A menzával kapcsolatos rémtörténeteknek se szeri, se száma, amire sokáig annyi volt a vigasz, hogy nem a legjobb a kaja, de legalább olcsó. Azonban most már az olcsóság sem igaz, hiszen ha nincs három vagy több gyerek, és még gyermekvédelmi támogatásra sem vagy jogosult, akkor teljes áron 20 ezer forint körüli összegbe kerül egy hónapra a menza egy alsósnak.
Igaz, hogy ebben nemcsak az ebéd, hanem a tízórai és uzsonna is benne van, és azon lehet esetleg spórolni, hogy mi magunk csomagolunk ezekre a kisétkezésekre ételt a gyereknek, és csak az ebédet fizetjük be, de akkor is 10 ezer körül lesz az ebédbefizetés az iskolában.
A drágulás borítékolható volt
Várható volt, hogy lesz áremelkedés a menzán is, hiszen minden alapanyag duplájába kerül lassan, úgyhogy a 20-30 százalékos drágulás emiatt szakadt a nyakunkba. A menza drágulásának mértéke területenként eltérhet, leginkább attól függ, hogy az önkormányzatok mennyit tudnak átvállalni a szülőktől a különbözetre. A saját kerületemben nem túl sok sokat, mert szeptemberre 18 ezer forintot fizettem a menzára, amitől egy pillanatra azért le kellett ülnöm mélyeket lélegezni.
A röpke felmérésem során több szülő is azt nyilatkozta, hogy a drágulás mellett még nagyobb baj, hogy szörnyű az étel, amit ezért az árért a gyerekek elé raknak.
Szerencsémre ez az én gyerekeimnél például nem volt gond, annyira mindenevők voltak az általános iskolában, hogy még rajongani is tudtak egy-egy menzás kajáért. Azóta is hallgatom – pedig már kamaszok –, hogy miért nem tudok olyan finom tejbegrízt csinálni, mint a menzán volt, vagy hogy azt a zöldborsófőzeléket és paradicsomlevest sem tudom reprodukálni, pedig mennyire szerették. Valószínűnek tartom, hogy a menzakaják titka az alapanyagokon való spórolás, úgyhogy lehet, hogy kipróbálom legközelebb minél kevesebb tejből készíteni a tejbegrízt és nem agyalni a paradicsomlevesen a fűszerezéssel.
„A gyerekeim inkább éhenhalnak”
A gyerekek többsége azonban nem olyan pozitív az iskolai menzával kapcsolatban, mint az én gyerekeim, úgyhogy a szülőknek főhet a feje, hogy sok pénzért még éhezik is a gyerek a suliban. Bár nem minden iskolában kötelező a menzát befizetni, de általában – főleg alsó tagozatban – nem opció az, hogy otthonról vigyen a gyerek főtt ételt és felmelegítsék neki az ebédnél a konyhán. Egy anya név nélkül mesélt arról, milyen problémái vannak a közétkeztetéssel:
„A gyerekeim inkább éhen halnak, mint hogy megegyék a menzakaját. Nem tudom, miért taszítja őket ennyire, de teljesen felesleges befizetni őket, alig van olyan nap az évben, amikor úgy jönnének haza, hogy ettek a suliban ebédet.
Pedig amúgy itthon sem homárt eszünk lazaccal, a szokásos magyar konyhát viszem, olyan ételeket főzök, mint amiket a menzán is adnak, és itthon boldogan megeszik, ott meg elutasítják már ránézésre.
Kérdeztem a suliban, sajnos nem lehet olyat csinálni, hogy én küldjek be ételt a gyerekekkel ebédre, élelmiszer-biztonsági okokra hivatkozva utasították el a kérésemet. Ha valamilyen ételallergiája lenne a gyereknek vagy speciális diétára lenne szüksége, akkor szakorvosi igazolással kérhetnék külön ételt a számára. Szóval maradt az, hogy fizetjük a 10 ezreket a semmire a menzán.”
Menza más országokban
Itthon a menza nem épp pozitív tehát, de mi a helyzet a világ többi részén? A Scarymommy magazin feltette a körkérdést az olvasóinak, akik küldtek példákat az iskolai étkeztetési programokról több országból is.
„Kanada, Mexikó és Argentína azon országok közé tartozik, ahol jellemzően nem szolgálnak fel déli iskolai étkezést – olvashatjuk a körképben. – Az utóbbi kettő esetében ez elsősorban a hagyományos iskolai napirendnek tudható be.
A gyerekek gyakran vagy délelőtti vagy délutáni iskolai oktatáson vesznek részt, így lehetőségük van otthon ebédelni.
Az otthoni ebédelés jól hangozhat, de az élelmezési bizonytalansággal küzdő családok számára ez a hiány káros hatással lehet a gyermekek egészségére (nem is beszélve a szülőkre nehezedő plusz stresszről, amit a további étkezés biztosítása jelent). Mivel tény, hogy a megfelelő táplálkozás hozzájárul a jobb tanulmányi sikerhez, nem volt meglepő, hogy a tanulóknak a legegészségesebb iskolai étkezést kínáló országok közül néhányan a legjobb oktatási rendszerek közé tartoznak.”
Belgium
„A gyerekek itt nagyon alapvető, kevés hozzávalóból készült ebédet kapnak. És nincsenek üdítő- vagy snack-automaták” – Thomas N.
Példák tipikus menzai ételekre:
- frissen főtt leves;
- csirke vagy hús rizzsel vagy burgonyával, hal (péntekenként) és zöldségkörettel;
- friss gyümölcs és joghurt;
- fagylalt, puding, sütemény desszertként (péntekenként).
Finnország
„Finnországban 1948 óta minden diák számára ingyenes étkezést biztosítanak. Abban az időben az ország rendkívül szegény volt, és ezzel igyekezett az állam segíteni az állampolgároknak az élelmezésben. Manapság a program a méltányosság példája a gyakorlatban: mindenki ugyanazt eszi, együtt. A középiskolákon keresztül folytatódik, és még az egyetemi hallgatók (és tanárok!) is kiváló minőségű és rendkívül jól támogatott meleg étkezést kapnak az egyetemen” – Sage B.
Példák tipikus menzai ételekre:
- büfé jellegű: finn ételek, többek között halászlé, halas vagy húsos gratin, kolbászos burgonyás hash (összepirított zöldséges, krumplis egytálétel, svédül pyttipanna), húsgombóc és burgonyapüré, valamint rozskenyér vajjal;
- friss zöldségek, saláták és gyümölcsök.
Franciaország
„Az iskolai ebéd kötelező – kivéve, ha valaki extrém allergiás –, nincs lehetőség csomagolt ebédre. Egy adott településen belül minden iskolában ugyanaz az ebéd. Ha jól tudom, az étlapokat havonta tervezik meg, és a cél a változatosság biztosítása. Néhány hónapnak van egy témája, például, hogy minél több helyben beszerezhető alapanyagot használjanak fel. A desszert is rendszeres része az iskolai ebédeknek, ma például csokoládé mousse van, tegnap eperkrém volt. Az édes ételeket egy kiegyensúlyozott, tápláló étkezés egyik részeként kínálják, és nem emelik piedesztálra azzal, hogy csak különleges alkalmakkor fogyasztják őket” – Gina D.
„Ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük, hogy a francia iskolai ebédek miért tartoznak a világ legegészségesebbjei közé, meg kell értenünk az ételek szerepét a francia kultúrában és a francia társadalom időtálló, íratlan szabályait.
A franciák világszerte ismertek a nagyszerű ételek és borok iránti szeretetükről, de ez nem csak az ételekről szól.
Az evés a művelésről, a főzésről, a kóstolásról és az élvezetről szól; a megosztásról, a nagylelkűségről, a szorgalomról, a tiszteletről, a minőség iránti elkötelezettségről, a hagyományokról, a közösségről, a kultúráról, a történelemről, az ünneplésről, a büszkeségről, a családról, a barátságról és az életről” – írja Rebeca Plantier a French School Lunch: Why delicious and nutritious cafeteria food is a national priority in France könyv szerzője.
Példák tipikus menzai ételekre:
- friss hal, báránykolbász, sült csirke, borjúhús;
- sáfrányos rizs, quinoa, tésztafélék, friss kenyér;
- friss zöldségek, saláták és gyümölcsök;
- joghurt, friss sajtok;
- különféle francia desszertek.
Japán
„Az étlapokat táplálkozási szakértő találja ki, és szezonális, helyben termelt alapanyagokból készült ételeket tartalmaznak a hagyományos japán, nyugati, kínai és okinawai ételek mellett” – Misu A.
Példák tipikus menzai ételekre:
- friss hal, grillezett húsok és csirke;
- rizs;
- leves;
- gyümölcsök, zöldségek és tengeri növények.
Nem irigykedés miatt hoztuk el más országok menzáját, inkább csak okulásként, hogy lehet jó is az, ami itthon valamiért nem annyira működik. Márpedig a gyerekek egészséges étkeztetése abszolút közérdek és az iskolai teljesítmény is függhet tőle.
A vizsgálatok szerint a nem megfelelő táplálkozás összefüggésbe hozható a tanulási és szociális fejlődés zavarával. Egy tanulmányban a kutatók adatokat gyűjtöttek alacsony jövedelmű diákoktól egy általános ingyenes reggeli program bevezetése előtt, majd hat hónappal később. A reggeliztetési program előtt a tanulók egyharmada „táplálkozási kockázatnak” volt kitéve, és a tanulók körében alacsonyabb volt a jelenlét, illetve gyakoribb a késés, a szorongás és az agresszió. Hat hónap elteltével a táplálkozási kockázatot csökkentő tanulók – azaz akik azóta kaptak rendszeresen reggelit – ezeken a területeken javulást mutattak. Az iskolai menza kérdése tehát jóval túlmutat azon, hogy a gyerekek válogatósak vagy sem, a megfelelő táplálékon a következő nemzedék jövője is múlik.