„Feminizmus és férfijogok – rivális mozgalmak vagy szövetségesek” címmel hirdetett vitaestet a CEU Demokrácia Intézet és a CEU Bibó István Szabadegyetem.
A meghívott szakértők között volt Nógrádi Noa nőjogi szakértő, Halász Géza a Férfihang Civil Társaság alelnöke, Hadas Miklós genderkutató, egyetemi tanár, Szujó Flórián Zoltán a Modern Férfipolitikáért Mozgalom alapítója és Szil Péter, a Stop-Férfierőszak Projekt alapítója.
„A nemek közötti egyenlőség javítását célzó mozgalmak hagyományosan a nők elnyomásán akartak változtatni. A feminizmus előretörése után ma egyre több fejlett országban jelennek meg a férfijogi mozgalmak is, amelyek felhívják a figyelmet a férfiak vélt kihívásaira és problémáira, legyen szó a mentális egészségről, testi autonómiáról vagy a hadkötelezettségről. A férfijogi követelések ugyanakkor egyaránt kivívják a konzervatívok és egyes nőjogi szervezetek haragját; előbbiek a társadalmi kohézió megbomlását, utóbbiak a nők hátrányos helyzetének relativizálását látják a kezdeményezésben” – írták a szervezők az esemény felvezetőjében.
Nő – és férfijogok vagy emberi jogok?
A vitaest első kérdése az volt, hogy kell-e külön nő – és férfijogokról beszélni, vagy elég csupán azt meghatározni, hogy mik az emberi jogok. Nógrádi Noa kiemelte: a nőjogokról azért fontos beszélni, mert a nők évszázadokon át elnyomott társadalmi csoport voltak, akikre nem vonatkoztak az emberi jogok.
Balról jobbra: Halász Géza, Szujó Flórián és Nógrádi Noa a vitaesten.
Fotó: Varró Gabriella
Szujó szerint is érdemes külön is beszélni a két fogalomról az emberi jogokon belül, főleg azért mert másfajta sérelmeket szenvedek el a férfiak és a nők. A Modern Férfipolitikáért Mozgalom képviselője hozzátette: még a nőjogok esetében sok előrelépés történt, a férfiak jogsérelmei nem kerülnek orvoslásra. Szujó szerint a férfiak elleni diszkrimináció példája a hadkötelezettség és a gyermekelhelyezés is. Az aktivista szerint az sem véletlen, hogy a kisfiúk rosszul teljesítenek az iskolában és hogy a férfiak között nagyobb az öngyilkosok aránya.
Halász Géza úgy véli, hogy egy ideális világban nem kellene külön férfi és női jogokról beszélni, de mivel nem ideális világban élünk, ezért jó külön venni a kettőt.
Hadas Miklós szociológus szerint a jogalkotásban fontos, hogy univerzális, mindkét nemre vonatkozó szabályok szülessenek, de fontos a kisebbségi helyzetben lévő nem érdekeinek a védelme is. Ilyen lehet egy kvóta, ami itthon a nőkre vonatkozna, de a skandináv országokban például a férfiakra.
Szil Péter csatlakozott Nógrádihoz és kiemelte: jogok csak jogtalansággal szemben tudnak megfogalmazódni, a nőjogi mozgalmak létrejötte is ehhez köthető. A Stop-Férfierőszak Projekt alapítója hozzátette, ő is vezet férfi csoportokat, tudja, hogy a férfiaknak is vannak problémái, ám ezek nem az esélyegyenlőség hiányából fakadnak.
Éri-e diszkrimináció a férfiakat?
Az este egyik központi kérdése az volt, hogy éri-e negatív diszkrimináció a férfiakat és ezen keresztül van-e létjogosultsága a férfijogi mozgalmaknak.
Halász Géza szerint az élet több területén is láthatók a férfiak elleni hátrányos megkülönböztetés jelei – szerinte az, hogy a férfiak rövidebb ideig élnek, nagyobb arányban lesznek öngyilkosok, nagyobb arányban esnek ki az oktatásból és rosszabb az egészségi állapotuk mind emiatt van.
A férfijogi aktivista az is nehezményezte, hogy még a nők 40 év után korkedvezményesen nyugdíjba vonulhatnak, a többségében férfiakat érintő veszélyes foglalkozásúak (fegyveres és rendvédelmi dolgozók) korengedményes nyugdíját megszüntette a kormány. Halász kiemelte: az sem igazságos, hogy a négy gyerek utáni szja-mentesség is csak a nőknek jár.
A férfimozgalmakra azért van szükség, hogy fellépjenek az igazságtalanság ellen. Nem a nőktől szeretnék elvenni a jogokat, csak egyenlőséget akarnak – összegezte a Mi Hazánk Mozgalom politikusaként is tevékenykedő Halász.
Szil Péter szerint bár a Halász által felsorolt problémák részben valósak, tévedés lenne őket esélyegyenlőségi kérdésként kezelni. Az aktivista elmondta: bár tény, hogy a fiúk rosszabbul teljesítenek az iskolában és kisebb arányban jutnak be az egyetemre, a szakmai életben mégis gyorsabb az előrejutásuk és még az elnőiesedett területeken is több a férfi vezető.
Hadas Miklós (b) és Szil Péter (j)
Fotó: Varró Gabriella
Az egészségügy kérdésében Szil egy statisztikát hozott fel, ami szerint a nők egészségi állapota válás vagy megözvegyülés után javul, míg a férfiaké romlik. Ennek nem az áll a hátterében, hogy az egészségügy diszkriminálja az egyedülálló férfiakat, hanem az, hogy eltűnik mögülük a női gondoskodás. A feminista aktivista azt is kiemelte: a nők életük során rengeteg úgynevezett láthatatlan munkát végeznek, amiért sem fizetést nem kapnak, sem a nyugdíjalapba nem számolódik bele.
Nógrádi Noa hozzátette: az öngyilkosságok aránya is megtévesztő lehet, ugyanis nem arról van szó, hogy a nők nem akarnak öngyilkosok lenni, hanem arról, hogy sokan a tőlük függő hozzátartozók (pl. gyerekek) miatt nem teszik meg. Ezért van az, hogy a nőknél magasabb arányban figyelhető meg például az önbántalmazás.
A nőjogi szakértő szerint a férfijogi mozgalmak azért nagyon veszélyesek, mert olyan emberek rezonálnak velük, akik később akár erőszakos cselekményeket is elkövethetnek. Nógrádi felhozta Alek Minassian példáját, aki tömeggyilkosságot követett el néhány éve Kanadában az úgynevezett incel mozgalom nevében. Nem példátlan, hogy a nők elleni erőszak férfijogi törekvésekből fakad – tette hozzá.
Történelmi hátrány: volt vagy nem?
A vitaestet általánosságban az jellemezte, hogy a vitázó felek teljesen más értelmezési keretek között beszéltek egy adott témáról: ezt legjobban az a kérdés mutatta meg, amely arról szólt, hogy érte-e egyáltalán hátrány a nőket a történelem során.
Szil Péter úgy vélte, hogy a sok évszázados nőket érintő diszkrimináció felszámolásához olyan intézkedésekre van szükség, amelyek segítik a nők esélyegyenlőségét és kompenzálják a történelmi hátrányokat. Ez adott esetben pozitív diszkrimináció, vagyis olyan politikák és intézkedések bevezetését jelenti, amelyek elősegítik a nők egyenlő részvételét és előrehaladását a társadalomban.
Ezzel szemben Halász Géza arról beszélt, hogy az elmúlt évszázadokban nem voltak elnyomva a nők, csupán más társadalmi szerepeket töltöttek be, mint a férfiak.
Hadas Miklós szerint ez a vélekedés teljesen szembe megy az lapvető történelmi tényekkel. Az ókortól visszavezethető, hogy a társadalmakban a nőkre kevesebb, korlátozott jogkör vonatkozott, mint a férfiakra. A szociológus példának megemlítette, hogy egészen a 12.századig a férjnek joga volt megölni a feleségét, ha az nem tőle esett teherbe.
A közönség soraiból egy történész is megjegyezte: amit Halász állít, az egyszerűen nem igaz.
