Gyilkos gyerekek

Az utóbbi években rendre mi is beszámolunk arról, hogy kisgyerekek sebesítettek meg halálosan másokat, általában a szüleiktől lopott fegyverrel. Ezek közül a legtöbb véletlenül, balesetből történik, de néha előfordul, hogy szándékosan ránt fegyvert a gyerek: tavaly például egy 10 éves fiú a Wisconsin állambeli Milwaukee-ban agyonlőtte az anyját, mert az nem volt hajlandó VR-eszközt venni neki. A fiú, aki négyévesen már a család kutyáját a farkánál fogva pörgette, állítólag nem sírt és semmilyen megbánást nem tanúsított. A wisconsini törvények értelmében a 10 évesnél fiatalabb gyerekeket súlyos bűncselekményekért ugyanúgy vádemelés alá lehet vonni, mint a felnőtteket, ha 18 éves kora után ítélik el, akár 60 év börtönt is kaphat.

Az esetek többsége általában Amerikában történik, ahol több gyerek hal meg iskolai mészárlásban, mint közúti balesetben. Az adatok évről évre rosszabbak, de a fegyvertartás szabályozását még mindig nem lehet lenyomni a republikánusok torkán.

A következő gyilkosságokat azonban nem is véletlenül és nem is kamaszok követték el, hanem egészen kicsi gyerekek, különös kegyetlenséggel.

Retta McCabe, 4 éves

Retta McCabe 1893-ban, a New York állambeli Troyban született. Igazi Jekyll és Hyde volt: a mosolygós, nevető szemű, kis grübedlikkel rendelkező gyerekből egy pillanat alatt vált fékezhetetlen kis démon, akitől a családja is rettegett. Szülei és pszichológusa is „démonikus rosszindulatot” tapasztalt rajta, amikor a jókedvű, huncut gyermek hirtelen valamiért dühbe gurult. Egy nap Retta a szüleivel és testvéreivel közös otthonunk padlóján játszott, amikor a kislány hirtelen felállt, megragadta csecsemő testvérét, és hevesen a földre dobta. Mielőtt bárki reagálhatott volna vagy bármit is tehetett volna, hogy segítsen a kisfiún, Retta felugrott öccsére, és tovább taposta és verte, míg végül a szülei le nem rángatták róla. Mikor Rettával közölték, hogy öccse a kórházban meghalt, a kislány jókedvűen nevetett.

Forrás: The American Magazine of the New York Journal

Néhány héttel később Retta a helyi vasútállomás előtti vasúti síneken kóborolt. Állítólag az arra járó hölgyek elájultak az ijedtségtől a mosolygós kislány furcsa viselkedése miatt. Retta ugyanis minden erejével megpróbált úgy helyezkedni a síneken, hogy egy vonat eltalálja, de a helyiek ezt természetesen nem engedték, a rendőrség pedig biztonságos helyre szállította. Bár a kislány pici volt és mindössze négyéves, a rendőröknek többször félre kellett állniuk a kocsival, hogy ne bántsa őket a kislány. A tiszteknek nem volt más választásuk, mint egy cellába zárni a tébolyult gyermeket, hogy mindenki biztonságban legyen. A cella rácsai mögött azonban a kis Retta tövestől tépni kezdte szőke tincseit, majd egyik pillanatról a másikra egyszerűen megnyugodott, és újra boldog, mosolygós, vidám és nevető kislánnyá változott.

A törvény nem tudott igazán mit kezdeni a gyerekkel, és azt sem tudni, mi történt vele. Egy kis időre gyermekotthonba vitték, de ott a dajkákat és a gyerekeket is rendszeresen bántalmazta. Egy korabeli beszámoló szerint 

Az utolsó hír róla egy 1934-es apróhirdetés, amelyet Retta szüleinek ügyvédje fogalmazott, és melyben eltűntként keresték a kislányt.

Carl Newton Mahan, 6 éves

A kentuckyi Painstville-ben 1922. szeptember 22-én született Carl Newton Mahan jó fiú volt, aki szeretett a szabadban lenni és játszani a barátaival. Az idilli gyermekkor egészen 1929. május 18-ig tartott, amikor is az ártatlan kisfiúból hidegvérű gyilkos lett. A hatéves Carl zsebpénzt akart keresni, ezért elrohant barátjához, a nyolcéves Cecil Van Hoose-hoz, és megkérte, hogy vegyen részt fémhulladék vadászatában, amelyet aztán eladhat a helyi ócskavas telepnek. Amikor Carl rábukkant egy jól fizető fémhulladékra, felvette, és büszkén megmutatta Cecilnek. Cecil válaszul elvette Carltól a fémet, és arcon ütötte a fiatal fiút, amikor az panaszkodni kezdett. Carl dühében hazarohant, egy széket vonszolt a szekrény elé, felállt rá, és levette apja sörétes puskáját, majd sietve elhagyta házát Cecil keresésére. Abban a pillanatban, amikor a hatéves meglátta Cecilt, azt mondta a fiúnak, hogy le fogja lőni. Így is lett, Carlt letartóztatták, egy héttel később pedig bíróság elé állították.

„Hány gyereknek kell még meghalnia?” – a 3 legmegrázóbb iskolai lövöldözés az Egyesült Államokban

Miután egy zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben elmesélte a történetet a meghökkent esküdteknek, felmászott az asztalra, és a tárgyalás hátralévő részében ott aludt. Az esküdtszéknek mindössze harminc percbe telt, hogy megállapodjon abban, hogy a hatéves gyerek valóban bűnös, a tanácsvezető bíró pedig tizenöt év javítóintézetet szabott ki rá. A nyilvános felháborodás azonnali volt, és hatalmas nyomás hatására a kisfiút 500 dolláros óvadék ellenében a szüleihez engedték. Nem sokkal ezután a körzeti bíróság egyik bírája hatályon kívül helyezte az eredeti ítéletet, és „eltiltó végzést” állított ki helyette. Az írás azt állította, hogy a körzeti bíróság bírája túllépte hatáskörét, amikor megengedte, hogy Carl esetét esküdtszék előtt tárgyalják. Carl Newton Mahan életéről és hollétéről keveset tudunk, az egyetlen ismert információ az, hogy egy másik városba költözött Kentucky államban, ahol harmincöt évesen, 1958-ban meghalt.

Forrás: Getty Images

Dedric Owens, 6 éves

Kayla Renee Rolland egy hatéves amerikai kislány volt a michigani Mount Morris Townshipből, akit 2000. február 29-én lőtt agyon egy hatéves osztálytársa a Buell Általános Iskolában. Azon a végzetes napon Kayla Rolland épp az asztalát takarította le, mielőtt informatika órára ment. A legtöbb osztálytársa már a folyosón sorakozott, tanárukkal, Alicia Judd-dal együtt. Kayla és osztálytársa, a hatéves Dedrick Owens szót váltottak, veszekedtek. Eztuán Dedrick előhúzott egy 0,32-es kaliberű pisztolyt, és az osztályteremben lévő másik két lányra szegezte. Aztán Kaylához fordult, és azt mondta: „Nem kedvellek!” Egyesek szerint Kayla így válaszolt: „Szóval?” Owens ezután meghúzta a ravaszt, és halálosan mellkason lőtte a hatéves Rollandot. Amikor Judd meghallotta a lövést, visszatért az osztályterembe, és mobiltelefonjáról hívta a 911-et. Owens visszatette a fegyvert az íróasztalába, menekülni próbált, de az iskola illetékesei megállították. A helyszínre érkező mentősök megállapították, hogy Rolland erősen vérzik, a kislány a kórházban hunyt el.

Owens családi helyzete zűrös volt. Apja feltételes szabadság megsértése miatt került börtönbe, miután illegális kábítószer-terjesztés miatt ítélték el. Édesanyja is ismert droghasználó volt, és kilakoltatták otthonából. Owens zaklatott gyerek volt, rendszeresen került bajba osztálytársai bántalmazása miatt, emiatt dühkezelési órákon kellett részt vennie. Mivel Owenst még csak hatéves volt, nem vádolhatták meg semmiféle bűncselekménnyel.

A Genesee megyei ügyész megjegyezte, hogy a legtöbb állam törvényeinek értelmében a hétévesnél fiatalabb gyermekek nem képesek megérteni tetteik következményeit. Dedric Darnell Owens, a fiú apja viszont kijelentette, hogy azonnal tudta, hogy fia részt vett a Buell Általános Iskola lövöldözésében. „Hideg, émelyítő érzés kerített hatalmába… Tudtam, hogy a fiam lőtt” – mondta. Amikor megkérdezték tőle, hogy lehetett ebben ilyen biztos, Owens kijelentette: „Múltbeli erőszakos cselekedetei miatt.” Owens elmondta, hogy fia „erőszakos filmeket és tévét nézett”. Egyszer Owens megkérdezte a fiát, hogy miért harcolt folyton más gyerekekkel, és a fia azt válaszolta: „Mert utálom őket”.

Owenst egy meg nem nevezett magániskolába íratták be a michigani Flintben, az állam állta a költségeket. Rolland meggyilkolása sokkhullámokat okozott az Egyesült Államokban, és hosszú távú társadalmi vitát indított el az azóta sem megoldott problémáról, a fegyvertartásról.

Amarjeet Sada, 7 éves

Amarjeet Sada az indiai Biharban, Mushahar faluban született. Szülei nehéz anyagi körülmények között éltek, Amarjeet pedig magányos volt, de szeretett fára mászni vagy a környéken barangolni. Aztán egyszer csak valami megváltozott. Miután a fiú nagynénje munkát talált a városban, látogatóba jött a családhoz, és náluk akarta hagyni gyermekét, amíg beilleszkedik új munkahelyére. Miután elindult a városba, Amarjeet anyjának el kellett mennie a helyi piacra, hogy élelmiszert vásároljon, és otthon hagyta fiát, hogy vigyázzon az unokatestvérére és a húgára. Amarjeet csipkedni és pofonozni kezdte a babát, aki erre sírva fakadt, majd a fiú egy rudat a csecsemő torkának szorított és megfojtotta. Miután megölte unokatestvérét, Amerjeet eltemette a babát. Édesanyja hazaérve teljesen megdöbbent, amikor fia bevallotta tettét, mégis

Mit műveltek a pszichopata sorozatgyilkosok gyerekkorukban?

Amarjeet következő áldozata nyolc hónapos húga volt, akit szintén megfojtott, amikor a szülei aludtak. Nagybátyja szerint néhány családtag tudott a bűncselekményekről, de „családi ügynek” könyvelték el, és az incidensről egészen addig hallgattak, amíg Amarjeet meg nem ölt egy harmadik babát 2007-ben. Utolsó állítólagos áldozata egy hat hónapos Kushboo nevű kislány volt, akit egy téglával ütött agyon. Ezt a gyilkosságot már beismerte, majd később unokatestvére és húga meggyilkolását is. A rendőrség elmondása szerint őrizetbe vétele után Amarjeet sokat mosolygott, de nem beszélt. Az indiai törvények értelmében gyermeket nem lehet börtönbe küldeni, ezért a fiatalkorú bűnelkövetőket egy gyermekotthonba helyezik 18 éves korukig. Úgy tudni, 16 évesen szabadult, bár jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen.

Forrás: YouTube

Robert Thompson és Jon Venables, 10 évesek

1993-ban az Egyesült Királyságot sokkolta a kétéves James Bulger meggyilkolása. A kisfiút a tízéves Robert Thompson és Jon Venables rabolta el, kínozta, majd ölte meg, miután elvezették egy bootle-i bevásárlóközpontból. A fiút egy hentesboltban szemelték ki, ahol édesanyja vásárolt. Noha Denis Fergus fogta kisfia kezét, de egy rövid időre elengedte, hogy kifizesse az élelmiszereket, majd rémülten konstatálta, hogy gyermeke eltűnt. 

– mondta később Fergus. Eközben Robert Thompson és Jon Venables messzire elvezették a kisgyermeket a bevásárlóközponttól egy másik város felé. Bár az utcán sokan azt hitték, hogy a három fiú testvérek, néhány szemtanú később arról számolt be, hogy az idősebb fiúk jól láthatóan bántalmazták Bulgert, rúgták, ütögették és rázták. Ennek ellenére mindannyian útjukra engedték a fiúkat, nyilvánvalóan abban a hitben, hogy Bulgert vagy haza, vagy a rendőrségre viszik. Sokan közülük később sajnálatukat fejezték ki, amiért nem tettek semmit.

Ezután a lehető legszörnyűbb dolog következett, amit még leírni is nehéz. A waltoni vasúti pálya közelében festéket fröcsköltek a fiú szemébe, téglákkal ütötték, és mindenféle módon kínozták szegényt. Végül egy 22 kilós vasrúddal fejbe verték, ez az ütés önmagában 10 koponyatörést okozott. Mire Bulger meghalt, összesen 42 brutális sérülést szenvedett. Bulger meggyilkolása után Thompson és Venables a vasúti sínre helyezték a holttestét, hogy véletlennek tűnjön a halála. Bár jött egy vonat – ami kettévágta a testet –, nyilvánvaló volt, hogy halála nem baleset következménye. A holttestét két nappal később egy csapat rémült tinédzser találta meg, akik a környéken játszottak. Nemsokára egy névtelen telefonáló jelentette a rendőrségnek, hogy Thompson és Venables állhat a gyilkosság mögött, és kiderült, hogy Bulger eltűnésének napján mindkét fiú hiányzott az iskolából.

Forrás: BWP Media via Getty Images

A 10 éves gyilkosok bűnei megrémítették Nagy-Britanniát. A gyermekgyilkosokat egy fiatal bűnelkövetők intézetébe küldték, ahol 2001-ben, 18 évesen szabadultak – sokak, legfőképpen a kisfiú családjának megbotránkozására. Mindketten új személyazonosságot kaptak azzal a feltétellel, hogy többé nem szegik meg a törvényt. Bár Thompsonról hitték, hogy ő volt a James Bulger-gyilkossági terv kieszelője, szabadulása óta soha nem vétkezett újra. Jelenlegi tartózkodási helyéről nem sokat tudni, állítólag stabil kapcsolatban él egy férfival, aki teljesen tisztában van múltjával. Ami Venablest illeti, többször is börtönbe zárták, leginkább gyermekpornográfia és egy „pedofil kézikönyv” birtoklása miatt, amely ijesztő részletességgel írja le, hogyan kell bántalmazni fiatal lányokat.

Mary Bell, 11 éves

Mary Flora Bell esete 1968-ban keltett megdöbbenést, amikor megölt két kisfiút Newcastle-upon-Tyne-ben. A négyéves Martin Brownt fulladtan találták egy elhagyatott házban. Néhány nappal később betörtek egy helyi óvodába. A nyomozó rendőrség négy feljegyzést talált, amelyek közül az egyik Martin Brown halálára vonatkozott. Pár hónappal később a hároméves Brian Howe-ot holtan találták a Scotswood Road melletti szemétlerakóban. Megfojtották, és a testén számos apró vágás volt. A rendőrség rengeteg gyermeket kihallgatott, köztük két lány, Norma Joyce Bell és Mary Flora Bell (nem volt rokoni kapcsolatuk egymással) gyanús és kitérő válaszokat adott. Végül mindketten azzal vádolták a másikat, hogy „megszorította” Brian Howe torkát. Mindkét lányt letartóztatták 1968. augusztus 5-én, és amikor gyilkossággal vádolták őket, Mary csak annyit mondott: 

Forrás: Keystone/Hulton Archive/Getty Images

Mary Bell 1957. május 26-án született Betty Bell, egy tizenhét éves prostituált gyermekeként, aki később feleségül ment Billy Bellhez, a fegyveres rablóhoz. Mary egy olyan környezetben nevelkedett, ahol a saját anyja többször is megkísérelte megölni. Elmondása szerint anyja ötévesen arra kényszerítette, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen férfiakkal, és már egészen korán részt vett vandalizmusban, kisebb lopásokban. Az 1968 decemberében tartott perükön Mary nagyon magabiztos volt. Mindkét lány elismerte, hogy betörtek az iskolába, és megírták az ott talált jegyzeteket. Normát, aki az eljárás során zavartnak tűnt, ártatlannak találták. Maryt viszont gyilkossággal vádolták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Nyolc évet töltött a fiatal bűnelkövetők intézetében, később börtönbe került, ahonnan 1980-ban szabadult, és új nevet kapott. 1998-ban megjelent a Cries Unheard: The Story of Mary Bell című életrajza, amely hatalmas felháborodást keltett, miután kiderült, hogy a kiadó fizetett érte a nőnek. Az utolsó információ, amit tudni lehet róla, hogy 2009-ben nagymama lett.