Az óvodakezdésre már jóval szeptember előtt el kell kezdeni készülni a gyerekekkel, hogy megkönnyítsük számukra ezt a folyamatot. Még a legnyitottabb, leglelkesebb gyerek is szoronghat az új helyzettől – ezt pedig a felkészüléssel tudjuk csökkenteni. Ráadásul szülőként mi is vegyes érzelmekkel várjuk az óvodát, mert egyrészt izgalmas változás és büszkeség, de közben veszteség is, hogy vége a babázásnak, és egyre nagyobb a gyerek. Az első és legfontosabb, hogy az ovikezdés előtt minden érzelem rendben van. A gyerek és a szülő részéről is.
Anya az óvónő, a gyerek a dadus, apa a konyhás néni
Lehet, hogy korainak tűnik, de egyáltalán nem lesz az, ha csak elkezdtek beszélgetni a gyerekkel az óvodáról, természetes módon bevezetitek a témát a mindennapokba. A gyerek lelkéhez a játékon keresztül vezet az út, úgyhogy a felkészítésben a hangsúly a szórakoztatáson van. Az egyik legjobb eszköz ehhez a szerepjáték, amelyben az elképzelt óvoda lehet a helyszín, anya az óvónő, a gyerek a dadus, apa a konyhás néni, a plüssök pedig a gyerekek. Persze a szereposztás mindegy, a lényeg, hogy az ovis helyzeteket, a napi rutint, ami vár rá az óvodában megismertessük vele, és bemutassuk a játékon keresztül az ovi világát.
Egy ilyen szerepjátékban el lehet játszani egy szokásos napot, ahogy a gyerek az oviban elköszön a szülőktől, elmegy pisilni a vécére, körjátékot játszik, gyurmázik vagy épp alszik ebéd után. A játékon keresztül a gyerekben kialakulhat így egy pozitív kép az óvodáról, és úgy érezheti, hogy nem lesz teljesen ismeretlen az a terep, ahol szeptembertől tölti majd a napjait. Fontos, hogy a szerepjátékban komfortosan érezd magad te is, válaszolj türelmesen a gyerek kérdéseire, és biztosítsd arról, hogy az óvoda egy jó hely, ahol jó lenni – ezekkel tudod első körben csökkenteni a szorongást az ovitól.
Esti mese az óvodáról
Meleg szívvel ajánljuk Janikovszky Éva Már óvodás vagyok című könyvét – „Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni.” -, vagy Szepes Mária Pöttyös Panni az óvodában könyvét – „Én nem fekszek le! Én nem s z o k o k lefeküdni! Én inkább beleverek egypár szöget mindenhová!” -, amelyek már generációk óta készítik fel a gyerekeket az óvodára.
Bár régi könyvek, az ovis rutin alig valamit változott azóta, amióta megírták ezeket a történeteket, úgyhogy azon nem kell aggódni, hogy idejétmúlt információkat kap majd belőlük a gyerek.
Nyáron legyen az esti mesék szerves része az óvodára készülés a könyvekkel, mesékkel, versekkel, amelyekről aztán lehet beszélgetni a gyerekkel, hogy az érzéseit meg tudja veled osztani az ovival kapcsolatban. A szereplőkhöz kapcsolódva átélheti a gyerek előre, hogy milyen jó szórakozás lesz az óvodában tengődni minden nap.
Forrás: Getty Images
Az ovis önállóság
A felkészülés része az is, hogy a következő két hónapban az önállóságot szorgalmazod a gyereknél. Ha eddig még nem tanulta meg, akkor itt az ideje, hogy elsajátítsa a kabát cipzározását, a hátizsák elpakolását, a cipő tépőzárazását… minden apróság, amit már egyedül el tud végezni, azt tanulja meg, mert az oviban már nem lesz ott vele mindig egy szülő, aki helyette elvégzi az alapvető feladatokat. A szombati ebédnél segíthet a kis hároméves is a terítésben, leteheti a kanalakat az asztalra, összehajthatja a szalvétákat, vagy akár a szedésben is részt vehet, ha nem forró az étel.
A kisebb házimunkák, rutinfeladatok mind önállóságra nevelik a gyereket, amire nagy szüksége lesz az oviban – nem azért, mert az óvónők nem képesek ellátni a gyerekeket, hanem mert sokkal magabiztosabb és kevésbé elveszett az idegen környezetben egy gyerek, aki önállóan képes elvégezni a napi rutinfeladatok nagy részét.
Figyelj a gyerekre!
Sétáljatok minél többször azon az útvonalon az ovihoz és haza, amin járni fogtok szeptembertől, hogy már ismerős legyen a gyereknek, és megismerkedjen az óvoda épületével is (ha beengednek körülnézni, az a legjobb). A séta közben a legjobb program pedig a beszélgetés, melynek során figyelj a gyerekre, hallgasd meg a kérdéseit, félelmeit az ovikezdéssel kapcsolatban. Bár nagy lehet ilyenkor a kísértés, hogy gyorsan megnyugtasd a gyereket és félretold a félelmeit egy mondattal, fontos, hogy gyerek tudja, hogy komolyan veszed az érzéseit. Legyenek azok bármilyen nagyok vagy kicsik, a gyerekek óvodával kapcsolatos aggodalmai jelentősen befolyásolhatják a későbbi tapasztalataikat. Nem felejtesz majd el érte menni délután? Kedves lesz az óvó néni? Finom lesz a tejbegríz?
Mondd el a gyereknek, hogy az érzelmei rendben vannak, teljesen normális, ha boldog, szomorú, izgatott, fél vagy aggódik. Magyarázd el, hogy valami új dolog elkezdése ijesztő tud lenni, és hogy sokan éreznek így. Jó ötlet az is, ha a saját példádat elmondod a gyereknek, hogy számodra is nehéz volt, amikor például új munkahelyre mentél, és hogy érezted akkor magad. Akár azt is elmesélheted neki, hogy milyen volt az óvoda a te korodban – már amennyire emlékszel rá. Ha hagyod, hogy a gyerek megossza a félelmeit veled, azzal segíthetsz neki megtanulni kezelni ezeket az aggályokat. Ha például azt mondja, hogy fél, hogy hiányozni fogsz neki, akkor készíthettek egy fényképalbumot a családról, amit majd vihet magával az oviba. Vagy megígérheted neki, hogy elviheti az egyik pólódat, amit befújsz a parfümöddel, hogy mindig úgy érezze, vele vagy.
Vedd észre a nonverbális üzeneteket!
A háromévesekből általában csak úgy folyik a szó, főleg, ha dínókról vagy pónikról van szó, de azért az is előfordulhat, hogy nem tudja a gyerek teljesen jól szavakba önteni az érzéseit és félelmeit. Lehet, hogy nonverbális üzenetekkel tudatja veled, hogy szorong: matricává válik, visszahúzódik, vagy épp agresszívabb lesz. Az is lehet, hogy regressziót tapasztalsz: ha szobatiszta, újra bepisil, vagy nem hajlandó egyedül öltözni, holott már fel tudja venni a ruháját.
Ezek mind természetes reakciók a szorongásra, ismeretlen helyzetre, ami az oviban vár rá, nem szabad leszidni érte, még ha érthető módon frusztrál is a viselkedése.
Ne aggódj, nem fog visszafejlődni teljesen, sőt, ha belemész ebbe a játékba, a szakemberek szerint hamarabb visszatér a gyerek a saját életkorához, a „nagy gyerek” önmagához. De ehhez jó adag türelemre, támogatásra és sok ölelésre lesz szüksége a szüleitől.
