„A szülők szerint nincs baj a gyerek viselkedésével” – egy amerikai óvónő a minap ezzel a kísérőszöveggel tett közzé a Redditen egy olyan fotót, amin meglehetősen rumlis óvodai csoportszoba látszik, szanaszét szórt játékokkal. Az óvónő a képhez – mintegy magyarázatként – azt is hozzátette, hogy a hatalmas felfordulásért egy és csak egy gyermek a felelős. „A hároméves kisfiú azért dobálta szanaszét az összes játékot, mert nem csinálhatott valamit úgy, ahogy szerette volna.”
Ki a hibás?
A Redditen közzétett kép alá rengeteg hozzászólás érkezett: a többség egyetértett abban, hogy az ilyen típusú viselkedés egyértelműen a szülők hibája, mert otthon sem igazán lépnek fel a gyerekeik dühkitöréseivel szemben, és ezzel azt üzenik a gyereküknek, hogy teljesen normális, ha egy egyszerű tiltásra ilyen viselkedéssel reagál. „Szegény gyerekek…Nem is csodálom, hogy egy részükből a végén tényleg elcseszett felnőtt lesz” – írta az egyik hozzászóló.
A szülőhibáztató hozzászólásokkal azonban nem mindenki ért egyet. Egy korábbi óvónő azt írta, ha a gondjaira bízott gyerekek bármikor is így viselkedtek volna, egész biztosan közbelép.
Mindent és mindenkit megállítottam volna a csoportban, és az is biztos, hogy az elkövetővel takaríttattam volna fel a rumlit, amit csinált
– írta, majd hozzátette: „Amíg nincs rend, nincs ebéd és hazamenni sem lehet.”
Szerencsére a több száz hozzászóló között bőven akadt olyan is, aki nem volt hajlandó belemenni a „ki a hibás” játékba. Egyikük kifejtette, hogy szerinte a Reddit közösségi felülete (és ezzel együtt a felhasználói is) könnyen és előszeretettel ítélkezik és tör pálcát a szülők felett: „egyrészt mert ez a legegyszerűbb, másrészt mert rendesen bele se gondolnak a helyzetbe.”
Mit mond az óvónő?
A poszt alatt több volt és máig is aktív kisgyermeknevelő és óvónő is megszólalt. Egyikük például arra hívta fel a figyelmet, hogy az ilyen típusú dühkitörés nem egyik pillanatról a másikra jelentkezik.
Engem nagyon érdekelne, hogy mit csinált a hiszti előtt a poszt szerzője
– írta.
Egy másik pedig azt tette szóvá, hogy a csoportszobában túlságosan is sok a játék. „Ha elpakolnátok egy jelentős részét, akkor a gyerekeknek még mindig bőven elég játékuk lenne, de sokkal egyszerűbb lenne a pakolás, ha a gyerekek megvadulnak (mindegy, hogy örömükben, vagy mert épp rossz a kedvük). Ugyanő leírta azt is, hogy az ilyen dührohamokkal küzdő gyerekeknek mindenképp professzionális segítségre lenne szükségük: „Szerintem ezzel a gyerekkel is le kellene ülni négyszemközt, és átbeszélni vele a viselkedését” – zárta megszólalását.