A közelmúltban két divatmárka is hatalmas botrányba keveredett, amiért a gyerekeket nem megfelelő módon jelenítettek meg reklámkampányaikban. A spanyol divatház, a Balenciaga körül kialakult helyzetről mi is írtunk bővebben; az eset dióhéjban annyi, hogy a kétes értékű kampányban hat gyerek szerepelt, mindegyikük egy-egy plüssmackó formájú táskát fogott a képeken. Csakhogy a macik nagyon nem úgy néznek ki, mint amit szívesen odaadnánk egy kisgyerek kezébe: fekete monokli a szemük körül, a bundájuk tépett, és nem mellesleg necc pólóba és bőr hámba bújtatták őket; a fotó többi részén pedig borospoharak és egyéb (nagyon is felnőtteknek szóló) ajándéktárgyak hevertek a gyerekek körül. Nem sokkal a Gift Shop kampány posztolása után óriási felháborodás tört ki, hiszen a képek gyerekeket állítottak összefüggésbe BDSM-kellékekre emlékeztető tárgyakkal, az ügyben pereskedés is elindult. A heves társadalmi felháborodást követően a Balenciaga november 22-én az Instagramon kért bocsánatot a nyilvánosságtól, és a fotókat eltávolították az összes platformjukról.
A Benetton hasonló botránya múlt év decemberében tört ki, amikor az olasz szabadidős márka Instagram-fotóin gyerekek pózoltak fehérneműben, miközben „felnőttnek néztek ki”. A fotón az egyik kislány pamut melltartóban és fehérnemű szettben pózolt, karján cipzáras kapucnis pulcsival, míg a másik lány köntöst és mackós pólót viselt, amelynek végét részben a bugyijába tűrték. Az online netezők szerint a hirdetés szexualizálja a gyermekeket, és pedofíliára buzdít. Aggodalmukat fejezték ki a gyerekmodellek szülei miatt is, akik engedélyezték a képek készítését. A fotókat a már sokszor botrányba keveredető divatcég eltávolította a felületeiről.
A két ügy kapcsán felvetődhet a kérdés: milyen kép él a médiában a gyerekekről, és hogyan vesznek részt ők maguk ennek a képnek az alakításában?
„Aranyos kölyöktől az antiszociális kamaszokig”
A médiaszociológusok bizonyos mintákat találtak, hogyan jeleníti meg a média a különböző életkorú embereket. A gyerekek gyakran sérülékeny lényként vannak bemutatva, akiknek állandó felnőtt védelemre vagy felügyeletére van szükségük. A gyermekek és fiatalok médiában való megjelenítése befolyásolja magukat a gyerekeket és a társadalomban betöltött szerepükről alkotott véleményt is, de hatalmas hatással van arra is, hogy a felnőttek miként gondolkodnak a gyerekekről. Kutatások azt mutatják, hogy a gyerekek sokszor jelennek meg negatív kontextusban, hiszen a gyerekeket leggyakrabban erőszakos bűncselekmények áldozataiként vagy elkövetőiként mutatják be, de a pozitív megjelenítés kapcsán is előfordulnak olyan népszerű „karakterek”, sztereotípiák velük kapcsolatban, amelyek hamis képet festenek erről a korosztályról. Ezek a sztereotípiák a következők:
- A gyerekek „aranyosak” – ez egy gyakori sztereotípia, főleg a csecsemőknél, például a babatermékeket reklámozó reklámokban.
- „Kis ördögök” – a gyerekfigurák gyakori ábrázolása filmekben, drámákban, rajzfilmekben, stb.
- „Kis zsenik” – ez az ábrázolási mód akkor bukkan elő, amikor a média a csodagyerekeket dicsőíti, vagy hősként ábrázolja őket, mert nagyon intelligensek.
- Bátor kis angyalok – olyan gyerekek médiaábrázolása, akik valamilyen fizikai kihívással, fogyatékkal vagy halálos betegséggel szembesülnek.
- „Kis felnőttek” – amikor a média arra fókuszál, hogy a gyerekek mennyire tájékozottak és sok mindenről tudnak.
- Bűncselekmények áldozatai – vannak médiakritikusok, akik azzal érvelnek, hogy a bűncselekmények szerencsétlen áldozatává vált fehér gyerekek, pl. emberrablások, nagyobb médiafigyelmet kapnak, mint más etnikai hátterű gyerekek.
- „Kiegészítők, kellékek” – ilyenkor a médiatörténetek arra összpontosítanak, hogyan nevelik fel gyermekeiket olyan hírességek, mint Angelina Jolie vagy David Beckham.
A fiatalok, tinédzserek már leginkább életstílusban és identitásban képviseltetik magukat a médiában, hiszen az olyan iparágak, mint a zene- vagy a divatipar termékeikkel és szolgáltatásaikkal gyakran a fiatalokat célozzák meg. A tinédzserek médiában való megjelenítése néha negatív – viselkedésükről gyakran kiderül, hogy társadalmilag problémás. Ez a morális pánik jelensége, amikor a média erkölcstelennek állítja be a fiatalokat, és direkt olyan témákat vesz elő (antiszociális viselkedés, alkohol- és kábítószer fogyasztás), amelyek dühvel, indulattal teli válaszokat váltanak ki a médiafogyasztókból. Ezekben a kedvezőtlen ábrázolásokban figyelmen kívül hagyják a tinédzserek előtt álló kihívásokat vagy az általuk tett pozitív dolgokat.
Divatoldal gyerekekkel a francia Vogue 2010 decemberi számában
Egy 2018-as kutatásban azt vizsgálták, hogy az újságírók milyen nyelvezetet használnak a médiában a tinédzserek ábrázolása során. Három fő narratívát találtak: a fiatalok veszélyesek, védelemre van szükségük és éretlenek. Egy brit felmérésben több mint 2000 hír tartalmát tanulmányozták az összes vezető televíziós csatornán 2006 májusában. Összegzésük szerint a kamaszokat gyakran úgy ábrázolják, mint erőszakos fenyegetéseket a társadalomra nézve, és ritkán kapnak teret arra, hogy megosszák nézeteiket vagy véleményüket. Ez a tendencia nálunk is hasonló: magyar kutatók azt találták, hogy négyszer nagyobb a médiareprezentációja a bűnesetekkel kapcsolatba került gyerekeknek, mint bármilyen más gyerekcsoportnak. A média tehát sokszor egydimenziós képet közvetít a fiatalokról, amely félelemre és elítélésre ösztönöz a megértés helyett, és elvonja a figyelmet azokról a tényleges kihívásokról és problémákról, amelyekkel a fiatalok szembesülnek, mint például a mentális egészségügyi problémák. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány kutatása is hasonló eredményre jutott 2019-ben: a tudósítások itthon is csak ritkán célozzák a gyerekek véleményének bemutatását, de hiányzik az is, hogy a felnőttek kellően megerősítsék, támogassák őket abban, hogy merjenek és biztonságosan tudjanak kiállni a véleményük mellett.
Ami a gyerekek médiában való szexualizációját, vagyis szexuális megjelenítését illeti, a Medium szerint a serdülők szexuális megjelenítése egyre nagyobb aggodalomra ad okot a társadalomban, hiszen a reklám- és marketingügynökségek, folyóirat-kiadványok és zenei videók gyakran szexualizált módon ábrázolják már a nyolc éven aluli, többségükben lány gyerekeket is, hogy felkeltsék a figyelmet, növeljék a márka ismertségét, és termékeket értékesítsenek. Konkrét példa erre akár a Benetton vagy a Balenciaga kampánya is (persze nem ők egyedül), amelyek normalizálják ezt a képet a gyerekekről, kulturálisan elfogadottá tehetik a szexualizált megjelenítést. A jelenséget egyébként „vállalati pedofíliának” is nevezik, és nemcsak a divatiparban élnek vele:
2006-ban a Barbie Magazine tartalmának 74 százaléka szexuális jellegű volt.
A gyerekeknek szóló Barbie magazin 2006-os címlapja
Amikor a gyerek alakítja, milyen képet mutat magáról
A gyerekekről kialakított torz kép a médiában egyértelműen a felnőttektől származik. De mi van akkor, amikor a gyerekek maguk lesznek aktív alakítói annak, mit mutatnak magukról a nyilvánosságnak? Egyáltalán: a koruknak megfelelő, elbírható felelősség-e ez a számukra?
A legtöbb tinédzsernek a világon ugyanis van valamelyik közösségi média oldalon profilja, és napi szinten használja azt. A magyar TikTok-felhasználók 76%-a 11 és 18 év közötti fiatal, ez a közösségi oldal a felsősök és a középiskolások körében a legnépszerűbb. A legtöbb 18 év alatti fiatal fotókat oszt meg magáról az interneten, napi szinten. A képek mellett rövid videókat is posztolnak, élőznek, és mindezt a saját valódi nevükön teszik. Rendkívül könnyen beazonosíthatók, akár egy vadidegen felnőtt számára is, de akár céltáblájává válhatnak kortársaik zaklatásának is egy-egy rosszul megválasztott tartalom miatt.
A Logiscool magyar alapítású, mára nemzetközivé vált programozóiskola vezetője, Dr. Breuer Anita szerint ez ellen a tendencia ellen felnőttként nem sokat tehetünk, ezért az edukálás kiemelt fontosságú, és minél korábban érdemes elkezdeni a gyerekek digitális tudatosságának formálását, alakítását azzal kapcsolatban, milyen képet mutatnak magukról a közösségi médiában. Az iskola Digital Discovery kurzusa az online biztonságra és tudatosságra készíti fel a 2. és 3. osztályos gyerekeket, aminek része a saját reprezentációjuk is. Anitáék célja, hogy a gyerekek ne csak passzív felhasználói legyenek az okoseszközöknek, hanem alkotóivá is váljanak a digitális világnak. „Muszáj erről a témáról minél többet, minél több fórumon beszélnünk, mert úgy látjuk, a szülők sem mérik fel igazán, milyen és mekkora veszélyek leselkednek a gyerekeikre. A fiatalok egyre korábbi életkorban kapják meg az első készülékeiket. Öt-tíz évvel ezelőtt még harmadik-negyedik osztályban, ma már második osztályra vált általánossá a telefonhasználat. Ezért már ebben az életkorban érdemes elkezdenünk beszélni nekik az alapokról, arról, hogy vannak adataik, és ezeket felelősen kell kezelniük, idegenekkel nem megosztaniuk. Hogy a jelszó, a felhasználónév például egy ilyen személyes adat, érdekes módon sokszor teljesen új információ a gyerekeknek, mintha nálunk hallanák először. Kutatások is azt mutatják, hogy még mindig a 1-2-3-4-5-6-7-8 a legnépszerűbb jelszó” – mondja az alapító.
fotó: getty images
Minden gyereknél máshol húzódik a határ, mit tesz ki magáról ezekre a felületekre. A fő szabály az, amit a kurzuson is tanítanak, hogy ha a gyereknek komfortos a tartalom, ha a szüleinek is megmutatná a fotót, akkor nincs gond. Breuer Anita úgy látja, a gyerekeknél nagyon nagy az igény a közösségi média használatra, ami egyébként hasznos, sőt elengedhetetlen eszköz is lehet az életükben, hiszen azon tartják a kapcsolatot a kortársaikkal, vagy kapnak leckét az iskolában. Ezért a cél nem a tiltás, hanem hogy megtanítsák őket vállalható és minőségi tartalmakat készíteni – legyen szó egy iskolai kiselőadásról, egy családi, baráti esemény megörökítéséről. A kurzusokon a gyerekeknek idővel leesik, hogy ez a fajta tartalomkészítés nem is annyira könnyű feladat, megvannak a maga szabályai. És bár a kevésbé minőségi tartalmak előállításával is lehet lájkokat szerezni, a Logischoolnál egyfajta önrefkeltív gondolkodást is igyekeznek átadni a gyerekeknek, rávilágítani például arra, hogy ami most nyolcévesen jó ötletnek, poénnak tűnik, nem biztos, hogy öt év múlva is az lesz majd.
Ha a közösségi média reprezentációról van szó, a szülők sem mindig viselkednek felelősségteljesen. Egy felmérés szerint, alighogy kibújik a gyerek erre a világra, a szülő elkezdi posztolni róla a képeket a Facebookon és Instagramon. A gyerekek 92 százaléka jelen van fotókkal az interneten, mire elérik a kétéves kort. A Hintalovon szakértői szerint veszélyes, amikor a szülő túlhasználja a közösségi médiát, vagyis „sharentingel”, ezzel növelve a gyerek digitális lábnyomát, hiszen a fotók megosztása a széles közönséggel szintén olyan adatok és információk nyilvánosságát jelenti, amelyek alapján a gyerek beazonosítható, megtalálható, és lehetőséget ad arra is, hogy a bizalmába férkőzzenek. Arról nem is beszélve, hogy „a gyerek életével kapcsolatos folyamatos posztolás súlyosan sértheti a gyerek magánélethez való jogát, és gyakran alapot ad online zaklatásnak is.” Anita szerint a most 30-40 éves szülők nem készen kapták a digitális világot, hanem fokozatosan belenőttek, ezért senki sem tanította meg nekik a közösségi média felelős és biztonságos használatát. A Logischoolnál ezért nekik is adnak tanácsot, hogyan kezeljék a felületet, hogyan váljanak mintává a gyerekeik számára, milyen szűrővel, beállítással, applikációval védjék a gyerekeiket a nem nekik való tartalmaktól.
