Már egy „sima” szakítás is kihívást jelent az ember lelkének, hát még egy válás egy olyan házasságban, ahol gyerekek is vannak. Gyakran a házaspárok végül úgy döntenek, hogy együtt maradnak a gyerekek miatt, azt tervezik, hogy majd akkor válnak el, ha már minden gyerek kirepült a fészekből, ám a pszichológus szerint ez rettenetes következményekkel járhat.
Ne várd meg, hogy kirepüljön
Dr. Sylvia L. Mikucki-Enyart pszichológus természetesen megértő azokkal szemben is, akik az együttmaradás mellett döntenek, hiszen érzelmileg vagy akár pénzügyileg sem egyszerű kérdés, minderre pedig még jön egy társadalmi vagy kulturális nyomás, ami tovább nehezíti a válást. „Kutatóként azonban tudom, milyen káros következményei lehetnek a gyerekekre nézve annak, ha egy konfliktusos vagy boldogtalan házasságban maradnak a szülők – teszi hozzá a szakember. – Amikor az egyetemi professzori pályafutásomat kezdtem, élénken emlékszem arra, hogy sok hallgató a nyári szünetben azért jött hamarabb vissza a kollégiumba, mert a szüleik azt mondták nekik, hogy most, hogy kirepültek a fészekből, elválnak.
Ez nyilván nem minden diáknál fordult elő, de elég gyakori volt ahhoz, hogy ezt a jelenséget (azaz a késői szülői válást) a válófélben lévő felnőtt gyermekek megkérdezésével kezdtem el tanulmányozni. Gyakran ezek a felnőtt gyerekek dühösek voltak a szüleikre, amiért olyan sokáig vártak a válással. Néhányan azon tűnődtek, vajon az egész gyermekkoruk hazugság volt-e, míg mások azon gondolkodtak, mennyire másképp alakulhatott volna az életük, ha a szüleik már fiatalabb korukban elválnak.”
A szakember szerint ez tipikusan az a helyzet, amikor a szülők jó szándékból hozzák meg a döntést, a gyerekek jólétét tartják szem előtt, ám pont az ellenkezőjét érik el vele, és akaratlanul károkat okozhatnak a gyerekeinknek, ha együtt maradnak egy rossz házasságban.
Forrás: Getty Images
A válás halogatásának negatív következményei
A gyerek szövetséges szerepben
A szülők nem nagyon tudják leplezni a házastársuk iránti megvetésüket, ha boldogtalan házasságban élnek. Sőt, gyakran szövetségesként tekintenek a gyerekeikre, bevonják őket a konfliktusokba, egy „mi a másik szülő ellen” dinamikát hoznak létre. Ennek eredményeképpen a gyerekek úgy érzik, hogy a két szülőjük között csapdába esnek. Ez a diszfunkcionális dinamika károsítja a szülő-gyermek kapcsolatot, azzal a szülővel is, aki szövetséges szerepben tartja a gyerekeket. Amikor a gyerekek úgy érzik, hogy ilyen módon fogságba kerültek, gyakran fizikailag és kommunikációs szempontból is elzárkóznak a szülőktől.
A gyerek szülő szerepben
Ha a szülők egy boldogtalan házasságban rekednek, akaratlanul is részt vehetnek a parentifikációban, elvárva vagy kérve gyermeküktől, hogy felnőtt szerepet vállaljanak. Parentifikáció esetén a szülő a gyermekére támaszkodik érzelmileg. Előfordulhat, hogy a szülők ilyenkor nem megfelelő információkat tárnak a gyerek elé, beleértve a házastársukkal folytatott veszekedéseket, vagy a másik szülő iránti megvetést. Az is lehet, hogy vigaszt és megnyugtatást keresnek a gyereknél a kapcsolatban maradásra vonatkozó döntésükkel kapcsolatban, arra kényszerítve a gyereket, hogy lemondjon saját igényeiről, és szülőtársként vagy barátként viselkedjen. Nem meglepő, hogy a parentifikációnak hosszú távú, negatív hatásai vannak a gyermekekre, beleértve az érzelmi szabályozás hiányát, a problémás kortárskapcsolatokat, vagy a depressziót.
Rossz párkapcsolati példa
Amikor a szülők a gyerekek miatt boldogtalan házasságban maradnak, a pszichológus szerint akaratlanul is rossz példát mutatnak arról, hogy milyen egy jó kapcsolat, amivel kudarcra készítik fel a gyerekeiket, beleértve azt is, hogy boldogtalan kapcsolatban maradjanak majd a jövőben, mert „ez már csak így megy”. Ezenkívül a házasságban gyakori konfliktusokat látó gyerekek esetleg nem tanulják meg a megfelelő konfliktuskezelési készségeket, és olyan helytelen szokásokra támaszkodnak, mint az elkerülés, vagy egyes esetekben akár erőszakos, impulzív viselkedés. A konfliktusmegoldás ilyen modelljei és a rossz kommunikáció hosszú távú hatásokkal járhat, befolyásolhatja a gyerekek képességét arra, hogy egészséges kapcsolatokat alakítsanak ki és tartsanak fenn romantikus partnerekkel és barátokkal.
Glennon Doyle, a Untamed és a Love Warrior című könyvek szerzője egyik könyvében azt írta, hogy amikor rájött, hogy nem kívánná a saját házasságát a gyerekeinek felnőtt korukban, rögtön a válás mellett döntött. A pszichológus szerint érdemes feltenni ezt a kérdést saját magunknak is, ha bizonytalanok vagyunk: ilyen házasságot szeretnénk a gyerekünknek, mint amiben élünk? Szeretnénk, hogy a gyerek ezt a párkapcsolati mintát tanulja el tőlünk? Jó szándékból hozzuk meg azt a döntést, hogy a gyerek miatt együtt maradunk, de ez valójában az egyik legrosszabb, amit tehetünk.
