A gyerek és az anya is érezhet szeparációs szorongást az ovikezdéskor, úgyhogy azon túl, hogy a kis hároméveseket igyekszünk megnyugtatni, és minél simábban viselni a változást, a saját lelkünkkel is kell foglalkozni az ovis beszoktatás alatt.
„A gyerekek számára az óvodába lépés körüli legfőbb szorongás forrása az, hogy fogalmuk sincs, mire számíthatnak – írja Katrina Green gyógypedagógus. – Életük első pár évét a család szabályainak elsajátításával töltötték, és teljesen ismeretlenek számukra az új szabályok és rutinok, amelyekkel találkozni fognak az oviban.”
A beszoktatás stresszes
Mindegy, mennyit készültetek nyáron az ovikezdésre, számíts rá, hogy a beszoktatás nem lesz sétagalopp. Még a bölcsiből érkező kicsik is megérzik a környezetváltást, és szoronghatnak attól, hogy a régi gondozónők helyett új óvónők, a régi barátok helyett pedig új ovistársak várják őket az oviban.
A sírás leginkább akkor várható, amikor elérkeztek a beszoktatás azon pontjára, hogy kiküldenek a csoportból, és a gyerek egyedül marad a társai között. A bömbölés tehát nem megúszható, nem is várható el a gyerektől, hogy ne sírjon még akár a beszoktatás után is, viszont kicsit megkönnyíthető a folyamat a gyógypedagógus szerint egy pár trükkel.
Rituális búcsúzkodás
A búcsúrutin segít a gyereknek abban, hogy tudja reggelente, amikor az oviba értek, és el kell hagynod a terepet, hogy mi következik. Ez lehet egy különleges ölelés, kézfogás, vagy vicces kis köszönési forma – az a legjobb, ha a gyerekkel együtt találjátok ki, mi legyen a rituálé az ovis búcsúnál. Miután elköszöntél tőle, akkor pedig a legjobb, ha gyorsan kilépsz az épületből is, mert a hosszú búcsúzkodás miatt azt az üzenetet érzékelheti a gyerek, hogy az óvoda rossz hely.
Ne osonj el!
Régen, még a mi gyerekkorunkban azt javasolták, hogy anya szó nélkül tűnjön el, osonjon ki az oviból a beszoktatás alatt, és utána is, a hétköznapok során. Dr. Fran Walfish gyermek- és családpszichoterapeuta szerint azonban ez egyáltalán nem jó ötlet, és sosem szabad azt éreztetni a gyerekkel, hogy elhagytuk. Igaz ugyan, hogy a valóságban nem a farkasok leselkednek rá a zord erdőben, amikor az oviban van, az érzés mégis hasonló lehet a gyerek számára, ha hirtelen csak úgy eltűnünk.
A szakember szerint akár 10 hétbe is beletelhet, mire a gyerek teljesen megszokja az új környezetet és azt, hogy a szülei nélkül kell helytállnia.
Ezért is olyan fontos a beszoktatási folyamat, amikor nem játszunk a gyerekkel, csak a csoportszobában biodíszletként a biztonságot adjuk neki, és ezt az időt csökkentjük fokozatosan – de sosem osonkodva, hanem megbeszélve a gyerekkel, hogy mikor fogunk elmenni. Jó ötlet lehet egy személyes tárgyat hagyni a gyereknél, például egy karkötőt vagy egy pólót, ami emlékezteti a szülőkre és megadja azt az érzést neki, hogy vele van az anyukája. És mindig el kell köszönni a gyerektől, ha távozunk az oviból, ez az alapszabály.
Ne hasonlítsd össze más gyerekével
Teljesen felesleges egy hároméves gyereknek olyan érveket felhozni, hogy „Bezzeg a kis Napsugár nem sír, amikor elmegy az anyukája, legyél te is olyan, mint Napsugár!” A terapeuta szerint az a legjobb, ha tiszteletben tartjuk a gyerek tempóját a beszoktatási folyamatban, és nem akarjuk ráerőltetni, hogy nyelje le az érzéseit.
„Az a gyermek, aki soha nem sír, amikor a szülője elhagyja, játék közben újra és újra eljátszhatja a jelenetet, hogy feldolgozza az érzéseit. Egy másik gyereknek egy ideig talán minden elváláskor sírnia kell, hogy feldolgozza az érzéseit” – írja a szakember.
Mondd el a gyereknek, hogy visszatérsz
Amikor a búcsúra kerül a sor, pontosan meg kell beszélni a gyerekkel, hogy ki és mikor jön érte később. A beszoktatás alatt ez még egyértelmű, hogy egy óra múlva ugyanaz a szülő tér majd vissza az oviba, de amikor már a hétköznapi ovis napokat tapossuk, akkor előfordulhat, hogy váltják egymást a szülők az ovis járaton.
Segíthetünk a gyereknek azzal, ha mindig tudja, mikor várjon minket, és azzal is, ha a találkozáskor emlékeztetjük, hogy betartottuk az ígéretünket, és tényleg visszatértünk.
Így nem lesz minden búcsúzáskor olyan, mintha elölről kezdtük volna a beszoktatást, mert lassan ráébred a gyerek, hogy nem kell attól tartania, hogy elhagyják a szülei.
Nem szabad alábecsülni az anyai és apai szorongást sem, enyhíteni kell a saját félelmeinket is ahhoz, hogy hitelesen tudjuk azt mondani a gyereknek, hogy az óvoda jó dolog, és jó helyen, biztonságban van. Ha bűntudatot sugárzunk a gyerek felé, vagy nem bízunk az óvónőkben, azt a gyerek megérzi, és ehhez mérten fog reagálni. Minél nyugodtabban és magabiztosabban vágunk bele az ovis beszoktatásba mi, szülők, annál nyugodtabbak és magabiztosabbak lesznek már az első napoktól kezdve a gyerekek is.