Se puszi, se pá? Ne légy ilyen szigorú!

Képzeljük el, hogy egész nap otthon ültünk a lakásban, már rég ránk sötétedett, ráadásul nem is szeretünk egyedül lenni. Egyszer csak meghalljuk a jól ismert lépteket, a kulcs zörgését és a zár kattanását. Hát végre hazaért! – gondoljuk, majd boldogan rohanunk az ajtóba üdvözölni őt. Csakhogy ő ránk sem néz. Faarccal, üveges tekintettel elmegy mellettünk. Nem is értjük, mi történik, a csalódásunk konkrétan mérhetetlen. Nos, pontosan ezt éli át egy kutya, ha hallgatunk arra a tévhitre, hogy akár húsz percig is ignoráljuk hazaérkezésünkkor. Azok a gazdik, akiknél a kedvencnek szeparációs problémája van, vagyis súlyos stressztüneteket mutat, amikor egyedül hagyjuk:

meglepően gyakran hallják ezt a tanácsot. A teória a kéretlen jótanács mögött az, hogy ha a kutyánkat a távozás előtt és után ignoráljuk, akkor nem fog nagy ügyet csinálni abból, ha elmegyünk, így mondhatni észre sem veszi majd. Először is, abban ne is reménykedjünk, hogy kutyánk, aki éjjel-nappal árgus szemekkel figyel minket, ne tudná pontosan, hogy mikor, mit csinálunk. Ám van ezzel egy másik probléma is: leginkább az, hogy az üdvözlési viselkedésnek funkciója van.

Már megint bal lábbal keltél fel?

Az üdvözlési viselkedés – csak úgy, mint oly sok minden az életben – bonyolultabb jelenség, mint elsőre hinnénk. Egyes fajoknál például békítő szerepe is lehet: ilyenkor általában a két fél között agresszív interakció után jelenik meg. Máskor a szexuális viselkedésnek a része, erre édes példa, hogy amikor a csikóhalak párba állnak, reggelente ébredéskor üdvözlik egymást, de egyébként külön töltik a napjukat. Lehet még szerepe a feszültségcsökkentésben, ha a másik fél épp nincs jó kedvében, vagy nem lehet tudni, milyen lábbal kelt fel, de egy kedves „Helló! Mi újság?” után a jövőbeli interakciók is inkább barátságosak lesznek.

Ha a két fél kapcsolata aszimmetrikus, akkor eltérő lehet az üdvözlés megjelenése is és ilyenkor a szociális státuszt is kifejezheti. Végül, fontos rendeltetése a szociális kapcsolatok megszilárdítása, amivel megerősíthetjük a partnerben, hogy ő a legjobb fej a világon és szívesen kooperálunk vele, ha úgy adódik. Mindegyik felsorolt lehetséges funkció tehát valamilyen módon azt szolgálja, hogy megerősítse a barátságos kapcsolatot két különböző egyed között. 

Fotó: Getty Images

Kutyáknál az üdvözlési viselkedést az úgynevezett kötődési viselkedés szerves részének tekintjük, ami mondhatjuk, hogy egyfajta kötőanyag a kutya-gazda kapcsolatban. A lényege, hogy kutyánk preferál minket másokkal szemben, tőlünk kiindulva fedezi fel a környezetet, veszély esetén pedig nálunk keres menedéket. Vagyis, amíg mi jelen vagyunk, addig a világ számára kerek. Na de ha elválunk… akkor megjelenik a szeparációs stressz, újra egyesüléskor pedig az üdvözlés.

A kérdést egyébként kísérleteken is vizsgálták, ahol azt találták, hogy ha egy 25 percig tartó szeparációs helyzet után a visszaérkező gazda nem reagált a kutya köszöntésére, akkor mérhető volt a stresszhormon-szintváltozásuk, és többnyire a jelenlevő asszisztenstől vártak egy kis foglalkozást. Ha a gazda csak kedvesen beszélt hozzájuk, de nem járt mellé simogatás, akkor többet ugattak és intenzívebben csóválták a farkukat. Ennek valószínűleg az az oka, hogy mivel nem kapták meg az illető teljes figyelmét, még inkább keresték a kontaktust: sikertelen volt a kommunikációs jelzés, hát meg kell próbálni fokozni.

Ha a kutyusnak barátságos beszéd és simogatás is dukált, a visszaérkező embernek akkor volt a leginkább nyugtató hatása. Ebben a helyzetben keresték a kutyák a legtöbb fizikai kontaktust – konkrétan az illető ölébe csücsültek – ez azonban kevesebb hangadással járt, hiszen meg voltak elégedve a helyzettel.

Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy hagyjuk a kutyát, hogy leszaggassa a nagymamáról a horgolt harisnyáját, vagy örömében kiszedje a gyerek hajából a katicabogaras csatot, miután feldöntötte… De egy simogatással egybekötött „Szia, kiskutyám, megérkeztem. Milyen napod volt?” egészen nyugodtan belefér, sőt!