Elsősegély-oktatás az iskolában

Nemrég egy barátnőm munkahelyén elsősegély-tanfolyamot tartottak, választható volt, a barátnőm elment rá, mert nincs jogsija, és hasznosnak tartja a tudást, amit itt lehet tanulni. És mennyire igaza van, az elsősegély-tanfolyam egyáltalán nemcsak a jogosítványhoz kell, hanem magához az élethez, ezért jó lenne látni a tananyagban.

Ezerféle veszély leselkedik a gyerekeinkre

Valójában már általános iskolában nagy haszna lenne annak a tudásnak, amit az elsősegély-tanfolyamon el lehet sajátítani, hiszen nincs olyan gyerek, aki ne vágná meg magát, ne törné el legalább egyszer valamelyik végtagját, vagy ne ütné be a fejét úgy, hogy nagy púp nőjön a homlokára. Felsorolni is nehéz lenne, hogy gyerekként hányféle sérülés érheti az embert, és milyen fontos az első reakció egy baleset esetén. Ha a gyerek tudja, hogyan kell hirtelen egy vérző sebbel bánni, és mire a szülő/gondviselő odaér, megfelelő kezelést kezd a saját sebén, akkor máris előrébb vagyunk, jobb eséllyel kerüli el a fertőzést, és gyorsabb lehet a sebgyógyulás.

Vagy a kamasz, ha ismeri az alkoholmérgezés tüneteit, akkor hamarabb tud segíteni a barátján, aki jóval többet ivott a buliban, mint amennyit a szervezete tolerálni tud. Az elsősegély-oktatásnak része lenne az is, hogy kinek kell szólni, milyen kórházi osztályhoz tartoznak bizonyos sérülések, hol kérhetnek segítséget a gyerekek a saját maguk, vagy más sérültek számára.

Mindehhez nem kellene óriási változtatás a tananyagban, hiszen egy elsősegély-tanfolyam nagyjából nyolc órás szokott lenni a jogsi esetében, biztos, hogy lehetne ezt olyan gyerekbarát módon tálalni, ami mondjuk beleférne a heti öt testnevelés órából az egyik órába minden héten. Hiszen ez is a testükről szól. Esetleg a biológia órákból lehetne eggyel kevesebb órán foglalkozni a papucsállatkákkal, és helyette az elsősegélynyújtás alapjait átvehetnék a gyerekekkel.

Forrás: Unsplash

Szülőként is fontos tudás

Persze mondhatjuk azt, hogy ez a szülők feladata lenne, hogy felkészítsék a gyerekeket az elsősegélynyújtási ismeretekből, csakhogy a szülők sincsenek a legtöbbször tisztában azzal, hogy mihez kezdjenek a sérülésekkel. Nem tanítja meg nekik senki – hacsak nincs jogsijuk –, hogy mit csináljanak, amikor fuldoklik a gyerek, vagy hogyan fektessék stabil oldalfektetésbe, miután leugrott a fáról és várják a mentőket. Pont ezért is lenne helye az elsősegély-oktatásnak a tananyagban, mert így már felnőhetne egy sokkal felkészültebb generáció, aminek a tagjai nagyobb biztonsággal válnának szülővé.

Ha pedig a szülők felkészültek az esősegélynyújtásból, akkor előforduhat az is, hogy kisebb terhet jelentenek az egészségügy számára, mert a csip-csup sérülésekkel nem rohannak orvoshoz, hiszen magabiztosan tudják kezelni a kisebb problémákat otthoni körülmények között. Az ember, aki nem ijed meg egy vérző sebtől, képes eltávolítani idegen tárgyat a gyerek torkából, vagy tudja rögzíteni a családtagok törött végtagjait, hogy ne romoljon a helyzet az orvosi ellátásig, kincset ér.

Ebbe a tájékozottságba tartozna bele az elsősegély is, ahogy a pénzügyi tudatosság, büdzsékezelés, háztartás körüli teendők is fontos részei lennének a gyerekek felkészítésének a jövőre. Ha mindez belekerülne a tantervbe, akár lecserélve az elavult tananyagokat, sokkal talpraesettebb és önállóbb gyerekeket nevelnénk. És nem, mindez nem kizárólag a szülők feladata, az iskolai nevelésnek is tartalmaznia kell azt a tudást, ami nemcsak elméleti, hanem olyan, amit gyakorlatban használni tud a gyerek – ilyen lenne az elsősegély-ismeretek, aminek ott a helye a tananyagban.