Kiegyensúlyozott, boldog életet szeretnénk biztosítani a gyerekeinknek, a szakemberek szerint azonban nem biztos, hogy a megfelelő készségeket fejlesztjük ennek érdekében. Egy szülők körében végzett hosszú távú vizsgálat kimutatta, hogy azok, akik tudatosabban maradtak a jelen pillanatban és élték meg az élményeket, sokkal elfogadóbbak és objektívebbek voltak az élet nehézségeivel szemben. Mitch Abblett, Ph.D., klinikai pszichológus arra jutott a kutatás után, hogy a következő készségeket érdemes lenne nagy odafigyeléssel fejleszteni a gyerekeknél, hogy ezt a fenti eredményt érjük el náluk, mire felnőnek.
1. Ne higgy el mindent, amit gondolsz!
A kritikus gondolkodás azt is jelenti, hogy nem hiszünk el mindent, ami gondolati szinten megjelenik a fejünkben. Az olyan gondolatokat, mint a „Soha nem fog úgy szeretni, ahogy nekem jó”, vagy „Jobb vagyok náluk, nem igazságos, hogy ők előléptetést kaptak, én meg nem”, illetve bármi, amiben a „kell”, „soha”, „mindig” és „kellene” megjelenik, fenntartásokkal kell kezelni.
Ezek a gondolatok kéretlenül jönnek, és sokuknak hiszünk, pedig jobb lenne, ha annak látnánk, amik: az agy latolgatja a veszélyeket és lehetőségeket. A múltbeli kudarcokra és jövőbeli katasztrófákra (vagy a dicsőségre, amit „meg kell” szerezni) vonatkozó gondolatok. A gondolatok mint önmagad vagy mások vádjai, az elvárások és a feltételezések gondolatai – ezek kognitív „böfögések”, ahogy a szakember nevezi. Akárcsak az emésztési zavarok, ezek a gondolatok is elmúlnak, ha abbahagyod a táplálásukat. Az üzemanyaguk a figyelem és a hit.
Forrás: Unsplash
2. Birtokold a pillanatokat, ne a tárgyakat
Az egyik legjobb útravaló a gyereknek, ha megtanítod arra, hogy nem a tárgyak vagy emberek birtoklása jelenti a boldogságot, hanem az, ha a pillanatokat birtokolja inkább. Ha megtanulja kisgyerekként, hogy csak élvezze az élményeket, élje meg azt, ami épp történik vele és ne próbálja meg az uralma alá hajtani a környezetét, az csak boldogságot hozhat neki később is.
„Bárcsak megtanítottak volna gyerekkoromban arra, hogy terveket készítsek, célokat tűzzek ki, és szorgalmas, fegyelmezett erőfeszítéseket tegyek – írja a pszichológus. – Hogy engedjem el az emberek és a világ eredményei feletti kontrollt, amit egyszerűen nem tudok és nem is lehet birtokolni. A pácienseim, a te és az én életem kevésbé lenne tele szenvedéssel és konfliktusokkal, ha már gyerekként megtanultuk volna, hogy a pillanatok tulajdonosai legyünk, nem pedig birtoklásért kapkodó irányításmániások.”
3. A nem irányítás művészete
Ha pedig irányításmánia, akkor a következő fejlesztendő készség az, hogy el kell engedni az irányítást a saját boldogságunk érdekében. A veszteség és kudarc nem fogja elkerülni a gyereket sem, akkor teszünk jót vele, ha megtanítjuk arra, hogyan kezelje ezeket az eseményeket. Például úgy, hogy elfogadja, hogy néha nincs azonnal megoldás.
„A kudarcra reagálhatok térdre rogyva, mert (szerintem) valaminek lennie kellene vagy nem kellene, vagy ügyesen magamévá tehetem a pillanatot, és elfogadhatom, hogy ami történt, megtörtént. Hogy a fájdalom egyszerűen csak van – teszi hozzá a szakember. – Hagyjuk, hogy a fájdalom a maga idejében mozogjon. Mikor? Ebben a pillanatban.”
