Jonice Webb pszichológus, a Running On Empty című bestseller szerzője egyből a közepébe vág annak az egyre elterjedtebb problémának a felderítésébe, hogy mi állhat a felnőttkori magány, a kevés barátság mögött. A szakember szerint első körben tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
- A barátságaid könnyen ellaposodnak?
- Kimerültnek érzed magad a barátokkal töltött idő után?
- Úgy érzed, hogy néhány barátod csak kihasznál?
- Vannak ismerőseid, de túl kevés a közeli barátod?
- Többet adsz, mint amennyit kapsz a barátságaidban?
- Úgy érzed, hogy cserbenhagynak azok a barátok, akik az életedben vannak?
- Nem ismernek igazán a barátaid?
Ha a fenti kérdések közül néhányra igennel válaszolsz, akkor lehet, hogy gyermekkori érzelmi elhanyagoltságban nőttél fel. Rengetegen járnak ugyanebben a cipőben, akiknél a gyerekkori tapasztalatok anélkül hatnak a felnőttkori barátságokra, hogy tudnának róla.
„A gyermekkori érzelmi elhanyagolás esetén a szüleid nem veszik észre, nem reagálnak az érzelmeidre, vagy nem veszik figyelembe az érzéseidet eléggé – írja Webb a Psychology Today cikkében. – Az eredmény: hajlamos vagy haszontalannak vagy terhesnek tekinteni az érzéseidet, ahogyan a szüleid is tették. Sok érzelmileg elhanyagolt felnőtt fantasztikus barát, mert könnyebb számukra mások érzéseire és szükségleteire összpontosítani, mint befelé fordulni, és észrevenni a saját magukban lévő érzéseket és szükségleteket. Nagyon sokan ezek közül a fantasztikus barátok közül értetlenül állnak az előtt, hogy miért tűnik hiányosnak a barátságuk. Hogyan lehet, hogy olyan jó barátai másoknak, és nem kapnak cserébe ugyanilyen barátságot?”
A szakember szerint az érzelmi elhanyagolás a legjobb szülőkkel is megeshet, ilyenkor a gyerek önvédelemből alkalmazkodik ahhoz a helyzethez, hogy az élete legfontosabb szereplői nem veszik figyelembe az érzéseit. Ez az alkalmazkodás lehet az is, hogy elfalazza az érzéseit a gyerek, megtanulja, hogy ne vegyen tudomást a saját érzelmeiről, és elhiszi, hogy az érzések szükségtelenek és meg kell szabadulni tőlük. A fal pedig ottmarad felnőttként is, és elzár attól, amire szükséged lenne ahhoz, hogy tartalmas és őszinte barátságaid legyenek.
A gyermekkori érzelmi elhanyagolás hatásai a barátságra:
A barátságaidat egyenlőtlennek érzed
Amikor az érzelmeidet jelentéktelennek kezeled, akkor tulajdonképpen magadat tartod jelentéktelennek. Ez arra késztet, hogy mások érzéseire, szükségleteire és vágyaira koncentrálj jobban, mint a sajátjaidra. Észreveheted, hogy a barátaiddal folytatott beszélgetéseid rájuk összpontosulnak, vagy hogy általában olyan programokra mentek, amiket ők szeretnek.
Nem ismernek igazán a barátaid
Az érzéseid a legszemélyesebb részei annak, hogy ki vagy emberként. Az érzéseid tesznek téged önmagaddá. Ha nem férsz hozzá az érzéseidhez, akkor szinte lehetetlenné válik, hogy mély, hiteles és személyes szinten megismerd magad, és hogy a barátaid megismerjenek téged.
Nehezen kommunikálsz
Ha érzelmi elhanyagolásban nőttél fel, lemaradtál azoknak az alapvető érzelmi készségeknek a megtanulásáról, amelyek a sikeres önkifejezés alapjai felnőttkorban. Észreveheted, hogy kihívást jelent számodra nemcsak a saját érzéseid és szükségleteid azonosítása, hanem talán a barátaid érzéseinek és szükségleteinek felismerése, megértése és kifejezése is.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Hol vannak az érzéseid?
A szakember szerencsére nem hagy minket itt a kétségbeesés közepén, azzal nyugtat meg minket, hogy a felismerés már fél győzelem, és hogy a barátságokkal kapcsolatos nehézségek megváltoztathatók. Három tanácsot is adott ehhez a változáshoz:
1. Mutass magadból többet!
Az egyenlőtlenül felépített barátságokat ki lehet egyensúlyozni. Figyeld meg, mennyi időt beszél a barátod saját magáról, és mennyit beszéltek a te dolgaidról, és próbálj ugyanannyit megosztani magadról, mint a másik.
2. Érezz, érezz, érezz!
Az érzelmi elhanyagoltság gyógyításának középpontjában az érzés áll. Kezdj el figyelni az érzéseidre, mert ott vannak belül és várják, hogy figyelmet kapjanak. Nevezd meg az érzéseidet, szánj mindennap pár percet magadra, amikor megkérdezed magadtól, hogy mit érzel. Akár le is írhatod ilyenkor az érzéseidet, az még inkább segít a tudatosításban.
3. Kommunikálj az érzem, akarom, szükségem van és gondolom kezdetű mondatokkal
Minél többet gyakorlod az érzések azonosítását, annál inkább képes leszel arra, hogy másokkal is közöld az érzéseidet és szükségleteidet. Kezdd el használni ezeket a kifejezéseket, amikor a barátaiddal kommunikálsz: érzem, akarom, szükségem van és gondolom.
A pszichológus szerint kulcsfontosságú a barátságok kialakításában és fenntartásában az, ahogy magaddal bánsz. Ha az érzéseidet, és végső soron önmagadat is jelentéktelennek tekinted, akkor más emberek is nagyobb valószínűséggel fognak így bánni veled. Először magaddal kell rendezni a kapcsolatot ahhoz, hogy a barátságaid is rendben legyenek. A fenti három lépés segíthet abban, hogy tartalmasabbá váljanak a beszélgetéseid, tiszteletben tartsák mások az igényeidet, és hogy a barátságaid energiát adjanak ahelyett, hogy lemerítenének. Jobban tudsz kapcsolódni másokhoz a saját érzéseid elérésével, és egyre inkább önmagadnak fogod érezni magad a barátaid társaságában is.
