Minden család életében vannak súrlódások, veszekedések és nézeteltérések. Egy-egy vita során pedig megesik, hogy az ember felemeli a hangját, vagy felszínre törnek olyan érzelmek, amik addig talán még soha. Így történt ez Sophie Katzman családjában is, ám ő akkor még nem tudta, hogy a veszekedés tényleg örökre megváltoztatja majd az életét.
„Apám az egyik veszekedés alkalmával egyszer csak felkiáltott: »Tudod, hogy én egy ráktúlélő vagyok!« Hirtelen lefagytam. Először is, mert apa nem szokott kiabálni, másodszor pedig azért, mert nem tudtam arról, hogy rákos lenne” – meséli Sophie.
Nem csoda, hogy a fiatal nő sokkhatás alá került, hiszen édesapja éveken át titkolta előtte súlyos betegségét. Elmondása alapján a szülei már kiskorától kezdve rejtegették előtte a családban lévő betegségeket, esetleges haláleseteket.
„A szüleim megpróbálták megőrizni az ártatlanságomat, de ahelyett, hogy megvédve éreztem volna magam, úgy éreztem, hogy valami mindig el van rejtve előlem” – mondja a Huffpostnak.
Hogyan tudta az apuka éveken keresztül rejtegetni betegségét?
Miután kicsit lenyugodtak a kedélyek a veszekedés után, Sophie édesapja elárulta, abban az időszakban, amikor a koronavírus-járvány tetőzött, kihagyott egy rutinszűrést, majd egy későbbi vizsgálat során kiderült, hogy rákkal küzd. A kezelés kezdetben egy műtétből állt, ahol megpróbálták eltávolítani a férfi testében lévő rákos sejteket. A műtét sikeres volt, egy évvel később azonban a daganat visszatért. Az édesapa néhány hónapig sugár-, illetve hormonterápián vett részt, majd két évvel a diagnózis felállítása után úgy tűnt, hogy teljesen meggyógyult.
Édesapja éveken keresztül titkolta lánya elől, hogy rákos (Fotó: Getty Images)
„Mivel diagnózisa és kezelése a járvány idején történt, el tudta titkolni előlünk az orvoslátogatásokat és a mellékhatásokat is” – árulta el a nő, majd hozzátette azt is, hogy mire újra találkoztak, a betegség jelei egyáltalán nem voltak észrevehetőek, még annak ellenére sem, hogy apa és lánya rengeteg időt töltött el együtt. A nő azt mondja, emlékszik arra, hogy édesapja a szokásosnál többször járt orvoshoz, de amikor rákérdezett, gyorsan elterelte a témát. Mikor meghallotta, hogy szerencsére már vége a rémálomnak és a férfi teljesen felgyógyult, nagyon megkönnyebbült, de ez mégiscsak nagy hatással volt a kapcsolatukra.
Mérges voltam, hogy nem tudtam támogatni ez idő alatt, ami talán segített volna enyhíteni azt a szorongást és a félelmet, amit akkor érzett.
Az apa-lánya kötelék ezáltal erősebb lett, mint valaha
Annak ellenére, hogy Sophie rendkívül dühös volt édesapjára, amiért úgy érezte, hogy nem oszthatja meg vele diagnózisát, a betegség miatt szorosabb lett a kapcsolatuk, mint valaha.
„Amióta apa felfedte az útját, olyan őszinték voltunk egymással, mint előtte talán még soha. Ez ajtót nyitott más beszélgetések előtt is. Őszintébb a családjával, valamint azzal kapcsolatban, hogy hogyan is nevelt minket, beleértve a sikereket és az elkövetett hibákat is. Bár több mint egy évtizedbe telt, végre úgy érzem, hogy felnőtt vagyok apám szemében.”
A nő hozzátette azt is, hogy így nemcsak édesapjával való viszonya fejlődött, hanem magával kapcsolatban is rengeteget tanult. Elmondta, ez a titok egy teljesen más perspektívát adott az életének. A múltban hajlamos volt visszatartani a kínos, esetlegesen érzékeny információkat, így mindig a megfelelő pillanatra várt. Egyszóval Sophie is félt felfedni mások előtt az érzéseit.
Megtanultam, hogy soha nincs igazán „megfelelő alkalom”. A legmélyebb gondolataink és tapasztalataink a történeteink részét képezik, és soha nem lényegtelenek.
Hozzátette, hálás azért, hogy édesapjával kaptak egy második esélyt, és habár kapcsolatuk javulása a szokatlan módon alakult, kötelékük jelenleg erősebb, mint valaha.
