprofit kismamáim, akiket tudok kísérni, mert az élet mindig úgy rendezi, hogy az ingyenes mellé jön egy olyan anya, aki háromszor annyit ad. Évente maximum négy-öt kismamát szoktam vállalni, hogy ne csússzanak egybe a terminusok, és hogy mindenkire legyen fókusz. Szerintem fontos, hogy legyen idő, legyen figyelem, és hogy ott legyek, amikor kellek.
Mindegyik fázisban az a lényeg, hogy a családnak mi az igénye. Szülés után különösen jó, ha a dúla tudja külső szemmel nézni a családot, mert felfedezhet olyan problémákat, amiket belülről nehéz felismerni, kimondani, mint mondjuk a szülés utáni depressziót, amivel szakemberhez irányíthatja az anyukát. Vagy hogy az apa hogyan tud a baba életében részt venni. Az apának is nehéz időszak ez, mert kemény elvárások vannak vele szemben, hogy vegye ki a részét mindenből az újszülött körül, de neki ez nem jön olyan természetesen. A dúlától jobban elfogadják az apák és anyák a tanácsokat, mint egy másik családtagtól, mert én nem vagyok részrehajló, tudok tárgyilagos maradni velük szemben, így nincs konfliktus sem a családban.
„Biztos lesznek időszakok, amikor éppen kevesebbet találkozunk Szilvivel, mert jobban boldogulunk, hiszen minden korszaknak más az új kihívása. De azt gondolom, hogy ő állandó szereplője lesz már a mi családi életünknek.”
