Dr. Marika Lindholm szociológus több mint egy évtizeden át tanított az egyenlőtlenség, a sokszínűség és a nemek közötti egyenlőtlenségről szóló kurzusokat a Northwestern Egyetemen. Ha valakinek, akkor neki van bőven alapja arra, hogy figyelmeztessen a tradwife-trend (tradicionális feleség) veszélyeire, amelyben az influenszerek az ‘50-es évek háziasszonyait állítják példaképnek a fiatal nők elé.
A múlt normái
„Az alapján, amit az egyedülálló anyasághoz vezető útról és annak valóságáról a munkám miatt tudok, aggaszt a közösségi médiában megjelent trend, amely a hagyományos háziasszony szerep népszerűsítését hirdeti – írja a szociológus. – Akár influenszerektől, akár politikusoktól, akár sportolóktól származik az üzenet, amellyel meg akarják győzni a fiatal nőket, hogy mondjanak le a munkavállalásról, és koncentráljanak a háztartásra, miközben kiszolgálják a férjet és gyerekeket, veszélyes a nők számára – és nem túl jó a férfiak számára sem.”
Ami ma „tradwife”-ként elterjedt, az nem is csak a háztartásbeli nők definíciója, hanem az 1950-es évek amerikai középosztálybeli, fehér háztartásainak férfi kenyérkereső, női háztartásbeli modelljéhez nyúlik vissza. Ez valójában nem „hagyományos” abban az értelemben, hogy az emberi történelem nagy részében nem ez képviselte a legtöbb háztartást – például a munkásosztálybeli és a színesbőrű nőknek jellemzően mindig is a saját otthonukon kívül kellett dolgozniuk.
A tradwife-ok nem egyszerűen háztartásbeli nők, hanem gúnyolódnak a feminizmuson, felértékelik a hagyományos nemi szerepeket, és feltétlen engedelmességet várnak el maguktól a férjük felé.
Miközben a tradwife-ok a közösségi médiában idilli képet festenek a háziasszonyi életükről, valójában az az üzenetük, hogy az igazi biztonságot és beteljesülést úgy lehet elérni, ha visszatérünk a régimódi normákhoz.
„Feministaként elkeserít ez a tendencia, amely aláássa a nők anyagi függetlenség érdekében tett törekvéseit – folytatja a gondolatmenetét Lindholm. – Szociológusként azonban megértem azokat a társadalmi erőket, amelyek vonzóvá teszik a háziasszony és az háztartásbeli anya szerepét. Feltétlenül meg kell vizsgálni, hogy a fiatal nőket miért vonzza ez a trend, és figyelmeztetni kell őket, hogy nem véletlen, hogy a magamfajta idősebb nők épp ez ellen a nemi megkülönböztetés ellen lázadtak.”
Miért tűnik vonzónak a tradwife-életmód?
A szociológus pontokba szedte, hogy szerinte mi lehet az, ami a régi idők korlátozó női szerepei iránt felkeltették a fiatal nők érdeklődését, és miért szökkent szárba a tradwife-mozgalom a 21. században.
1. Anyagi biztonság és könnyebb élet
„Kétségtelen, hogy a nők úgy érzik, cserbenhagyja őket egy olyan társadalom, ahol a hosszú távú pénzügyi biztonság elérhetetlennek tűnik, és ahol a férfi partnerek gyakran nem veszik ki a részüket a házimunkából – írja a szakember. – A feleség szerepének egyértelmű tisztasága vonzó lehet, csakúgy, mint az anyagi gondoskodás ígérete.”
2. Ellenséges munkaerőpiac
A mai fiatal munkaerő jelentős része úgy nőtt fel, hogy végignézte, ahogy a saját anyja küzd az egyenlőtlen fizetéssel, a korlátozott munkalehetőségekkel és azzal a stresszel, hogy úgy próbál szülni, mintha nem dolgozna, és úgy dolgozni, mintha nem lenne szülő.
A modern társadalom nem biztosít megfizethető gyermekgondozást, rugalmas munkaidőt, részmunkaidőt ésszerű juttatásokkal, és nincs lehetőség annyi szabadságra sem, amennyi az ovis, iskolás gyerek mellett szükséges lenne.
A fiatal nők joggal érezhetik azt, hogy felesleges a küzdelem, sose fognak olyan eredményeket elérni, mint az azonos tudású férfi munkatársaik, és eleve hátránnyal indulnak a munkavállalás területén nemcsak azért, mert nők, hanem azért is, mert gyereket akarnak vállalni.
Marcia Corss, azaz Bree a Született feleségekben (Fotó: Danny Feld/Disney General Entertainment Content via Getty Images)
3. A biztonsági háló hiánya
„Mivel a fiatal nők látták, ahogy anyjuk, idősebb nővéreik, nagynénjeik és nagymamáik gondoskodnak a gyermekekről, idősekről és fogyatékkal élőkről, tisztában vannak azzal, hogy a legtöbb gondozási munkát a nők végzik ingyen, és gyakran az ígéretes karrierjüket is feláldozzák közben – olvashatjuk Lindholm elemzését. – A mai fiatalok számára racionális választásnak tűnhet, hogy olyan anyagilag biztonságot nyújtó férjet vagy partnert keresnek, aki lehetővé teszi számukra, hogy a háztartási munkának szenteljék magukat.”
A veszélyek
A szociológus felhívta a figyelmet arra, hogy veszélyes lehet felülni a tradwife-vonatra, és csatlakozni az influenszerek által festett ideálisnak tűnő, ‘50-es évekbeli tökéletes háziasszonyokhoz. Meg is indokolta, milyen veszélyeket rejt magában ez az ideológia.
Pénzügyi kockázat: Bármennyire is szomorú adat, attól még tény, hogy a házasságok 35-50 százaléka válással végződik, és a statisztikák szerint csak Amerikában évente 1 millió nő özvegyül meg – a KSH szerint az özvegység a magyar nők 16,6 százalékát érinti, míg a férfiak körében ez a szám jóval alacsonyabb, csupán 3,7 százalék. „Nap mint nap hallok olyan egyedülálló anyákról, nőkről, akik pénzügyi nehézségekkel szembesülnek, amelyekre nincsenek felkészülve – írja a szociológus. – Egy nő háztartási jövedelme például átlagosan 41 százalékkal csökken a válás után.” Az anyagi problémák megoldása egy válás után pedig különösen nehéz azoknak a nőknek, akiknek nincsenek munkahelyi tapasztalatuk.
Kontrollvesztés: Maradva a piszkos anyagiaknál, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy bár a tradwife-influenszerek sok pénzt keresnek, közben arra buzdítanak, hogy ne dolgozzanak a fiatal nők, hanem bízzák rá magukat a férjükre – tehát miközben az influenszerek ezekkel a tartalmakkal dolgoznak, egy olyan berendezkedést támogatnak, ami a nők munkáját aláássa. Lindholm szerint
az, hogy csak egy kenyérkereső van a háztartásban, aszimmetriát teremt a párkapcsolatokban.
Az eltartott partner nem rendelkezik hatalommal a költési és megtakarítási döntésekben, vagy nem fér hozzá a háztartás bevételeire és kiadásaira vonatkozó információkhoz, ami veszélyezteti a fontos pénzügyi döntésekben való részvételi képességét.”
Egyenlőtlen hatalom és érzelmi függőség: A feminizmus többek között azért alakult ki, mert a nők tehetetlennek és boldogtalannak érezték magukat, mivel pénzügyi és érzelmi jólétük szempontjából a férfiaktól függtek. Érdemes emlékezni arra is, hogy az idealizált múltban, amelyet a tradwife-influenszerek dicsőítenek, a nőket jogszerűen megerőszakolhatták a házastársaik. Rövid távon talán kevésbé tűnik stresszesnek, ha gondoskodnak róluk és elkerülik a munkaerőpiacot, de ez gyakran az unalom, a kiteljesedés hiánya, sőt, érzelmi és fizikai bántalmazás árán történik. A szakember még hozzáteszi:
Túl sok olyan nőt ismerek, akik pszichésen, fizikailag és anyagilag bántalmazó kapcsolatok csapdájába estek, mert nem bíztak abban, hogy egyedül is sikeresek lehetnek.
Tanult tehetetlenség: Mivel a nemek közötti munkamegosztás olyan erős a tradwife-házasságokban, sok feleség soha nem tanulja meg, hogy pénzügyi döntéseket hozzon és gazdálkodjon a pénzzel. Azzal, hogy a hagyományosan „női” feladatokra koncentrálnak, megfosztják őket egy sor olyan készségtől, amely a felnőtt léthez tartozik. Sok elvált nő és özvegyasszony tanácstalan az adók, a biztosítások, a jelzáloghitelek és a közüzemi szolgáltatások fizetésével kapcsolatban, ha egyedül maradnak, teljesen tehetetlennek érzik magukat.
Fotó: Ron Tom/Disney General Entertainment Content via Getty Images
A férfiaknak is rossz
A szociológus kitér az elemzésében a férfiakra is, véleménye szerint hiába tűnik úgy, mintha egy tradwife-házasság a férfinek lenne előnyös, a valóságban a férj is sérül ebben a felállásban. Gyakran a férfiak egy ilyen kapcsolatban nem végeznek semmilyen házimunkát, ami azt is jelenti, hogy elveszettek lesznek, ha a feleség valamiért kidől a sorból és a nyakukba szakad az otthoni feladatok többsége. Ráadásul a gyermekgondozás is a feleség feladata a tradwife-ideológia szerint, így a férfiak kényelmetlenül érezhetik magukat a saját gyerekeik gondozásában, felkészületlenek lehetnek, amikor hirtelen fel kell lépniük és el kell végezniük ezeket a tevékenységeket. A szakember szerint a hagyományos „csak a férfi a kenyérkereső” szerep konkrétan elválasztja az apákat a gyerekeiktől, elidegenednek egymástól, ennek pedig társadalmi szinten is rossz hatása lehet.
Ha pedig mindez még nem lenne elég, akkor gondoljunk bele, milyen plusz nyomást helyez az a férfiak vállásra, ha csak az ő feladatuk a család eltartása. Kimerítő, stresszes, és megalkuvásokkal teli szerep ez, amelyben nem a szakmai kiteljesedés van fókuszban, hanem az anyagi kényszer, ami beleragaszthatja a férfiakat egy munkakörbe, ami jól fizet ugyan, de utálják.
„Az összes anyagi teher viselése különösen súlyos lehet, ha a feleség nem rendelkezik olyan készségekkel vagy tapasztalattal, hogy anyagi problémák esetén munkát találjon, vagy hogy segítsen egy váratlan orvosi vagy más nagy kiadás fedezésében – írja a szociológus.
Az igazság az, hogy a legtöbb családnak egynél több jövedelemre van szüksége ahhoz, hogy talpon maradjon, függetlenül attól, hogy az egyikük mennyire szeretne otthon maradni. A közösségi média megszállottsága a nők otthonmaradásával kapcsolatban nem egy útmutató, hanem egy fantázia.
Szórakoztató arról álmodozni, hogy nem dolgozunk, drága éttermekben eszünk, és kényeztetjük magunkat a gyógyfürdőben. De ha az ilyen tartalmak arra késztetik a fiatal nőket, hogy lemondjanak az oktatásról és a munkaerőpiaci készségfejlesztésről, akkor jelentős veszélyt jelentenek a nők érzelmi és pénzügyi jólétére nézve. Az én üzenetem a fiatal nőknek? Mi már jártunk a konyhában. Higgyék el: nem véletlenül akartunk onnan kijönni.”
