A Nemzetközi Büntetőbíróság két orosz ellen emelt vádat háborús bűnök miatt Ukrajna megszállásával kapcsolatban. Az egyik Vlagyimir Putyin, a másik pedig Maria Lvova-Belova, Putyin gyermekjogi biztosa.
Amikor a VICE News megkérdezi tőle, hogy háborús bűnös-e, csak mosolyog: „Ez vicces. Anya vagyok. Ez mindent elmond. Háborús bűnös? Miről beszélsz?”
Miután a Wall Street Journal riporterét, Evan Gershkovich-ot a közelmúltban alaptalan kémkedés vádjával letartóztatták, majdnem az összes amerikai újságíró elhagyta Oroszországot. Ennek ellenére a VICE újságírói mégis jóváhagyást kaptak arra, hogy leüljenek azzal a nővel, aki a háború eddigi legkirívóbb bűncselekményeinek középpontjában áll.
Putyin mellett Lvova-Belovát ukrán gyerekek tömeges elrablásával vádolják. Az ukrán hatóságok szerint 19 544 gyerekről van szó.
Lvova-Belovát az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és az Európai Unió szankciós listára helyezte.
Maria Lvova-Belova háborús bűnőkért vádolják. Fotó: SEFA KARACAN / ANADOLU AGENCY / ANADOLU AGENCY VIA AFP
Lvova-Belova jól felkészült az interjúra. Nyugodtan ül, és udvariasan válaszol az amerikai újságíró kérdésére. Azt mondja, nincs titkolnivalója, és tagadja, hogy bármi rosszat tett volna.
„Először is, Oroszország nem ismeri el a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát” – mondja egy fordítón keresztül. – Egyébként nem teljesen értem, mivel vádolnak minket – nem volt hivatalos dokumentum.”
Lvova-Belovát a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa szerint „gyermekek törvénytelen kitoloncolása és átszállítása” miatt vádolják Ukrajna megszállt területeiről az Orosz Föderációba. Ő maga is elismeri, hogy több ezer gyermeket hoztak Oroszországba olyan területekről, mint Mariupol, Herson, Zaporizhzhia és Harkiv. Ezekről a helyekről rövid időre az ukrán gyerekek nyári táborokba kerültek, amelyek az oroszok által megszállt Krímtől egészen Kelet-Szibériáig terjedtek. Az oroszok által megszállt területeken néhány szülő azért engedte el gyermekeit, mert féltették otthoni biztonságukat. Egyesek azt mondják, hogy becsapták őket, vagy kényszerrel érték el, hogy elváljanak gyerekeiktől.
„A helyzet feszült volt – mondja Lvova-Belova – a gyerekek folyamatosan nagyon nehéz pszichés állapotban voltak… És amikor a szülőknek felajánlották, hogy ingyen küldik őket nyaralni, természetesen mindenki azonnal és örömmel egyetértett.”
De a genfi egyezmények értelmében – amelyet Oroszország is aláírt – , a gyermekeket humanitárius okokból csak ideiglenesen lehet kitoloncolni, ráadásul egy harmadik fél országába, és nem a háborúzó agresszoréba.
A frontvonalak eltolódása óta sok gyerek az Oroszország által elcsatolt területen ragadt, a táborokban oroszbarát propaganda alá került, és gyorsított orosz útlevelet kapott.
Lvova-Belova egyenesen visszautasítja a deportálás és az agymosás vádját. „Ezek a gyerekek azokból a régiókból származnak, amelyek Oroszországként ismerték el magukat… Oroszul beszélő gyerekekről van szó, olyan gyerekekről és szülőkről, akik kifejezték vágyukat, hogy egy nagy Oroszországgá váljanak.”
A gyermekjogi biztos azonban elismeri, hogy ezeket az ukrán gyerekeket mostanra orosz családok nevelik, miután tavaly Putyin elnököt arra kérte, írjon alá egy rendeletet, amely egyszerűsítette, hogy az ukrán gyerekek orosz útlevélhez juthassanak.
Ukrán katona evakuál egy gyereket 2022. március 7-én, Iprinből (Fotó: Diego Herrera/Europa Press via Getty Images)
Ő maga egy 16 éves fiút, Philipet fogadott be Mariupolból, a háború eddigi egyik leghosszabb és legvéresebb csatájának helyszínéről. A város gyakorlatilag a földdel vált egyenlővé tavaly egy hosszan tartó bombázás során, és százezrek rekedtek ott. Orosz bombák záporoztak egy szülészetre. Légicsapás érte a több száz civilnek, köztük számtalan gyereknek otthont adó színházat. A humanitárius folyosókat nem sikerült biztosítani.
„A szívem hívott hozzá– a mariupoli csoport tagja volt, amelyet evakuáltunk a tényleges aktív ellenségeskedések után – a pincékben találták meg őket – mondja Lvova-Belova egy 31 gyerekből, főleg tinédzserekből álló csoportra utalva. – Beszéltünk velük, és tudod, a szívem kihagyott egy ütést, és rájöttem, hogy ez az én gyerekem.”
Az oroszországi életet élvező ukrán gyerekeket bemutató hírek és videók rendszeresen megjelennek az orosz állami médiában. Egy évvel az invázió után a moszkvai Luzsnyiki stadionban egy hatalmas ünnepségen egy síró 13 éves lányt arra biztattak, hogy öleljen meg egy orosz katonát:
Köszönöm, Jurij bácsi, hogy megmentett engem, a húgomat és több százezer gyermeket Mariupolban.
Lvova-Belova szerint „ezek hétköznapi emberek őszinte érzelmei, és szó sincs semmiféle propagandáról”.
„Nem használunk gyerekeket politikára. Ott (Ukrajnában) sajnos előfordul… Láttam ezt a sajtótájékoztatót, ahol három ukrán gyerekkel interjút készítettek, és azt mondták, a táborban megverték őket, nem adtak nekik enni és inni.”
Mondata olyan ukrán gyerekek nyilatkozataira vonatkozik, akik hosszú oroszországi táborokban töltött idő után tértek haza, hírük címlapokra került a világsajtóban. Ezek a gyerekek azt állították, hogy botokkal verték őket, mert ukránbarát nézeteiket fejezték ki, és megtagadták tőlük az ételt és az ágyneműt.
A gyermekügyi biztos azt állítja, hogy megvizsgálja ezeket az állításokat, bár ezeket „abszurd” „álvádaknak” tartja.
„Mindenről, ami ezekkel a gyerekekkel vagy pillanatnyi tetteinkkel kapcsolatos, teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy egy cseppnyi politika sem volt benne. Csak az empátia volt, csak a szeretet, csak a vágy, hogy megvédjük azokat a gyerekeket, akik ilyen vagy olyan helyzetbe kerültek, és ezért biztosan állíthatom, hogy nem szégyellem egyetlen tettemet sem, mert ez mind a gyerekekért van, és a gyerekek érdekében.”
Maria Lvova-Belova és Putyin. Fotó: Mikhail Klimentyev / SPUTNIK / AFP
Lvova-Belova azt mondja, hogy szoros kapcsolatban áll Putyinnal, aki elmondása szerint elégedett az eddigi erőfeszítéseivel. A háborús bűnök vádja csak megkeményíti az elhatározását, hogy folytatja munkáját – mondja. Vagyis továbbra is azon dolgozik, hogy deportálja a gyerekeket a konfliktusos területekről. Most Bahmut városából viszik el őket, a háború leghevesebb harcainak színhelyéről, ahol az ukrán csapatok próbálják kivédeni az orosz erők támadását.
Arra a kérdésre, hogy személyesen nevelne-e még gyereket Ukrajnából, nevetve az válaszolja, nem egy ragadozó, nem tervez elvinni senkit.
