A szülőkre szórakoztató komplexumként tekintenek a gyerekek, nyáron még inkább nő a felnőttek felé az elvárás, hogy minden percben valamilyen inger, program, strand, tábor történjen a gyerekeikkel. A pszichológusok azonban azt javasolják, hogy ne töltsük meg annyira sok programmal a gyerekek nyári táncrendjét, mert ezzel akár azt is megakadályozhatjuk, hogy felfedezzék, mi érdekli őket igazán.
„Szülőként az a feladatod, hogy felkészítsd a gyerekeket arra, hogy megtalálják a helyüket a társadalomban. Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy elfoglalod magad, és a szabadidődet úgy töltöd ki, hogy az boldoggá tegyen – mondja Lyn Fry gyermekpszichológus. – Ha a szülők minden energiájukat arra fordítják, hogy kitöltsék a gyermekük szabadidejét, akkor a gyerek soha nem fogja megtanulni, hogy ezt ő maga is megtegye.”
Az unalom lehetőség
Nem Fry az egyetlen, aki rámutat az unalom előnyeire. Dr. Teresa Belton, a Kelet-Angliai Egyetem vendégkutatója, aki az unalom és a képzelőerő közötti összefüggéssel foglalkozik, a BBC-nek elmondta, hogy az unalom elengedhetetlen a „belső ingerek” kialakulásához, ami aztán lehetővé teszi a valódi kreativitást. És bár az unalomra való képességünk az internet vonzerejével talán csökkent, a szakértők évtizedek óta kutatják a semmittevés fontosságát.
Adam Phillips pszichoanalitikus 1993-ban azt írta egy könyvében, hogy „az unatkozásra való képesség a gyermek fontos fejlődési teljesítménye lehet. Az unatkozás lehetőséget ad arra, hogy szemlélői legyünk az életünknek, ne csak végigrohanjunk rajta. A szülők sokszor nagy nyomást helyeznek a gyerekre azzal, hogy elvárják, hogy érdeklődjön valami iránt, ahelyett, hogy időt hagynának, hogy kitalálja, mi érdekli őt igazán. Az unalom fontos része annak a folyamatnak, hogy megtanuljunk lelassulni, nyugalomban lenni.”
Fry azt javasolja, hogy nyáron a szülők üljenek le a gyerekekkel – legalábbis a négyévesnél idősebbekkel -, és közösen írjanak egy listát mindarról, amit a gyerekek szívesen csinálnának a szünetben. Ezek lehetnek alapvető tevékenységek, például kártyázás, könyvolvasás vagy biciklizés, de lehetnek bonyolultabb ötletek is, mint mondjuk egy családi vacsora elkészítése, egy színdarab bemutatása vagy fotózás. A későbbiekben, ha a gyerek azzal megy a szülőkhöz, hogy unatkozik, akkor elég ehhez a listához irányítani.
Forrás: Getty Images
Az unalom fejlődés
Bár jó esély van arra, hogy a gyerekek egy ideig búslakodnak és unatkoznak, fontos tudatosítani, hogy ez nem elvesztegetett idő. „Nem probléma, ha unatkozunk – mondja Fry. – Ez nem bűn, ugye?
Szerintem a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogyan kell unatkozni, hogy motiválni tudják magukat, hogy elvégezzék a dolgukat. Az unatkozás egy módja annak, hogy a gyerekek önállósodjanak.
Ugyanezt az elméletet 1930-ban Bertrand Russell filozófus is felvetette, aki a The Conquest of Happiness című könyvének egy fejezetét az unalom potenciális értékének szentelte. A képzelőerőt és az unalommal való megbirkózási képességet már gyermekkorban meg kell tanulni – írta: „A gyermek akkor fejlődik a legjobban, ha a fiatal növényhez hasonlóan háborítatlanul hagyják ugyanabban a talajban. A túl sok utazás, a benyomások túlságosan változatos volta nem tesz jót a fiataloknak, és azt okozza, hogy felnőttként képtelenek lesznek elviselni a gyümölcsöző egyhangúságot”.
Bár az unalom érzése gyakran negatív viselkedéssel társul a fejünkben – mint a lustaság, a nyugtalanság vagy a tétlenség -, bizonyos mértékű unalom jót tehet. A teljes semmittevés, az álmodozás vagy az, hogy hagyjuk, hogy a gondolataink elkalandozzanak, jótékony hatású. Az unalom fantáziát és kreativitást szül. A gyermeki és a felnőtt elmének is mozgástérre van szüksége, hogy megálljon és elgondolkodjon. A kanapéról fejjel lefelé lógó gyereket elnézve úgy érezhetjük, hogy elpazarolja az idejét, pedig ezek lehetnek a legproduktívabb pillanatok, amikor az agya értelmes kapcsolatokat hoz létre, vagy új információkat szilárdít meg. Úgyhogy nincs más hátra, a nyár további részében hagyjuk unatkozni a gyerekeket a saját érdekükben!
